2006. március 17.

2006. március 17., 09:00 , 270. szám

"Emészt a házadért való buzgóság" (Jn 2,17)

Evangéliumi gondolatok nagyböjt 3. vasárnapjára

A világban megtapasztalható elvallástalanodás ellenére, hála Istennek, még mindig sokan vannak, akik vasár- és ünnepnap rendszeresen látogatják a szentmiséket. Valóban elismerés illeti azokat, akik vallástalan környezetük nyomása ellenére az egyházban megteremtik a hitetlen vagy közömbös világ kontraszt-társadalmát.

Ma is fennáll a veszély, hogy a templomba járók közössége valamiféle érdekszövetséggé válik, ha csupán megszokásból vagy valamiért megy a templomba és nem Valakiért - Istenért, a Vele való találkozás öröméért. A templomba járást ajándékként kell megélnem, és megköszönnöm Istennek. Hogy van hová mennem, hogy még el tudok menni, hogy tudok hálát adni és tudom Isten áldását kérni az életemre.

Egykor a pénzváltók és galambárusok lepték el Isten házát és szentségtelenítették meg azt. Ma is előfordulhat, hogy a különféle érdekszövetségek igyekeznek kisajátítani és érdekeiknek megfelelően használni. Így megtörténhet, hogy Jézus fellépése és eljárása - amikor kötelekből ostort font és kiűzte a pénzváltókat meg a kereskedőket a jeruzsálemi templomból - ma is időszerű lenne.

Az evangéliumi szakaszunk mondandója: Töltsön el minket is a buzgóság Isten templomáért és az Ő ügyéért. Jézus tettét látva a tanítványoknak eszükbe jutott az Írás szava: "Emészt a házadért való buzgóság."

Ez a buzgóság és a Hit napjainkban különösen sok veszélynek van kitéve. Buzgóságunk veszélyben, mert mindig többet és többet akarnak egyesek, dolgoznak még hétvégeken és ünnepnapokon is. Rohannak a saját vesztükbe, egészségüket és családjukat is tönkretéve ezáltal.

Isten harmadik parancsa arra figyelmeztet bennünket, hogy az Úr napját szenteljük meg. Ennek legszebb módja, ha elmegyünk a templomba, és ott találkozni akarunk Vele.

Bátorítsuk, segítsük és támogassuk egymást ebben, kicsinyek és nagyok egyaránt.

Babály András