Popovics Béla: Munkács kultúrtörténete a korabeli sajtó tükrében

2006. június 2., 10:00, 281. szám

Egy nagyszabású kultúrtörténeti vállalkozás első kötetének megjelenését üdvözölhettük a napokban, mely hosszú kutatómunka eredményeként láthatott napvilágot.

Bár a szerző, Popovics Béla előszavában szerényen úgy fogalmaz, hogy írása "nem átfogó, minden részletre kiterjedő mű", ám mint ő maga is leszögezi, a Munkács múltjával foglalkozó kiadványokból "alapvetően hiányzik a korabeli helyi sajtó hasábjain fellelhető hihetetlenül gazdag anyag", így mostani vállalkozása a szó szoros értelmében hiánypótló, s ezért felbecsülhetetlen értékű mindazok számára, akik érdeklődnek Munkács múltja iránt.

A könyv forrásanyaga majd háromtucat magyar nyelvű lap, melyek az első munkácsi újság megjelenésétől (1884) egészen a szovjet csapatok bevonulásáig (1944), az utolsó magyar nyelvű helyi lap megszűnéséig, tehát mintegy 60 éves időszakra vonatkozóan szolgáltatnak bőséges anyagot a kutatónak. Ez az anyag azonban rendkívül szétszórt, a könyv szerzőjének az Országos Széchényi Könyvtárban, a Beregszászi Megyei Állami Levéltárban egyaránt kutatnia kellett, nem is szólva a már csak magángyűjteményekben megtalálható lapszámokról. Éppen ezért mindenképpen elismerést érdemel az az alaposság és kitartás, mellyel a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség gondozásában megjelent kötet szerzője összegyűjtötte és feldolgozta a még fellelhető újságokat.

Figyelemre méltó a szerző által a könyv megírásához választott szempontrendszer is, mely mindenekelőtt a Latorca-parti várossal kapcsolatos művelődéstörténeti tényekre összpontosít, konkrét témák köré csoportosítva tálalja az anyagot. Kétségtelen, hogy mint minden kategorizálás, ez a megközelítés is eredményezhet bizonyos esetlegességet, ám az is tény, hogy ekkora információmennyiséget képtelenség feldolgozni és bemutatni egyetlen kötetben. A kutatókat minden bizonnyal az a szerző feltáró munkája nyomán elkészült számítógépes adatbázis is lázba hozhatja, amelyről Popovics Béla a könyv előszavában tesz említést, s amely révén remélhetjük, hogy hamarosan elkészül a kötet folytatása is. Ugyancsak különleges csemegét jelenthetnek az egyes fejezetek végén található jegyzetek, melyek segítségével az adott téma iránt érdeklődők bővebb információhoz juthatnak, s izgalmas olvasmány lehet a könyv végén található Függelék is, benne számos korabeli dokumentummal, verssel, cikkel, újságoldallal.

Nagy értéke a műnek, hogy az új adatokat, a korfestő anyagokat lehetőség szerint a már ismert tényekbe ágyazva, a történeti, kulturális hátteret felvázolva tálalja, miáltal minden olvasói réteg számára "emészthető", élvezettel forgatható. Méltánylandó az a szerzői hozzáállás, amely - példának okáért - nem csupán Móricz Zsigmondnak a Magyar Írás című kulturális folyóirat első számához ír beköszöntőjét tartotta közlésre méltónak a Függelékben, hanem jócskán merít a korszellemnek megfelelően a jelesebb események tiszteletére íródott és a lapokban kinyomtatott úgynevezett alkalmi versekből is, hisz aligha tükrözheti valami hívebben a közízlést és a közgondolkodást.

Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha az állítjuk, a Munkács kultúrtörténete a korabeli sajtó tükrében Lehoczky Tivadar írásai óta az egyik legátfogóbb s legalaposabb mű a Latorca-parti város újkori történetének egy darabjáról.

solt