Kárpátalján egy református egyház van

Interjú Gulácsy Lajos nyugalmazott püspökkel

Korábban megjelent, Zán Fábián Sándor főjegyzővel és Kopasz Gyula volt beregi esperessel készített interjúinkban már foglalkoztunk a Kárpátaljai Református Egyházon belül zajló szakadással. Ezúttal a kiválást választó lelkészeket elítélő véleményt képviselő Gulácsy Lajos nyugalmazott püspököt kérdeztük.

- Püspök úr hogyan értékeli a Kárpátaljai Református Egyházban kialakult helyzetet?

- A református egyház törvényei előírják a feltételeit annak, hogy kinek a gyermekét lehet megkeresztelni, és kit lehet úrvacsorához bocsátani. A törvényeink értelmében olyan egyháztagok, akik méltatlanul, durva nyilvános bűnökben élnek, azokat kötelessége a presbitériumnak először négyszemközt, majd két-három presbiter előtt figyelmeztetni, végül megidézni a gyülekezet elé, és csak legvégül - ha akkor sem változtat magatartásán - lehet kizárni. De nem a templomból, vagy a gyülekezetből, hanem csak az úrvacsorai közösségből. Szerintem is gyakrabban kellene az egyházfegyelmet gyakorolni, de soha ne akarja a lelkész kimondani a végszót, mert azt az Isten mondja ki.

Kitalálták, hogy a konfirmációhoz korai a 14 éves kor, mert gyermekeink éretlenek még ebben az időben, holott nem erről van szó. A baj legtöbbször az, hogy tizennégy évig nem megfelelően készítették elő a gyermeket a szülők és a hitoktatók. A konfirmáció vallástétel, de ha egyszer valaki nem tanult meg semmit, akkor miről tegyen vallást? Ha nem megfelelően készítjük elő, akkor 18 éves kora után is ugyanaz lesz az eredmény. Jézust 12 éves korában vitték először a templomba, amikor felnőtt egyháztaggá nyilvánították, akkor miért lenne ma korai a 14 éves kor?

Az úrvacsorával kapcsolatban az a véleményem, hogy mindenki úrvacsorázhat, aki megvallja a bűneit, és hiszi a bűnbocsánatot, illetve ígéretet tesz, hogy Krisztusnak szenteli az életét. A lelkész senkinek nem lát a szívébe, ha valaki hazudott, az Istennek hazudott, Ő fogja majd felelősségre vonni. Aztán itt van a keresztség dolga. Bocskor Viktor negyberegi lelkész nem keresztelte meg újszülött gyermekét, mondván, hogy az nem bibliai. A baptisták is ugyanarra hivatkoznak, éspedig arra, hogy a tanítványok nem kereszteltek gyermekeket. Nem igaz! A Bibliában több helyen is azt olvassuk: "megkeresztelte a ház népét", s ebben benne voltak a gyermekek is. Ugyanis ha az apa és az anya Krisztus-hívő, a gyümölcse is az. Mi, reformátusok nem azt mondjuk, hogy a keresztséggel a megváltást találtuk meg, hanem beiratkoztunk az Isten "iskolájába", szövetségébe. Majd csak aztán kell tanítvánnyá lenni.

- Miben különbözik a nyugat-európai kálvinista egyházak és a magyar református egyház szervezeti felépítése? A mienk valóban püspöki irányítás alatt álló egyház?

- Szinte nincs is különbség. Hollandiában is van az egyházaknak vezető embere, akinek az a legfontosabb feladata, hogy végrehajtsa a zsinat határozatait. Ott ezt a vezetőt nem püspöknek hívják, nálunk viszont történelmi okok miatt alakult így, de az elnevezésnek nincs semmilyen jelentősége. Nálunk ugyancsak a választott zsinati tanács hozza az egyházi törvényeket, a püspök feladata csak az, hogy betartassa azokat. Igaz, hogy a múltban sok példa volt arra, amikor egy püspök önállósította magát, diktátorként vezette az egyházat, ám erről a legtöbb esetben a lelkészi közösség tehetett, amely megengedte a püspöknek, hogy törvényeinkkel ellentétben, fontos ügyekben egyedül döntsön. Tehát nem a rendszer a hibás, hanem azok, akik hagyják, hogy egy ember, megszegve a törvényeket, uralkodjon.

