2006. január 13.

"Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk: mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged!" Jeremiás siralmai 3, 22-23

Jeremiás próféta Izrael nyomorúsága és bűnei felett kesereg. Már-már úgy érzi, nincs vigasztalás, Isten nem is hallgatja meg az imádságot, amikor a fenti szavak törnek fel szívéből.

Talán a kedves Olvasó szívét is sok kétség, aggodalom tölti be, amikor azt látja, hogy egyre nagyobb körülöttünk minden tekintetben a bizonytalanság. Egyre nyomorultabbak vagyunk. Ezt a világot - s benne az egyén életét - egyre súlyosabb istentelenség és bűn terheli meg. Nem tudjuk, mi áll előttünk, mi vár ránk ebben az esztendőben.

Isten arról beszél, pusztán az, hogy vagyunk, az Ő irántunk való jóindulatát, türelmét és szeretetét bizonyítja. A szerető mennyei Atyától kaptunk ajándékba egy új évet, életet, lehetőségeket. Azt valóban nem tudhatjuk, mi vár ránk, de egyet tudhatunk: Isten irgalma nem fogy el. Ott van minden napunk fölött ez az ígéret. Irgalmas - ez azt jelenti, nem bűneink szerint ítél minket, nem úgy, ahogy megérdemelnénk. S ha Ő velünk van, akkor miért félnénk? Van-e olyan szükség, amelyet Ő ne tudna betölteni? Van-e olyan teher, melynek hordozásához ne tudna erőt adni? Van-e olyan helyzet, amelyikből a mindenható Isten ne tudna kiutat mutatni, ha kérjük Tőle?

Olyan nagy biztatás számunkra, hogy ebben a tudatban élhetünk: Isten hűsége, amelyet a legnyilvánvalóbban az Úr Jézus Krisztus személyében mutatott meg, minden reggel megújul. Zárjuk szívünkbe ezt a drága biztatást, merítsünk erőt szüntelenül Isten beszédéből, erősödjünk meg a kitartó imádságban, s ne feledjük el: minden nap Isten ajándéka, amely az Ő elfogyhatatlan irgalmáról beszél! Ámen.

Kótyuk Zsolt