Húsvéti üzenet

2006. április 14., 10:00 , 274. szám

Krisztus feltámadott!

Márk 16: 9-14

A Golgotán megszűnt a jajszó, a nagypénteki kínos kereszthalál után az arimathiai József sírjába fektették Jézus testét. A sírbolt szájára követ hengerítettek, Mária Magdaléna és Mária, a Jakab anyja megnézték, hová helyezték. Mikor elmúlt a szombat, korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz mentek napfelkeltekor. Látták, hogy a kő el van hengerítve, a sírban Jézus helyett egy fehér ruhába öltözött ifjút találtak. Elfutottak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta el őket. Jézus segítette az övéit arra, hogy a kételkedéstől eljussanak a bizonyosságig. Először Mária Magdalénának jelent meg, azután két mezőre menő tanítványnak, majd a tizenegy apostolnak. A négy evangélium még több megjelenéséről is beszél. Urunk életének egyetlen eseményével sem foglalkozik annyit a Szentírás, mint feltámadásával. Nagyon fontos ez, mert a keresztyén egyháznak egyik legfontosabb tantétele Jézus Krisztus halálból való feltámadása. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a bűnért való áldozata elfogadást nyert.

A sok tanú között éppen egy olyan asszony látta meg először a Feltámadottat, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki. Nem a szeretett tanítványnak, Jánosnak, sem pedig az édesanyjának, Máriának, hanem annak az asszonynak, aki Jézus női követői közül talán a legbűnösebb volt, Mária Magdalénának mutatta meg először, hogy Ő él. Ezzel is tanít minket Jézus, hogy Ő milyen nagyra értékeli a szeretetet és a hűséget. Így lesznek utolsókból elsők. Biztató ez mindazok számára, akik nagyon mélyre csúsztak a bűn lejtőjén, Jézus által új életet nyerhetnek. A régiek elmúltak és ímé, újjá lett minden. Mi mindnyájan természet szerint haragnak fiai voltunk. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal (kegyelemből tartattatok meg!). És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben Krisztus Jézusban. (Ef 2:4-6)

Ha néha kétség és félelem támad szívünkben, amint ezt a tizenegy tanítvány esetében is láthatjuk, ne csüggedjünk el, mert Jézus nem hagy magunkra. Egyik énekünk is hűen fejezi ki ezt:

"Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet!

Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet:

Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém:

Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet,

Nálad hogy üdvömet Meglássam én."

(471. dicséret 3-4. verse)

A tizenegynek is elmondhatta volna Jézus, mint a feltámadást tagadó sadduceusoknak: Azért tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát. Ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges.

A tanítványoknak többször is beszélt arról, hogy fel fog támadni a halálból. S mikor ez beteljesedett, akkor mindent elfelejtve hitetlenkedtek. Jézus nemcsak meggyőzte őket afelől, hogy Ő él, hanem még küldetést is bízott rájuk, hogy menjenek el a széles világra és hirdessék az örömhírt, az evangéliumot minden teremtésnek.

A tizenegy tanítvány kételkedése szolgáljon a mi hitünk megerősítésére. Ahogyan nekik is meg kellett harcolni a hit harcát, mi se mondjunk le az örök élet reménységéről, tusakodjunk a hitért, amely egyszer adatott a szenteknek, amíg meg nem tapasztaljuk azt a boldog üdvbizonyosságot, amit a Szent Lélek az evangélium által gerjeszt fel a szívünkben. Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik.

Ha még bűnben élsz, Barátom, nincs boldog életed. De ha már átmentél a halálból az életre, Neked is és mindazoknak, akik hisznek a Feltámadott Jézus Krisztusban, áldott Húsvét ünnepet kívánok!

Horkay László,

Hosszú tél után végre jön a tavasz! Bármennyire is próbára tette ez a hosszan tartó hideg a türelmünket, tudtuk mindannyian, hogy előbb-utóbb eljön a tavasz, és győz a fagyos földeken a fölkelő napsugár. Máris rügyeznek a fák, virágba borulnak a kertjeink – s láthatjuk újból: reményünk beteljesedőben van.

