Juhászok búcsúztatása

Népünnepély Dombón

2006. május 26., 10:00 , 280. szám

Hatalmas népünnepély, turistacsalogató színes kavalkád fogadta az elmúlt szombaton a técsői járási Dombóra (Dubove) látogatókat, akik részt vehettek a május végén nyájaikkal együtt a havasokba induló juhászok hagyományos búcsúztatásán.

Ivan Rebar dombói főjuhász jelére, az áldásosztást követően a település főutcáján felsorakozott, lovasokból és a juhászokból, kórusokat, táncosokat, muzsikusokat szállító szekerekből álló menet az ünnepség helyszínére, a festői hegyek által övezett stadionba vonult, ahol a hucul kürtök, a trembiták hangja és muzsikaszó fogadta a nagy számban kilátogató érdeklődőket. A megnyitó ünnepségen Ivan Pavuk, a Megyei Állami Közigazgatási Hivatal mezőgazdasági főosztályának vezetője köszöntötte a juhászokat és a vendégeket, majd Jurij Rusznak polgármesterrel közösen meggyújtották a hagyományos tábortüzet.

A nap folyamán a stadionban felállított színpadon egymást követték a kórusok, a táncosok és a zenekarok, különböző látványosságok várták a rendezvényre kilátogatókat, akik megtekinthették, hogyan fejik a juhászok a kecskéket, hogyan készülnek a tejből különböző sajt- és túrófajták (brinza, budz, vurda), melyeket meg is kóstolhattak az érdeklődők.

Élve az alkalommal, mindennapjaikról kérdeztük a pásztorokat. A 65 éves Ivan Rebar dombói főjuhász elmondta, hogy gyermekkorától kezdve juhászattal foglalkozik, a szakmát édesapjától tanulta, és amíg egészsége engedi, ki fogja hajtani nyáját a havasokra, ahol május végétől egészen szeptember elejéig a juhokkal maradnak. Kolibákban laknak és naponta háromszor készítenek juhsajtot és túrót, melyet mindennap fogatok szállítanak le a faluba. Aggasztónak tartja, hogy a fiatalok közül kevesen akarnak juhászattal foglalkozni, a könnyebb megélhetési lehetőségeket keresik. Szerinte ezen változtatni kell: szükség van az állam támogatására, különböző ösztönzési lehetőségek segítségével a fiatalokat be kell vonni a juhászatba.

Mind az idős, mind a fiatal juhászok számára fontos a jó erőnlét, hogy kibírják a hosszú gyaloglást, hiszen a juhnyáj fel- és lehajtásakor 65-70 kilométeres távolságokat tesznek meg megállás nélkül, és a havasokon eltöltött idő is erősen igénybe veszi őket. A juhászok szerint 50 vagy annál több juh tartása esetén kifizetődő juhászattal foglalkozni. A juhtejből készült brinza és vurda kilogrammonként 15-20 hrivnyás áron talál vevőre. Igaz, az utóbbi években gondok vannak az értékesítéssel, a felvásárlók nem hajlandók felmenni a hegyvidékre (Dombó, Ökörmező, Rahó), hogy juhtúrót és sajtot vásároljanak, inkább a Magyarországról és Szlovákiából behozott terméket árulják, melynél a juhászok szerint jobb a frissen készített verhovinai.

A juhászokkal ellentétben a polgármester derűlátóan nyilatkozott lapunknak a jövőt illetően: az állam támogatásának köszönhetően Dombón az utóbbi két-három évben 35-40%-kal nőtt a juhállomány, mely a korábbi években folyamatosan csökkent. A Dombón élő magyarságot illetően Jurij Rusznak sajnálatosnak tartja, hogy míg a korábbi években nyolc magyar család is élt a településen (a 2001. évi népszámlálás adatai szerint 10 magyar élt Dombón), ma már csak egy. Ottjártunkkor ők éppen Magyarországon tartózkodtak, így nem sikerült megkérdezni tőlük, hogyan élnek a magyarok Dombón.

Baráth József