"Szegény" képviselők...

2006. április 21., 10:00, 275. szám

Legutóbbi számunkban már szóltunk róla, hogy a márciusi parlamenti választásokat követően az előző összehívású legfelső tanács utolsó hivatali napjait élő képviselőtestülete nem ismerte a tréfát, amikor az önmaguknak szánt kedvezmények megszavazásáról volt szó. Lássuk, miként állnak anyagiak dolgában a képviselők Ukrajnában, illetve külföldön.

Az ukrán parlamentben az elmúlt években ritka jelenség volt, hogy valamely kérdésben alkotmányos, azaz kétharmados többséggel döntsenek a honatyák. A napokban mégis előfordult, hogy 307 képviselő szavazott egyként, s leküzdötte az államfői vétót azzal a törvénymódosítással kapcsolatban, amely gyakorlatilag életfogytiglani nyugdíj-kiegészítést biztosítana a munkahelyüket vesztett egykori parlamenti képviselőknek. (Lásd előző számunkat.) Rossz nyelvek azt mondják, mindenekelőtt azok a képviselők szavaztak kötelességtudóan, akik már nem lesznek tagjai a most alakuló törvényhozásnak. A szavazókat szemmel láthatólag az sem zavarta, hogy Viktor Pinzenik ügyvezető pénzügyminiszter szerint a kormánynak nincs pénze az efféle kifizetésekre. Pontos számítások ugyan nem készültek még, egyes források szerint azonban egyetlen exképviselő járuléka 120 ezer hrivnyájába kerülne a költségvetésnek évente, s csupán az elkövetkező napokban majd háromszáz volt honatya "szakadhat" a költségvetés nyakába.

Ráadásul a "munkanélkülivé" vált egykori képviselők járulékát az aktív képviselők jövedelmének 50 százalékában határozza meg a törvény, márpedig, ismerve az ukrajnai helyzetet, szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy a képviselői juttatások folyamatosan nőnek majd a jövőben is. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a képviselők hivatali idejük lejártakor tíz képviselői alapilletménynek megfelelő egyösszegű kompenzációban részesülnek, továbbá egy éven keresztül változatlanul jogosultak képviselői fizetésükre is. Végül, de nem utolsósorban, adott esetben többezer dollárig terjedő kompenzáció illetheti meg a honatyákat saját lakásukért.

Meg kell jegyeznünk, hogy a képviselői bérek számottevő növekedése, mely a közvélemény számára gyakorlatilag észrevétlenül zajlott, az elmúlt valamivel több mint egy év eredménye. Ez idő alatt a mintegy havi 800 dollárnak megfelelő képviselői jövedelem a különböző illetményeket is beleszámítva megközelítőleg 3000 dollárra szökött fel. A számottevő emelést a korrupció elleni küzdelemmel indokolták az illetékesek.

Külföldön meglehetősen eltérő a képviselők javadalmazásának gyakorlata. Litvániában például nemrég duplájára, azaz mintegy 2000 dollárra emelte a törvényhozás a parlamenti képviselők segédjeinek bérét, miáltal az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a segédek ma többet keresnek, mint maguk a honatyák vagy a litván kormány miniszterei. Érdemes rámutatni ugyanakkor, hogy a szóban forgó baltikumi országban az ukrajnai képviselői béreknél kisebb összegekről van szó, s bár az ottani életszínvonal lényegesen meghaladja az ukrajnait, a litván polgárok így is némi felháborodással fogadták a jelentős törvényhozási béremelést, hiszen az ő jövedelmeik átlagosan legfeljebb 10 százalékkal nőnek évente. Hasonló példa lehet Észtország, ahol az államfő 3,9 ezer dollárt "keres" havonta, a parlamenti képviselők bérezése pedig nagyjából megegyezik ukrajnai kollégáikéval. Ebben az esetben sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az ottani életszínvonal lényegesen meghaladja az ukrajnait, akárcsak a megélhetési költségek is. A posztszovjet térségnél maradva, még a nagy testvér, Oroszország képviselőinek jövedelme sem múlja felül az ukrán honatyákét, pedig a megélhetési költségek a keleti szomszédnál is magasabbak mostanság, mint minálunk.

Az Egyesült Államok szenátorainak éves jövedelme mintegy 145 ezer dollár, azaz megközelítőleg 12 ezer dollár havonta. Amerikában ez az összeg nem számít kiugróan magas jövedelemnek, azért mégis megjegyzik az országban, hogy az elmúlt 20 évben tizennégyszer emelték a képviselők bérét. Szlovákiában sem elégedettek az állampolgárok azzal, hogy az ottani honatyák felemelték a saját fizetésüket havi 350 (!) euróra, miközben az átlagfizetés az országban nagyjából megegyezik a mienkkel, azaz mintegy 140 euró.

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy képviselőinknek ugyancsak szorgosan kell munkálkodniuk az elkövetkező években a lakosság életszínvonalának javításán, ha valamiképpen igazolni akarják, hogy megszolgálták az általuk havonta felvett egyáltalán nem csekély bért. (Kárpátalja/podrobnosti.ua/korrespondent.net)