Nemde tanulnunk kéne a teremtett világ megújuló szépségét látva, hogy a mi emberi világunknak is van reménye: a meghalás után kell, hogy legyen föltámadás! Igaz, ennek nagy ára volt: valakinek le kellett győznie a mindeneket rabságban tartó Halált. Ez mérges fullánkjával minden élőlényt utolért, mindaddig, amíg nem jött le közénk a Teremtő Fia. Ő, a maga testében magára vette a világ minden bűn-mérgét, s azokat meghalasztotta a kereszten. Harmadnapra föltámadt a maga isteni erejéből és a mi halandó testünket is egy új, örök létformába emelte.

Az Ő keresztje győzelmesen hirdeti: az Élet legyőzte a Halált! Vessük le tehát emberi kapcsolatainkat rontó önző vágyainkat, csak anyagiakban reménykedő tervezgetéseinket – s öltsük fel az új ember evangéliumból táplálkozó gondolkozásmódját, igazságot, örök értékeket, Istent kereső-követő magatartását és így tegyünk hiteles tanúságot a világ előtt a mi emberszerető Istenünkről, aki értünk meghalt, de föltámadt! Alleluja!

Majnek Antal,

Húsvét... Feltámadás... Pászka...

E szavakkal jelöljük azt a valós eseményt, amely Jézus Krisztus győzelmét jelenti, amikor "legyőzte halállal a halált s a sírba lévőknek életet ajándékozott". Jézus Krisztus bizonyságot tett arról, hogy ő a világ Üdvözítője, hogy ő az Istenünk, hogy tanítása mennyei, változatlan, amint megmondotta: "Ég és Föld elmúlnak, de igéim el nem múlnak." (Mt 24, 35)

Jézus negyven napon át megjelent apostolainak, s megjelent egyszerre több mint ötszáz testvérének (1Kor 15, 6). Jelenéseivel az Üdvözítő megerősítette hitükben azokat, akik látták őt élve. Szent Pál apostol nyomatékosan üzeni a korinthusiaknak: "Ha ugyanis a holtak nem támadnak fel, akkor Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér hitetek." (1Kor 15, 17)

A feltámadt Üdvözítővel mi, hívő keresztények halhatatlanok vagyunk, örökké élni fogunk Vele, mert Ő az örök életet adományozta nekünk. Ezért Krisztus feltámadása "az ünnepek királyi és uralkodói ünnepe és az ünnepélyek ünnepélye", amint a húsvéti utrenyén énekeljük.

Ezen ünnep képezi hitünk alapját és beteljesedését. Ezért mondjuk örömmel hitvallásunkban: "Várom a holtak feltámadását s a jövendő örök életet."

Krisztus feltámadása számunkra az öröm ünnepe.

"Az egek méltán vigadjanak és a föld örvendezzen, ünnepeljen az egész látható és láthatatlan világ, mert feltámadt Krisztus, az örökké tartó vigasság." Mi örvendjünk, mert a halálból az életre, a földről az égbe átvitt minket Krisztus.

"Ez a nap, melyet az Úr szerez, örvendezzünk és vigadjunk azon" – szólít minket Dávid próféta. (Zsolt 118, 24)

Ezen ünnepek ünnepén meg kell erősítenünk hitünket a feltámadásban s reményünket a jövendő boldog életben a feltámadt Üdvözítővel a mennyei Jeruzsálemben, mert ez segít nekünk elviselni mindennapi nehézségeinket, szenvedéseinket.

Ezt a nagy örömet kívánom nektek s kedveseiteknek, befejezvén ezen ünnepi üdvözletet az utrenye szavaival: "Feltámadás napja van, világosodjunk fel ezen ünnepéllyel s egymást öleljük a Feltámadás által, gyűlölőinknek is bocsássunk meg s így énekeljünk: feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, s a sírban levőknek életet ajándékozott."

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Mons. Milan Sasik CM püspök,