A párkapcsolat elsőbbsége

"Számomra a gyerek az első" – vallják sokan. Tiszteletreméltó törekvés, hogy nagy figyelemmel és odaadással neveljük gyermekeinket, ám nekik is sokat ártunk, ha a házastársunk elé helyezzük őket.

A lélektan szakemberei szerint a párkapcsolat a legfontosabb, abban kell élni elsősorban. Ez azt jelenti, hogy ez a legmeghatározóbb viszonyunk, ennek minősége van legnagyobb hatással életünkre, következésképpen ebbe kell a legtöbb energiát belefektetnünk.

Világos, hogy egy kisgyermek ellátása fizikailag több időt, munkát igényel – nem jó azonban, ha a gyerekek nevelése, a hétköznapi munka során hagyjuk, hogy házastársunkkal elszürküljön, esetleg megromoljon a kapcsolatunk. A kutatások kimutatták, hogy egy gyerek akkor lesz kiegyensúlyozott, attól érzi magát biztonságban a családban, ha azt tapasztalja, hogy szülei egységben élnek, szeretik egymást. Hiába árasztja el őt külön-külön mindkét szülő gondoskodásával, törődésével, ajándékaival, neki együtt van rájuk szüksége, mint a virágnak a földre és a vízre. Ha a gyerek érzi apja és anyja között a feszültséget, maga is szorongóvá válik, iskolai teljesítménye leromolhat – pedig "mindent megkapott".

Érdemes tehát időt szánni házastársunkra, gyermekünk és a saját magunk érdekében is. A meg nem beszélt, felgyűlt konfliktusok lassan megmérgezhetik a kapcsolatot és így a család légkörét is. Ne mondjuk, hogy nincs időnk – nemigen lehet fontosabb és értékesebb tevékenységünk, mint az, hogy erősítsük szeretetünket. Dönthetünk úgy, hogy este nem kapcsoljuk be a tévét, és bizonyos munkák is várhatnak, sőt, időnként a gyerekeknek is meg kell érteni, hogy apának és anyának most egymásra van ideje – ez valójában nekik is jó, még ha időnként féltékenységgel reagálnak is.

Ha a szülők között konfliktus alakul ki – ami minden házasságban elkerülhetetlen –, akkor nem az a jó megoldás, hogy eltitkoljuk a gyerekek előtt. Ők pontosan érzik a köztünk lévő feszültséget, és csak jobban szenvednek attól, hogy nem értik, mi történik. (Gyakori, hogy tudat alatt magukat vádolják.) Persze ez nem azt jelenti, hogy előttük veszekedjünk, hanem hogy eloszlassuk a bizonytalanságukat, valahogy így: "Apa és én sajnos csúnyán viselkedtünk egymással ma délután. Mérgesek voltunk, de aztán kibékültünk és megbocsátottunk egymásnak."

Még egy fontos ok, amiért a párunkat a gyerekek elé kell helyezni. A gyerekek felnőnek, és a szülő (különösen az anya), aki eddig értük élt, ott találja magát "kifosztva", hiszen saját párkapcsolata közben kiüresedett. Ilyenkor aztán sajnos gyakran – akár kimondatlanul is – a gyereken próbálja leverni azt, ami hiányzik neki: "Én feláldoztam érted az életem, most aztán kárpótolj érte!" Ezzel pedig igen súlyos terheket rak éppen arra, akit annyira szeret.

Vigyázzunk tehát a házasságunkra! "Töltsük fel" újra és újra, ha pedig feszültség keletkezik köztünk, ne hagyjuk megoldatlanul!

-ym-