2006. május 19.

Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Márk 16,19

Márk evangéliuma a fenti rövid mondattal ad tudósítást az Úr Jézus mennybemeneteléről. A kereszten szenvedve bűnbocsánatot szerzett nekünk, magára vállalta minden elkövetett vétkünk büntetését. Feltámadásával legyőzte a halált, és miután negyven napon át többször is megjelent a tanítványoknak, visszatért a mennybe.

Nézzük röviden, mit üzen, és miért is nagy erőforrás a hívő ember számára Krisztus mennybemenetelének története.

Egyetemes hitvallásunk is rögzíti ezt a mondatot: "Ott ül a mindenható Atya Isten jobbján". Ez egyáltalán nem tétlenséget jelent, sőt ellenkezőleg. A mi Urunk Jézus Krisztus mint dicsőséges Isten uralkodik a mindenség felett. Emellett a Szentírás bizonyságtétele szerint Ő Isten előtt közbenjárónk. Ez azt jelenti, hogy nem szűnik meg figyelemmel kísérni életünket, és könyörögni értünk az Atyához. Isteni hatalmával csodálatosan és nagy szeretettel gondoskodik arról, hogy minden egyes tanítványa célba érkezzen.

Jézus mennybemenetele mindenkinek nagy vigasztalást is jelenthet. Különösen a gyászban szomorkodóknak, hiszen ígérete szerint ahol Ő van, akik benne bíznak és az övéi, azok is ott lesznek. A mennyei Atya az Őt szeretőknek örök hajlékot készített.

Harmadszor, miután az Úr Jézus Krisztus visszatért a mennybe, elküldte Szentlelkét a tanítványoknak, aki bátorít, biztat, bölcs tanáccsal vezet bennünket. De nemcsak a hit dolgaiban vezet bennünket Isten Lelke, hanem csodálatos módon átformálja azok életét, akik engednek az Ő vezetésének. Megtanuljuk mindenben Isten akaratát keresni.

Merítsünk hát erőt mindannyian ezekből a drága üzenetekből! Minden nehézségen át Isten Lelke vezetésével, Tőle kapott bölcsességgel és erővel, biztos reménységgel haladjunk mi is a mennyei haza felé! Ámen.

Kótyuk Zsolt