2006. szeptember 29.

Bibliai olvasmányok: Szám 11,25-29. Jak 5,1-6. Mk 9,38-43.45.47-48.

"Isten fölötte áll szívünknek... nagyobb a szívünknél" - olvassuk Szent János levelében (1 Jn 3,20). Nagy volt a teremtésben, de ugyanígy a megváltásban és megszentelésben is. Értelmünket, emberi gondolkodásunkat messze meghaladják tettei, és szeretetének emberi kicsinyeskedések nem szabhatnak határt, nem írhatnak elő feltételeket.

A vasárnapi evangéliumban olvassuk, hogy János apostol így szól Jézushoz: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem tart velünk."(Mk 9,38).

Az Ószövetségben ugyanezt fogalmazza meg Józsue is, amikor Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban, mert kényelemből vagy más ok miatt nem mentek ki a szent sátorhoz: "Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!" Ez emberi magatartás.

Mózes is, Jézus is az isteni gondolatot, tervet mondja: bárcsak mindenki prófétálna - befogadná az isteni üzenetet, Lelket -, aki nevemben csodát tesz, nem fog szidalmazni engem. És Jézus még egy általános elvet is megfogalmaz: "Aki nincs ellenünk, velünk van."

Jézus toleranciát vár követőitől. Sokszor a buzgó keresztények megbélyegzik a templomtól távolmaradókat, mintha minden "kívülálló" és "távolálló" rossz lenne. A kívülálló ember bármikor Krisztus-közelbe kerülhet. János apostol emlékeztet: "A Lélek ott fú, ahol akar." Neki semmiféle hivatal nem szabhat határt. Feladatunk szent Pál szerint: "Mindent vizsgáljatok meg, és a jót tartsátok meg", vagyis másokban is fedezzük fel a jót és karoljuk fel.

Bohán Béla