Itt az idő, el kell menni...

Regrutajegyzet

2006. április 21., 10:00 , 275. szám

A tizennyolcadik életévüket betöltött ifjak életének egyik fontos mozzanata a katonai sorozás, a behívó kézhezvétele. Egyeseket mintha fejbe vertek volna, mások örömmel konstatálják, hogy elérték a férfikort, és letöltve a szolgálati időt, "megemberesedve" komolyabban számításba jöhetnek majd a szebbik nemnél. Azonban az "angyalbőrbe" bújás nem megy egyszerűen. Először is a behívón szereplő megadott időpontban a regrutáknak meg kell jelenniük az adott körzet sorozásért felelős parancsnokságán, ahol is orvosi és egyéb alkalmassági vizsgálatnak vetik alá őket. Ezt követően döntenek további sorsukról, amikor is az alkalmasak bevonulnak a seregbe, azokat pedig, akiknek az egészsége nem 100 %-os, további egészségügyi vizsgálatokra küldik (lásd: "Svejk, a derék katona"). Megjegyzendő: a tudás itt is hasznos: a tanulmányaikat végző és azt igazoló fiataloknak halasztást adnak.

Személyes érintettsége kapcsán egyik barátom meséli: mivel tanulmányait befejezte, de még innen volt a 25. évén, megtapasztalhatta: országunk hadserege számon tartja, annak rendje és módja szerint látni kívánta a sorozás előtti kivizsgáláson. Tavaszi katonai behívóját (povesztka) kézhez kapva természetesen egy percig sem volt kétséges számára, hogy eleget kell tennie állampolgári kötelességének. A megadott időpontban el is ment a Hadkiegészítő Parancsnokságra, ahol már több tucat hozzá hasonló sorstársa várakozott. A legtöbben egyedül érkeztek, de néhányan bátorításként magukkal hozták szüleiket is. A behívón szereplő időt csaknem negyven perccel túllépve az egyik tiszt végre kiszólt: mindenki vonuljon be a parancsnokság udvarára. Bent még sokáig vártak a "gyelo" kiadására, ami magyarul egészségügyi adatlap, majd az orvosok megérkezését követően megkezdődött az alkalmassági vizsgálat. Ekkor lett többeken úrrá az izgalom, ugyanis senki sem tudhatta, mi vár rá a továbbiakban: hamarosan "angyalbőrbe" bújik, vagy pedig halasztást kap, mert valami nincs rendben az egészségével. A legnagyobb dilemma persze az, a két lehetőség közül melyik is a jobb... Egyesek bátran vállalják a kihívást, mások inkább aggódnak.

Az alapos orvosi vizsgálat szinte mindenre kiterjed, és alapvető tanulságokkal is jár. Megvizsgálják pl. az ember fogait, hogy használt-e a fogmosás. Ha alkalmasnak találja az illetőt az orr-fül-gégész, az azt jelenti, hogy nem törték még be az orrát a diszkóban, nem hallgatta szét zenével a fülét és a cigarettától sem kapott még gégerákot. Hasznos a szemvizsgálat is, mert ilyenkor kiderül, ártott-e a túlóra vagy sem (már annak, aki számítógép előtt ül egész nap). Ha lúdtalpat állapít meg a doktor, nem nehéz kitalálni, mitől fájt annyira az alany talpa a cipőben. Ha normális a testmagasság, akkor az adott személy lakhelyén nem esett sok eső, ha pedig túl magas a testsúlyához képest, akkor sok volt az égi áldás. Ha görbe a hátgerinc, sokat dolgozott. Ha a szíve rendellenesen ver, akkor egyértelmű a diagnózis: szívbetegség, de lehet szerelmes is, ami egyesek szerint szintén beteggé teszi az embert. Mi mindenre derített fényt tehát a sorozás? Barátom elmondása szerint például arra, hogy az előtte álló óriás méretű izompacsirtának komoly szívpanaszai vannak, tehát alkalmatlan, és hogy a mögötte álló, a méretet és súlyt épp hogy megütő, magyarul gezemice sorstársa makkegészséges és teljesen alkalmas a haza védelmére. A tanulság: nem minden a külső, érhetik az embert meglepetések.

-halász-