Nagyberegi presbiteri vélemények

A családokat is érinti az egyházszakadás

2006. szeptember 8., 10:00 , 295. szám

A nagyberegi Bocskor Viktor református lelkész elsőként lépett ki a Kárpátaljai Református Egyházból (KRE), ő volt az, aki meglepő, a református hitvallásokkal nem összeegyeztethető reformokat vezetett be, majd több társával együtt kivált a KRE-ból, és úgynevezett "hitvalló gyülekezetet" hozott létre, ahová az 1800 lelket számláló nagyberegi református gyülekezetből idáig hivatalosan 29-en követték. Többek között négy megválasztott presbiter és a jó hírű Nagyberegi Református Líceum vezetői, több tanára és nevelőtanára. Az egy hete Nagyberegre helyezett Tóth László lelkipásztor lapunk kérdésére elmondta, a gyülekezeti élet továbbra is a megszokott rendben zajlik. A Bocskor Viktor vezette kivált gyülekezeti tagok nem látogatják a templomot.

Arról, hogy hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, amely családokat és barátságokat tett tönkre, szakított szét, a gyülekezet presbitériumának régóta szolgáló vezetőit: Füzesi István gondnokot, Somi Géza jegyzőt, Orbán István pénztárnokot és Tóth Árpád presbitert kérdeztük.

- Hányan váltak ki idáig a Nagyberegi Református Gyülekezetből?

Füzesi István - Jelen pillanatban 29-en váltak ki hivatalosan a több mint 1800 lelkes gyülekezetünkből. Rajtuk kívül tudunk még körülbelül tizenöt-húsz ingázóról, akik ide is és oda is járnak, ők még véglegesen nem döntöttek. A kiszakadt gyülekezeti tagok számára Bocskor Viktor tart összejöveteleket minden este egy magánházban, illetve vasárnap, ugyanabban az időben, amikor mi tartunk.

- Hogyan kezdődött ez a szakadáshoz vezető konfliktus? Mik voltak az előzmények?

Somi Géza - Bocskor Viktor kiváló prédikátor, nyolc és fél évig úgy prédikált a szószékről egy papírcetliről, hogy kicsordult a könny az emberek szeméből. Az utolsó évben teljesen megváltozott, lapról olvasta fel a prédikációit, minden presbiteri gyűlést hangkazettára rögzített, mondván, hogy le kell védenie magát. Sajnálatos, hogy ennek pont velünk kellett megtörténnie, hisz nagyon összetartó presbitérium és közösség volt a miénk. Itt annyian jártak a fiatalok is templomba, hogy ha a gimnázium is itt volt, akkor minden kart meg kellett nyitni, hogy mindenki beférjen.

Füzesi István - Az első meglepetés múlt év októberében ért bennünket: a Balazséri Béthel Központban megszervezett csendeshétről már azzal jöttek az asszonyok haza, hogy itt Beregen nagy változás fog végbemenni. A tiszteletes is kijelentette, hogy még az ősz folyamán elindul a nagy reformáció. Azt, hogy ez mit jelent, csak a karácsony előtti héten kezdtük látni. Ketté kellett szakítanunk az ünnepi alkalmat, azaz délelőtt volt az istentisztelet, és külön délután az úrvacsoraosztás. Máskor karácsonykor 400-an is úrvacsoráztunk, tavaly délután kb. 120-an. Nagy volt a gyülekezetben a felháborodás.

Somi Géza - Mindezt azzal indokolta a tiszteletes úr, hogy délután már a bűnös emberek közül kevesebben jönnek el. Délután szerinte elsősorban azok jöttek, akik úgy érzték, hogy ők jogosan járulnak az úrasztalához.

Füzesi István - November 17-től aztán megkezdődtek a komoly hitmélyítő bibliaórák. A keresztséggel kezdte, majd az úrvacsoraosztással kapcsolatos kérdéseket vettük végig. Arról beszélt, hogy a Biblia alapján csak a felnőttkori keresztséget szabad vállalni. Újév után az úrvacsora kérdése következett. A nagyböjti alkalomkor pedig feltett egy ötödik kérdést is az úrvacsorázni szándékozóknak, ami az Ágendában nem szerepel. Ekkor a tizenkét presbiternek több mint a fele nem jött el délután úrvacsorázni. Többen felkerestük este a lelkészt, és arra kértük, hogy többet ne tegye fel az ötödik kérdést, mert nem áll jogában az egyetemes konvent által meghatározott liturgiát megváltoztatni.

