Gondolatok egy régi címer kapcsán

Szent Márton - Munkács védőszentje

(Folytatás az elozo számunkból)

Tény az is, hogy a Latorca-parti város Szent Márton püspök képét vésette mindhárom pecsétbe, amelyekről tudomásunk van. (Használtak még két pecsétet ezeken kívül, amelyek középpontjában viszont egy eke volt. A XVIII. századi okmányokon fordulnak elő, nagyrészt a jegyző által hitelesített iratokon. Mindenesetre nem ezek számítottak Munkács város "vén" pecsétjének.)

Az egyik bronzból készült és a püspököt álló helyzetben, karingben, egyházi öltözékben, fején püspöki süveggel ábrázolja, amint jobbját áldólag felemeli, baljában pedig pásztorbotot tart. A metszetet felirat veszi körül a következő szöveggel: "Sigillum oppidi Munkacz".

A fentebb idézett dr. Sas Andor valószínűnek tartja, hogy ez lehetett a város pecsétje Erzsébet királynő 1376-os kiváltságlevele óta, amelyet legfeljebb újra elkészítettek, ugyanis "a középkorban szokásos volt, hogy amikor egy város pecsétje a huzamos használat következtében megkopott, új pecsétet pontosan a régi mintájára készítettek."

A másik pecsétnek sárgaréz az anyaga, s az álló Márton püspököt dicsfénnyel, glóriával ábrázolja, kinek jobb oldalán az "Oppidi", bal felől pedig a "Monkacs" felirat áll. Ez volt a kis pecsétnyomó, amellyel "mint bíró magánosan élt...a város bírája." Főleg idézőlevelek hitelesítésére használták. Régi és rossz volt a leírások szerint ez a kis pecsét, s ezért 1827-ben elkészült egy másik - Lehoczky egyébként nem említi -, melynek felirata a következő volt: "Priv. Oppidi Munkács".

Ezeket a latin nyelvű pecséteket a város addig használta, amíg Bereg megyében is az új, magyar nyelvűek terjedtek el. Tabódy József Munkácsról 1860-ban írt könyvében írja, hogy az "1844-ik év tavaszán a megye a latin feliratu pecséteket magyaritani akarván, minden pecsétet bekivánt; mire Munkács városa azt felelte april 30-ról szólló feliratában, hogy: az ő privilegiumánál fogva maga fogja pecsétjét magyaritani. S igy lőn az uj alak, melynek metszete azonban még homályosabb a réginél." Az új pecséten a lovon ülő Szent Márton püspök köpenyének a felét a koldussal megosztja. A képet a "Szabad: Munkács * Város * Pecsétje * 1844" felirat veszi körül. A pecsétet 1873-ban cserélik ki, amikor Munkács rendezett tanácsú várossá alakul át. A figurális rész nem változik, csak az ábrázolt alakok kivitelezése lesz művészi szempontból finomabb, és a kép hátterébe egy antik oszlop kerül.

Az újszerű ábrázolás minden kétséget kizárólag arra a csodálatos oltárképre vezethető vissza, amelyet Schönborn Ervin Jenő adományozott a munkácsi római katolikus templomnak 1800-ban. A Bécsben festett hatalmas alkotáson mesteri módon formázta meg a fehér lovon ülő szent életű embert a művész. Megítélésem szerint ez a kép ihlette meg az új pecsét metszőjét 1844-ben. A városban több épületen is megjelenik ezután Szent Mártonnak ez az ábrázolása a XIX. század végétől. Az első a Munkácsi Állami Elemi Fiúiskola utcai frontján volt látható. Az 1880-ban átadott oktatási intézmény egyébként a város legrégebbi fennmaradt, eredetileg is a gyermekek tanítására szánt épülete. A mai Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola működik a patinás falakon belül. A címer a magyar felirattal a cseh megszállás éveiben tűnt el. (A közelmúltban előkerült az iskola padlásáról a címer több darabja, amit Matl Péter szobrászművész összeillesztett, s most nála található). A későbbi Szent Márton-ábrázolásokból az 1904-ben elkészült új városháza két oldaltornya alatt láthatunk egyet-egyet, valamint az 1925-ben felépített Kereskedelmi Akadémia épületének déli homlokzatán fedezhetjük fel a testőrtisztből lett püspök lovas domborművét. Egyes visszaemlékezések szerint a Kárpátaljai Megyei Határőrség munkácsi épületén (a magyar világban rendőrségnek épült, a szovjet megszállás előtt röviddel készült el) szintén volt egy hasonló relief.

Művészileg a legtökéletesebben kivitelezett Munkács-címer közel két évtized múlva készült el. 1943 júliusában olvashatjuk a helyi sajtóban, hogy a munkácsi fűszeres, autodidakta festő- és szobrászművész Ortman Rezső Szent György lovagot szándékozott márványba faragni. Az újságíró tévedett, s Szent Mártonnal keverte össze a sárkányölő arkangyalt. A közelgő Márton-nap kapcsán írja az egyik itteni lap: "Nagyon fogja emelni a nap jelentőségét, hogy erre az alkalomra felteszik a város címerét a Munkácsy Mihály bérház falára, mely Szent Mártont márványba faragva ábrázolja. A domborművet Ortman Rezső készítette, s ő fogja a Munkácsy-emléktáblákat is kifaragni az épületre."

A város védszentjének az ünnepén bensőséges katolikus búcsú volt a Latorca-parti városban. A domborművet a valamikori Munkácsy-szülőház helyére 1941-ben felépített városi bérpalota falában ekkor helyezték el. Egyébként a sajtó egyes képviselői annyira figyelmetlenek voltak, hogy még ekkor is Szent György szerepelt az egyik cikknek a címében.

Az ünnepség után megjelent írások elismerően szólnak az elkészült városi címerről, hiányosságként csupán azt említik, "hogy nagyon magason van s ezt a magasságot a tervezésnél nem vették figyelembe. Amint a földről a néző éles szögben felnéz, az alakokat kissé megrövidülve látja. Ez azonban nagy, beérkezett művészeknél is megtörténik. S nem von le egy hajszálnyit sem abból a tényből, hogy Ortman Rezső munkácsi szobrász jó munkát végzett..."

Mindkét szentéletű Márton, a pápa és a püspök is egyaránt alázattal, következetes kitartással és eltökéltséggel követte Jézus Krisztus tanítását. Talán soha nem derül ki, hogy valójában melyik Mártonra gondolt Erzsébet királynő okiratában. Igazából nem is fontos. Arra azonban méltán lehetünk büszkék, hogy Munkács városa közel hétszáz esztendeje címerében használhatja a kereszténység igaz tanúságtevőit. Ez a hagyomány viszont kötelez...

Popovics Béla,