Őcsák Veronika: Flóra Szivárványföldön

2006. január 6., 09:00 , 260. szám

Sajnos még mindig igen ritka alkalom, hogy az ember új meséskönyvet vehet a kezébe Kárpátalján; hát még olyat, amely vidékünkön jelent meg!

Őcsák Veronika meseregénye valódi modern mese, abból a fajtából mindazonáltal, amelyben nem válik öncéllá a formabontó modernség. Ellenkezőleg - a helyszínül választott természetes vidéki környezet, a jeleneteket színező ezernyi apró, kedves és mulatságos megfigyelés, a mesterkéletlen és közérthető hangnem egyaránt a hagyományos történetmesélést, az apró olvasót szolgálja.

Az írónő ugyanakkor jól adagolt fantáziával gondoskodik arról, hogy a történet kellően "csodálatos", azaz mesés legyen. A Szivárványföld keresésére induló Flóra, a főhős kislány az egy Földi percig tartó napok, a manónyi, azaz kisgyermeknyi szivárványemberkék, a virslifák és egyéb csodák birodalmában úgy vándorol kalandtól kalandig, akár egy felnőtt road movie szereplője, s története a hetedik (bűvös szám!) fejezet végén természetesen hepienddel, azaz szerencsés hazaérkezéssel ér véget.

Mindez oly módon van "tálalva", ahogyan az a szülők és nagyszülők által felolvasott mesék és az első egyedül kibetűzött olvasmányok határvizén evickélő korosztály számára a legmegfelelőbb és a legvonzóbb. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség gondozásában megjelent nagy formájú könyv jól követhető és olvasható sorai, a színes és kedves illusztrációk egyaránt ezt a célt szolgálják. A gyermekrajzok stílusát és színvilágát idéző illusztrációk egyébként ugyancsak Őcsák Veronika keze munkáját dicsérik.

-solt-