Orbán István - Az ötödik kérdés valahogy úgy hangzott, hogy: Hiszed-e, hogy te Jézus megváltott gyermeke vagy? Pontosan nem tudom idézni. Mi lassan beleegyeztünk abba is, hogy nem volt nálunk keresztelés, délután külön úrvacsoráztunk. A gyülekezeti tagok háborogtak, ő pedig állandóan szapulta a presbitériumot, nem tetszett neki, hogy nem támogatjuk az ötödik kérdést. De hát földi halandó hogy törhet pálcát a másik felett, milyen alapon mondja meg, hogy ki bűnös ember és ki nem?

Somi Géza - A kiválásuk nagyon sok ellentétet szült a községben. Sokan azt mondják a hívei közül, hogy a presbitérium zavarta el Bocskor Viktort, holott ez nem igaz. Május 6-án az utolsó bibliaórán minden presbiter megjelent, és akkor felolvasta, hogy eddig mit végzett velünk közösen, továbbá bejelentette, hogy a népegyházat nem akarja szolgálni, az emberek kívánságait nem teljesíti, nem esket, nem konfirmál, akasztott embert nem temet, ő felmond. Kijelentette, hogy az utolsó igehirdetése a szószékről május 21-én lesz, őt nem köti sem a templom, sem a parókia, ezzel kezet fogott velünk és otthagyott.

Tóth Árpád - Pedig a közöttünk legnagyobb vitát kiváltó ötödik kérdés ügyében is úgy szavazott végül a presbitérium többsége, hogy maradhat. A lemondását követően rögtön elmentünk Gecsébe Kopasz Gyula espereshez, aki azt mondta, hogy ha elmegy, engedjétek, hadd menjen. Se biztatást, se új papot nem kaptunk. Csak jóval később, a sajtóban megjelent interjú után értettük meg, hogy egy véleményen vannak. Arról beszélt Bocskor Viktor nekünk, hogy mostantól a tiszta igét fogja csak hirdetni, nem lesz tovább színész. Ezek szerint kilenc évig nem a tiszta igét hirdette? Amikor kiköltözött a parókiáról, azt mondta, hogy ő továbbra is hirdetné az igét, ha nem kellene a népegyházat szolgálnia, nem kellene esketnie, keresztelnie és konfirmáltatnia. Az egész történetben az a legfurcsább, hogy a korábbi években jól tudtunk együttműködni. Ha nem ilyen agresszívan csinálja a reformjait, akkor talán mire észbe kapunk, átállt volna vele az egész falu ebbe az új általuk szervezett egyházba. Az utolsó istentiszteleten azt az igét olvasta, hogy: "Menjetek ki közülük." Hát kik közül mentek ki? Mi kik vagyunk?

Füzesi István - Csak most a végén értettük meg, hogy az itt rendszeresen találkozgató lelkészek Nagybereg központtal egy új egyház létrehozásán dolgoztak. Ők indították be a lévitaképzést is, prédikátorokat képeztek a megszervezendő új egyház számára. Nagyberegen sokan jártak és járnak is templomba. De Bocskor Viktor a híveinek azt hirdeti, hogy hitetlennel nem lehet élni, emiatt már öt-hat családban van konfliktus.

Somi Géza - Hogy ez a szakadás milyen megdöbbentő helyzeteket eredményezett, azt nehéz lenne elmondani. Kezdetben például az egyházból kiszakadtak nem mehettek olyannak a temetésére sem, akit nem Bocskor Viktor temetett, függetlenül a rokonsági foktól. Mára ezt a törvényüket kénytelenek voltak enyhíteni, most azt mondják, akinek a hite elég erős, az elmehet olyan temetésre, ahol a népegyház papja temet.

Füzesi István - Az egyik presbitertársunknak meghalt a nagynénje, ott voltak a kiváltak is virrasztóban, a temetés kezdetéig segítettek mindenben. Amikor kezdődött a prédikáció, bevonultak egy belső szobába, ott bezárkóztak, hogy ne halljanak belőle semmit. Aztán a toron már leültek velünk egy asztalhoz. Úgy látszik, enni már nem tilos velünk...

Badó Zsolt