Szent István-szobor Asztélynak

2006. június 16., 10:00 , 283. szám

A beregszászi járási határtelepülés, Asztély polgármester asszonyától, Nagy Annától értesült lapunk arról, hogy a falu köztiszteletben álló lakója, Elek István fafaragó egy Szent István királyt ábrázoló szobron munkálkodik. Az alkotó úgy tervezi, augusztus 20-ra elkészül a három méter magas mű, amelyet nemzeti ünnepünkön szeretnének felavatni. Mivel Asztély az egyik legforgalmasabb út mentén terül el, a szobor minden idelátogató számára jelképezi majd: az itt élők fontosnak tartják, őrzik és ápolják évezredes történelmi múltunk kiemelkedő alakjának emlékét.

Talán akad még olyan olvasóink között, aki emlékszik a szovjet időszakban sokfelé kapható, fából faragott "szuvenírekre". A széttárt szárnyú sasokra, a medvékre, kakukkmadarakra, melyeket százezerszámra állítottak elő az akkori kolhozok kisegítő üzemegységeiben. A kolhozok megszűntével szerencsére eltűntek a fából faragott szuvenírek is a boltokból, a hivatásos fafaragók pedig más munka után néztek. Az asztélyi Elek István viszont nem hagyta abba a fafaragást, de a megszokott, unalomig ismert sasok és medvék helyett emberalakokat és domborműveket kezdett faragni. Szobrainak hamar híre ment, ma egyre többen keresik meg a mestert, hogy vásároljanak, illetve rendeljenek tőle egy-egy iparművészeti alkotást.

– Hogyan kezdődött? Mikor kezdett faragni?

– Engem gyerekkoromtól érdekelt a képzőművészet, festőművész szerettem volna lenni. Felvételiztem is az Ungvári Képzőművészeti Szakközépiskolába, ahol a szakvizsgáim kitűnően sikerültek, de az orosz nyelvvizsgával nem tudtam megbirkózni, így nem kerültem be a tanintézménybe. A festést később abbahagytam, az egészből mindössze annyi emlék maradt, hogy most is az akkoriban festett olajképeim közül a legjobbak díszítik lakásunk falait.

1972-ben, amikor hazajöttem a katonaságtól és munkába kellett állnom, már javában virágzott a szuvenírkészítő kiegészítő ágazat sok kárpátaljai kolhozban. Én először Beregdédában, majd a csepei, aztán a bátyúi kolhozban dolgoztam. Az akkor jól ismert kis faszobrocskákat faragtuk telente, nyáron viszont kivettük részünket a mezei munkákból is. A kolhozok megszűnése után a Beregszászi Famegmunkáló Kombinátba kerültem, ahol ugyancsak fából készült apró ajándéktárgyakat készítettünk. Amikor ezt is bezárták, munkanélküli maradtam. A legtöbb egykori kollégám más munka után nézett, én viszont annyira megszerettem a faragást, hogy tovább folytattam. Igyekeztem mind tökéletesebbé tenni a technikámat és tudásomat, így ma már az emberalakok és domborművek kifaragása sem okoz gondot.

– Két gyereke van, egy 26 éves fia és egy 21 éves lánya. Velük is sikerült megszerettetnie a fafaragást?

– Igen, a fiam rendszeresen farag velem, de nemcsak ő, hanem még a feleségem is, aki – mint kiderült – ugyancsak tehetséges fafaragó. Az a baj, hogy szobrok közül keveset tudunk eladni, hisz a munkáinknak eddig nem volt nagy a reklámja. Nemrég viszont nyitottunk egy kis üzletet, ahol bárki, aki Asztélyban jár, megnézheti és megvásárolhatja a munkáimat. Egyébként nincs okom panaszra, hisz a bodnárok folyamatosan ellátnak munkával: díszesen faragott hordófenekeket csinálok. A megrendelők által kért mintákat az előre elkészített alapra faragom, amelybe ők később csapot tesznek. Az ilyen díszes hordóknak állítólag jó ára van.

– Mennyi idő alatt készül el egy faszobor, dombormű?

– Ez változó. Ha könnyen faragható a fa, akkor egy nap alatt egy 1,5 méteres szobor is elkészül, de van, ami sokkal több időt igényel. A gond viszont a szárítással van, a legtöbbször nyárfát faragok, ami ha teljesen kiszárad, akkor nagyon nehezen faragható, nagyobb szobrok esetében viszont a száradás során nagyon könnyen elreped. De gyakran faragok hársfát is, az is nagyon puha fa. A hordófenekek általában tölgyfából készülnek, érdekes módon van úgy, hogy a tölgy puha, könnyen megmunkálható, de olyan is van, hogy nagyon kemény. Eperfából is készül hordó, azt nagyon szeretem faragni, állítólag az eperfahordókban érlelt pálinka a legjobb.

– Min dolgozik most?

– Egy 3 méter magas Szent István-szobrot akarok kifaragni, ha élek, meg is csinálom augusztus 20-ig. A portánkkal szembeni ligetben szeretném elhelyezni. A kisméretű változat már el is készült. Az arcot a magyarországi 10 000 forintoson lévő Szent István-portré alapján faragtam ki. Remélem, az alkotás községünk egyik jelképévé válik, amit az ide látogatók alkalomadtán felkereshetnek majd, valamint augusztus 20-i nemzeti ünnepünk méltó helyszínéül szolgál a jövőben.

Badó Zsolt