Az viszont meglepő, hogy éppen Kopasz Gyula tiszteletesnek nem tetszik a püspöki rendszer, akinek hétéves esperesi szolgálatára ugyancsak jellemző volt az egyszemélyi irányítás. Most derül ki, hogy a tanács szinte semmiről nem tud, egymást érik a meglepetések. Mert az esperes úr mindent önhatalmúlag intézett, nem kérdezve meg senkit. Ha számára olyan fontos a zsinat-presbiteri elv, akkor idáig miért nem hallgatta meg a választott tanácsot?

Nem az a megoldás, hogy ha beteg a közösség, akkor otthagyom. Nem az én feladatom, hogy eldöntsem, ki megy a pokolra vagy a mennyországba. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsünk a betegen, úgy, ahogy meg van írva abban a bibliai történetben, amikor az útfélen fekvő nyomorult embert a pap is kikerülte, a lévita is, de a félpogány samaritánus segített rajta. Nagyon hasonlít a mostani helyzetre ez a példázat: a mélyen hívő emberek kikerülik a beteget. Mi kiválunk a beteg egyházból, mert mi csúcshívők, szuperhívők vagyunk, a többiek pedig pogányok, nem akarunk velük még egy asztalhoz sem ülni. Érdekes, Jézus a vámszedőkkel is leült egy asztalhoz, de a farizeusok erre nem voltak hajlandók. A kivált lelkészek úgy viselkednek, mint a jelenlegi református egyház farizeusai. "Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek"- tanította Jézus. Ha tehát beteg a népünk, akkor ne szaladjunk el, hanem gyógyítsunk.

Nagyon sajnálom ezeket az embereket, csalódtam bennük, mert úgy láttam, hogy ők azok, akik tudnak és akarnak is valamit tenni. Mert kellene, hogy tegyünk. Ezért én a kivált lelkészeket és híveket most is szeretettel hívom vissza, testvérként fogadom el, de az feltétel, hogy értsük meg egymást, és közösen munkálkodjunk. Ne az legyen hitünk alapja, hogy eleve kimondjuk: ezt Isten a pokolra rendelte. Mert afelől nem lehet biztos senki, hogy ő nem juthat a pokolba.

- Hogyan indult Kárpátalján ez a szigorú irányzat? Kik a szellemi vezetői?

- Az egésznek az értelmi szerzője Kopasz Gyula, csak ő idáig háttérben maradt. Nagyon értékes embernek tartottam, benne láttam a jövő emberét, támogattam, hogy még a rendszerváltás előtt kimehessen Budapestre a teológiára. Értelmes, karizmatikus fiatalembernek ismertem, akire nagy szükségünk volt. A Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatójaként került kapcsolatba ezzel a szektás irányzattal, melyet most képvisel. Ő és elvbarátai már eleve úgy jöttek magyarországi tanulmányaikat követően haza, hogy mindent megpróbáltak elkövetni azért, hogy az egész református egyházat ebbe az irányba tereljék. A 74 Kárpátalján szolgáló református lelkész közül persze csak 5-6 van, aki egyetért velük. Igaz, ismerek vagy 25 olyan lelkészt is, aki közömbös a helyzetünk iránt. De a többség így is helyesen látja a dolgokat, és meggyőződésből elhatárolódott a most megszervezés alatt álló szektától.

