Axel: "Mindig zenész akartam lenni..."

Kerozin-koncert

Június 11-én Beregszászban nagy sikerű, több mint kétórás koncertet adott a lendületes és szókimondó Kerozin együttes. A techno-punk duó már több mint három éve nem adott ki új lemezt, de Axeltől, az énekes-dalszerző-menedzsertől megtudtuk, hogy a zenekar nem szűnt meg, csak átalakult, egy új, kizárólag élőzenét játszó punk-rock bandává, amelynek nemsokára megjelenik az első nagylemeze. Az új hangzású dalokból már a beregszászi közönség is kapott némi ízelítőt. A koncert után az autogramkérők gyűrűjéből nagy nehezen kiszabadított sztár lapunknak exkluzív interjút adott.

- Hogyan indult a zenészi-énekesi pályád?

- Én mindig zenész akartam lenni, kivéve azt, hogy kb. 10 éves koromban volt egy olyan kitérőm, amikor inkább színész szerettem volna lenni. Tizenöt éves koromban kitaláltam, hogy mindenképpen rocksztár leszek. Hat évig tanultam harsonázni, tenorkürtözni, aztán gitár szakra jártam, végül énekelni tanultam.

- Hogyan és mikor jött létre a Kerozin?

- Huszonhárom éves voltam, amikor megjelent az első lemezünk a Kerozinnal. 1998-ig nem találtam lemezkiadót a rockzenekarommal, ezért a rockot meg a punkot ötvöztük a digitális alapokkal, így alakult ki a Kerozin első lemezének a stílusa: a techno-punk. Az utóbbi három évben viszont már az új lemezen dolgozunk, ami most júniusban fog megjelenni. Teljes élőzenekart gyűjtöttem magam köré: dobos, basszusgitáros, gitáros. Beregszászban most csak ketten képviseltük a csapatot, de élő koncerten négyen vagyunk. Az új lemez pedig rock, illetve punk-rock stílusú lesz.

- Már évek óta nem adtatok ki új lemezt, mi ennek az oka?

- Valóban, 2002 decemberében jelent meg a legutóbbi Kerozin-lemez, amely karácsonyi album, Boldog karácsony címmel. Az azóta eltelt három évben is koncerteztünk. De a Dalnokok Ligája volt az a megmérettetés, ami után úgy döntöttem, hogy a korábbi négy főből álló formáción változtatni kell, mert nem elég erős ahhoz, hogy meg tudjam velük azt valósítani, amit elképzeltem. Az eltelt idő alatt a koncertezés mellett embereket próbáltam ki: a jelenlegi már a tizedik formáció, ami szerintem a végleges lesz. A rajongóinkat megnyugtathatom, én nem sokat változtam, az új dalok is "kerozinosak"! Ami változott, hogy nem egy ember csinálja számítógépen a zenét, hanem egy egész csapat dolgozik rajta.

- Hogyan készülnek a számaitok?

- A dalok mindig bennem fogalmazódnak meg legelőször egy dallammal és egy szöveggel. Én már hallom a saját fejemben, hogy hogyan fog szólni. Azután össze kell szednem a csapatot, meg kell szervezni a hangszerelést, a próbákat. Ha esetleg egy hangszín nem tetszik, akkor pár évvel ezelőtt, a techno-korszakban tekertünk a modulon, és kerestünk egy másikat. Most viszont gitárt cserélünk, vagy hangfalat, vagy legrosszabb esetben gitárost.

- A rengeteg stúdiómunka és koncert mellett van szabadidőd? Van-e hobbid?

- Természetesen napi huszonnégy órában foglalkozom a zenével, de ennek köszönhetően, hidd el, sokkal több időm jut a magánéletemre, mint egy olyan embernek, aki napi nyolc vagy még több órában dolgozik valahol. Én akkor dolgozom, amikor kedvem van. Három évet késtünk a most megjelenő nagylemezzel, ezt a közönségen kívül senki nem kérte számon. A magam ura vagyok.

- Sokszor léptetek már fel Kárpátalján. Mennyire sikerült megismerni a vidéket, az itt élő embereket?

- Idáig minden esetben este 8-9 óra körül érkeztünk Kárpátaljára, a koncert után fáradtan már nem nagyon van erőnk ahhoz, hogy várost nézzünk, aztán hajnalban indulunk tovább. Emiatt Beregszászból és Kárpátaljából sokat nem láttam eddig. Azok az emberek, akikkel találkoztam, nagyon szimpatikusak, illetve az itteni közönség hihetetlenül lelkes, emiatt szeretünk ide jönni.

Badó Zsolt