Élő reménység és hazaszeretet

Versek és adventi áhítat

2005. december 16., 09:00, 257. szám

Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária, nyugalmazott balatonfüredi lelkipásztor és költő tartott az elmúlt szombaton a ráti református templomban, majd vasárnap a homoki református gyülekezeti házban adventi áhítattal egybekötött irodalmi felolvasóestet.

A ráti híveknek az adventi áhítat elején Péter apostol első levelének első három versét olvasta fel a magyarországi vendég, majd az Úr asztalán lévő adventi koszorú négy gyertyájának jelentéstartalmáról beszélt. Hangsúlyozta: "Ha nincs az életünknek minden pillanatában, a szívünkben az élő reménység, hogy Krisztuséi vagyunk, akkor az életünk szerencsétlen és sivár."

A nagytiszteletű asszony húszéves korától ír verseket, amelyek eleinte a Komárom Megyei Dolgozók Lapjában, majd 1961-től a Reformátusok Lapjában és a Kálvin Kalendáriumban jelentek meg rendszeresen. Ezen versekből látott napvilágot kötet formában egy válogatás "...mélyből is magasba nézni..." címmel, amelyből több adventi témájú verset is felolvasott a gyülekezetnek. Elhangzott továbbá a száz éve született József Attila Pogányos hitvallás magyarul és Nem, nem, soha! című verse is. Az est vendége beszélt az életéről, szolgálatáról és verseiről, a balatonfüredi református templom és gyülekezet múltjáról, jelenéről. Elmondta, hogy öt gyermeket nevelt fel, és tizenhat unokája van. Ennek kapcsán megjegyezte: "Mindig vallottam és vallom, hogy nem beszélhetünk addig hazaszeretetről, amíg legalább három gyereket nem adtunk a hazának. Mert kettő, az csak magunk helyett van, a harmadikkal viszont már szaporodik a nemzet. Az egészséges, boldog édesanyák és a boldog házasságokban élők vállaljanak gyerekeket. Megéri!"

Végezetül a ráti gyülekezet számára adventi élő reménységet kívánt, amely kell, hogy motiválja egyéni sorsukat és egyházi életüket, motiválja a nemzeti öntudatukat. Mert mint mondta: "Dante írja az Isteni színjátékban, hogy a Pokol kapuján ez olvasható: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Ehhez hasonlóak vagyunk, ha nem éltet bennünket a remény."

Badó Zsolt