Ez a mozgalom egy valláselméleti félreértésből ered. Azt mondják, hogy Istennek van egy elhatározása: egyik embert pokolra, a másikat pedig üdvösségre teremtette, és ezen nem lehet változtatni. Kálvinra hivatkoznak, holott ez tévedés, mert Kálvin ezt így soha nem tanította. Hibás felfogásuk folytán ők bármit meg mernek csinálni, mert - mint mondják - ők megvilágosodtak, megértették az Isten dolgát. Ki kell mondani: a kivált lelkészek által szervezett új egyház téves tanításokat hirdető szekta.

Egyébként sok dologban velük egyetértve, én is látom az egyház hibáit, én is szeretném, ha nagyobb lenne az egyházfegyelem. De milyen megoldás az, amit ők választottak? Jézus azt mondja: "Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága." Hát a sót nem a raktárban kell tartani, hanem beletenni az ételbe. A gyertyát sem a napon kell meggyújtani, hanem a sötétben. Tehát a Biblia szerint a hívő embereknek pontosan a népegyháznak nevezett egyházban volna a helyük, mindent meg kellene tenniünk annak érdekében, hogy minél több ember eljusson a világosságra. Ami pedig az említett bezárkózó fanatikusokat illeti, úgy tűnik, nincs más megoldás, ki kell zárni őket az egyházból.

- A Kárpátaljai Református Egyház zsinata korábban eltiltotta a női lelkészeket a szolgálattól, ezzel nagy nemzetközi felháborodást váltva ki. Ön hogyan értékeli ezt a döntést?

- 1992-ben engedtük meg először, hogy nők jelentkezhessenek a teológiára, de a számukat korlátoztuk. Tíz teológus közül csak kettő lehetett nő. Az akkori döntésünknek két oka volt. Egyrészt az egész világon törvényes, hogy női lelkészek szolgálnak. Másrészt, vannak olyan lelkészi feladatok, ahol a nők jobban helyt tudnak állni, mint a férfiak. Most viszont a szigorúságpártiak azt mondják, hogy ez nem biblikus, mert Jézusnak nem voltak női tanítványai. Ez sem igaz! A feltámadáskor először egy nőnek jelent meg Jézus: Mária Magdalénának adott parancsot, hogy tegyen bizonyságot feltámadásáról.

A zsinati határozat sajnos ma is életben van, de talán érdemes elmondanom, hogy hogyan született. A zsinat 22 tagja közül csak 15 volt jelen, és csak ötödszöri szavazásra jött ki a 8-7 szavazati arány. Ebben Szilágyi Lajos főgondnok játszott döntő szerepet. Ez nem tiszta dolog, hisz ilyen súlyú kérdések eldöntésekor még a világi törvényeknél is kétharmados szavazati arányt írnak elő. Itt 22 zsinati tagból csak 8 szavazta meg, ráadásul, akikről biztosan tudni lehetett, hogy úgysem szavaznák meg, azokat eleve meg sem hívták.

A legszomorúbb persze az egészben az, hogy Horkay László püspök ezt aláírta. Ő az, aki hagyta, hogy ezek a ferde dolgok ilyen nagyra nőjenek az egyházunkon belül. Sajnálatos, hogy Horkay püspök úr nem figyelt oda a folyamatokra, és soha nem merte kimondani a végszót. Most sem akarja kimondani, pedig ez már elkerülhetetlen. Most neki kellene bűnbánatot tartania, és helyrehozni a hibákat.

De a vádaskodás nem oldja meg a helyzetet, nem ad gyógyulást. Látjuk a sok mulasztást, hiányt, a bajokat, s mindezt orvosolni kell. Ezért mindenkire szükség van. Különösen sajnálom a kivált munkatársakat és az atyafiakat. "Mert az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés." Adjon az Isten bölcs belátást mindnyájunknak ezekben a kérdésekben. Isten Szent Lelke legyen a tanácsadónk, hogy népegyházból hitvalló egyházzá lehessünk. Ahogy a 481. énekünk mondja: "Tégy Uram engem áldássá, tégy Uram engem testvérré."

Badó Zsolt