Kóstolja meg Magyarországot!

Ezzel a címmel rendezték meg immár harmadik alkalommal a Sóstói Múzeumfaluban a népi ételek bemutatóját. Az időjárás kegyes volt a szervezőkhöz, így a szeptember 15-16-án megtartott nagyszabású rendezvényre igen sok érdeklődő látogatott ki a Nyíregyháza melletti szabadtéri néprajzi múzeumba. A skanzen 7 hektáros területén, hangulatos környezetben, a parasztházak között verték fel sátraikat a Magyarország minden szegletéből, sőt annak határain túlról érkezett csapatok, hogy bemutassanak egy-két jellegzetes ételt, amelyet a látogatók jelképes összegért (100 Ft-os kóstolójegyért) fogyaszthattak el. A rendezvényt a múzeum igazgatója, dr. Páll István nyitotta meg, majd dr. Tilky Attila országgyűlési képviselő, Fehérgyarmat alpolgármestere, illetve Tukacs István, Nyíregyháza alpolgármestere kívántak köszöntőjükben mindenkinek jó étvágyat és jó szórakozást. A kulturális programokat - a hagyományőrző tánccsoportok műsorát és a népművészeti kiállítások megnyitását - követően mindenki átadta magát a gasztronómiai élvezeteknek. Müzli- és hamburgerzabáló világunk fölborult értékrendjében próbáltak "rendet teremteni" a slambuc-, bogrács- és halászléfőzők, a vadpecsenyesütők, a mézeskalács-, kürtőskalács- és cukorkakészítők, a lekvár- és mézárusok. Petrilla Attila "jurtázó szabad magyar" Nyírszőlősről honfoglalás korabeli jurtát rendezett be és egy korabeli hun áldozati üst másolatában lebbencslevest főzött. A magyar lovas nemzet, így aki kedvet érzett, lovagolhatott vagy kocsikázhatott is egyet. A határon túli csapatok között Kárpátalját az Ungvári Néprajzi Múzeum csapata és mi, a salánki hagyományőrzők képviseltük, akik stílusosan a szlovákiai Izkovce (Iske) csapatával együtt egy felvidéki parasztportán kaptunk helyet. Az ungváriak hucul ételkülönlegességeket, gombalevest és szalonnás sültburgonyát készítettek, szlovákiai szomszédaink sztrapacskával (juhtúrós burgonyás nokedli) és knédlivel kínálták a látogatókat, mi pedig ugocsai specialitásokat mutattunk be: "laptacsőrögének" vagy "hólabdának" nevezett édességet és "salánki savanyólét" (disznótoros levest sertésnyelvvel, szívvel, füstölt kolbásszal, tojással és rizzsel). Pavilonunkat salánki szőttesekkel takarosan kidíszítettük, vendégcsalogatónak pedig egy-egy salánki népviseletbe öltöztetett legényt, illetve leányt is bevetettünk. A siker nem is maradt el, amit újabb meghívások bizonyítanak. Reméljük, szűkebb pátriánk hírnevét sikerült ezzel is öregbítenünk.

Salánki Hagyományőrzők