Zongoraművész, tanár, műfordító...
Interjú Antonenkó Miklóssal
A legújabb műfordítását ismertető könyvbemutató alkalmából sokoldalú munkásságáról kérdeztük Antonenkó Miklós egyetemi tanárt, aki egyaránt otthon van a nyelvtudományban, az irodalomban és a zenében.
- Mondana néhány szót magáról?
- Zongora szakon szereztem első diplomámat az ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolában. Maga Zádor Dezső is tanítóm volt egy időben, akinek műveit előszeretettel játszottam, eszmecseréket folytattunk vele a kárpátaljai, a magyar és az európai zenéről. Az Ungváron 1991-ben megalakult Zádor Dezső Zenei Társaság és az 1992-től működő Kárpátaljai Kodály Zoltán Zenepedagógiai Társaság elnöke vagyok, továbbá az 1990-ben megnyílt Petőfi Emlékmúzeum vezetője. Jelenleg egyetemi előadóként az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar tanszékén magyar irodalmat és észt nyelvet tanítok.
- Miből ered a zene iránti elkötelezettsége?
- Ennek családi gyökerei vannak: édesanyám és édesapám is zenészek, zenepedagógusok, így a zene szeretete engem is megérintett. Édesanyám nyugdíjba vonulásáig zongorát tanított a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolában, édesapám ugyanott karmester, jelenleg is aktív tevékenységet folytat.
- Bemutatná a Zádor Dezső Zenei Társaságot?
- A Társaság célja a kárpátaljai zenei hagyomány ápolása és népszerűsítése. Számos rendezvényt szerveztünk az elmúlt években. A legfontosabbak közül megemlíteném Liszt Ferenc születésének 190. évfordulója tiszteletére Ungváron rendezett koncertet, melyen a Szakács Emil által vezetett Cantus kórus, a római katolikus Cecí1ia kórus Bohán Béla atya vezetésével, zongora-előadók léptek fel, kórusművek, hangszeres szólók és zenekari zene hangzott el. Ugyancsak meg kell említeni a Rákóczi-szabadságharc emlékére rendezett zenei estet, ahol verbunkosok, Rákóczi-énekek szerepeltek a műsorban. Tervezünk egy hangversenyt Zádor Dezső műveiből, aki rendszeresen szervezett zenei estéket Kárpátalján, népszerűsítette a kárpátaljai magyar és európai zeneművészetet, valamint egy Bartók-zongoraestet is szeretnénk rendezni. A jövőben minél több magyarországi és kárpátaljai magyar nyelvű zeneművészeti rendezvényen szeretnénk részt venni, melyen a kárpátaljai zeneművészetet mutatnánk be.
- Amellett, hogy zongoraművész, Ön kórusokban is énekel...
- Több kórusnak is tagja vagyok: a római katolikus plébánia Cecília kórusában, és amennyire az időm engedi, az UNE tanári karának kórusában is szoktam énekelni. Ami a zongorázást illeti, régebben többet léptem fel önálló előadóként koncerteken, ma már ritkábban. Emlékezetes marad számomra, hogy az ungvári Petőfi Sándor Múzeum 1990. évi ünnepélyes megnyitóján egy Zádor-darabot adtam elő, mely felidézte a 48-as forradalom napjait és hangulatát.
- Miként került kapcsolatba az irodalommal?
- A filológia felé irányuló érdeklődésem részben szintén Zádor Dezsőnek köszönhető, akihez 1975-től haláláig baráti szálak fűztek engem és családomat. A mesterem arra ösztönzött, hogy gyűjtsem a kárpátaljai folklórt. Ez magába foglalja zenei és filológiai anyag gyűjtését és elemzését egyaránt, ezért úgy éreztem, hogy hasznos lesz, ha elvégzem az ungvári egyetem magyar szakát.
- Hogyan fordult érdeklődése a műfordítás felé?
- Az észt nyelvet az egyetemi tanulmányaim során kezdtem el tanulni, magával ragadott a rokon észt nép kultúrája, sajátos temperamentuma, műveltsége, nyelve, irodalma. Az Arvo Valtonnal kialakult baráti kapcsolat hatására érlelődött meg az ötlet, hogy magyar és ukrán nyelvre átültessem műveit. Az első fordításom magyar nyelvű volt, az Együtt folyóiratban jelent meg. Ukránra Valton két könyvét fordítottam le, az első tavaly jelent meg, A napforduló éji látogatás már a második. Közeli terveim között szerepel több más művének átültetése magyar nyelvre.
Baráth József
