Tamás-napi hiedelmek

Hitetlen Tamásra, Jézus egyik apostolára emlékezünk december 21-én. Egészen addig kételkedett az Úr feltámadásában, amíg saját kezével meg nem érinthette a szegek ütötte sebeket. Innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. Ez volt az esztendő legrövidebb napja, a téli napforduló csillagászati időpontja. A karácsonyra készülődve sok család ekkor vágta le a hízókat, egyes helyeken innen kapta a nap a Disznóölő Tamás tájnevet. A levágott disznó háját eltették, majd benedekhagymával és lasztikomgyökérrel keverték össze, mert úgy tartották, gyógyítja a keléseket. Másutt attól tartottak, Tamás megöli a baromfikat, ezért ezen a napon mézet szenteltettek, azt adták baromfivész ellen. A templomokban ekkor szentelték meg a karácsonyi ételeket. E naphoz is kapcsolódtak férjjósló praktikák. Az eladósorban lévő lányok Tamás előestéjén az udvaron vállukkal rázták a kaput. Ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, akkor biztos kérőre számíthattak. Ha elalvás előtt férfifehérneműt rejtettek párnájuk alá, megálmodták vőlegényük személyét is. A Tamás reggelén esett friss hóból pedig boldog, békés karácsonyt jósoltak.

halász