Mezőkaszony legidősebb polgára

Ilonka néni 103 éves

A napokban méltatta 103. születésnapját Mezőkaszonyban özvegy Daróczi Józsefné született Bimba Ilona, akinél nemcsak a faluban, de az egész járásban nincs idősebb. Fia, József és menye, Borbála boldogan viselik gondját, és a négy unokával, hat dédunokával, valamint a család többi tagjával közösen adnak hálát az Istennek, hogy még mindig együtt lehetnek.

Ilonka néni még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1903. szeptember 18-án született Mezőkaszonyban. A szülei és dédszülei is itt éltek az egykori mezővárosban, szőlészettel foglalkoztak.

Idős kora ellenére még emlékszik a régi dolgokra: - Kicsik, de takarosak voltak a házak, és mindenünk megvolt, ami kellett. Tisztaság, rend volt a városban, a hegy tele volt szőlővel, pincékkel. Nagy szeretetben, békességben éltünk a nagyurakkal is. Most már másak az emberek, műveltebbek, hatalmas házakat építenek, a hegy pedig kopár...

Majd' 100 éves emlékeket idézünk fel: Ilonka néni legszívesebben a gyermekkorát emlegeti, amely még a Monarchia idejére esett. Pontosan emlékszik, hogy melyik házban ki lakott és mivel foglalkozott.

- Az ősi családi porta nem itt volt, hanem a központhoz közeli dombon, ahová néhány évvel ezelőtt édesanyám még elment, hogy megnézze a rózsákat, amit nagyapám oltogatott - mondja Ilonka néni fia, Józsi bácsi, aki már ugyancsak elmúlt hetvenéves. Majd így folytatja: - Édesanyám mindig háztartásbeli volt. 1926-ban férjhez ment, aztán jöttek a gyerekek. Három gyermeket nevelt, s mellette ott volt a gazdaság. Hosszú évekig egyedül kellett mindent elvégeznie, mert 1944-ben édesapámat elvitték a lágerbe. Ő mindig minden időben derekasan helytállt mint anya, mint feleség.

Ilonka néni egész életében tevékeny és egészséges volt, még orvosnál sem járt. Most első ízben kénytelen ágyban feküdni, mivel néhány napja megütötte a lábát. "Amikor jó erőben van, akkor már hajnali öt órakor felkel, végigjárja a gazdaságot, megnézi, hogy minden rendben van-e, s napközben is feljön a kertbe és megnézi, hogyan dolgozunk. A legjobban söprögetni szeret" - árulja el Ilonka néni menye, Borbála. Sem a rádiót, sem a tv-műsorokat nem kedveli. Ebéd után ismételten végigjárja a portát, s ha mindent rendben talál, és söprögetnivaló sem akad, akkor kicsit leül beszélgetni, emlékezni. Este, vacsora után visszavonul a szobájába és elmondja a szokásos imákat. Gyerekkorától nagyon vallásos, s most sem feledkezik meg a nap végén hálát adni az Úrnak.

Sokakban felmerülhet a kérdés: mi a hosszú élet titka? Az idős hölgy életútját hallgatva elmondhatjuk, hogy a tenni akarás, a mozgás.

V. N.