Miért térünk ki az adófizetés elől?

2006. szeptember 29., 10:00 , 298. szám

A legtöbben ma jobb esetben is úgy tekintenek az adófizetésre, mint szükséges rosszra, nem is szólva azokról, akik egyenesen rablásnak minősítik, amit az állam művel ezen a címen. Az okokat illetően jobbára eltérnek a vélemények, s az utolsó szót a kormánynak kell kimondania.

A Centr elemző csoport minapi országos felmérése keretében, melyet a korrespondent.net idéz, a következő kérdést intézte a vizsgálatba bevont személyekhez: "Nem titok, hogy az ukrán állampolgárok egy része kitér az adó befizetése, illetve annak időben történő lerovása elől. Véleménye szerint, miért próbálnak ezek az emberek kitérni az adófizetés elől?" A legtöbben ezt a válaszlehetőséget választották: "Azért, mert az állami hivatalnokok nem az ukrán nép szükségleteire használják fel az adókat, hanem arra, hogy kényelmes irodahelyiségeket, tekintélyes szolgálati gépkocsikat, magas béreket stb. biztosítsanak maguknak." Ez a vélekedés jellemző a megkérdezettek 47,4 százalékára.

A megkérdezettek további 41,3 százaléka úgy véli, hogy az állampolgárok azért nem fizetnek adót, mert a "a jelenlegi adórendszer igazságtalan azokhoz, akik becsületesen keresik a pénzüket.

A harmadik legnépszerűbb válaszlehetőség (37,3 %) szerint a nemfizetés oka az, hogy a jelenlegi adórendszerben nem követhető, konkrétan mire költik az ukrán polgárok pénzét.

A további válaszlehetőségek között szerepel még, hogy a jelenlegi adók magasak, és nem teszik lehetővé a polgárok számára az emberhez méltó életet (29,3%), valamint az is, hogy csak azok fizetnek, akik nem tudják, hogyan lehet részben vagy teljesen kitérni az adózás alól (13,8%). Végül a válaszadók egy része úgy véli, hogy azon okból térnek ki az adófizetés alól, mert valamennyi adófajta befizetése jövedelmeik után ezen jövedelemforrások elvesztéséhez vezethet (9,4%), illetve azért, mert nálunk elfogadott nem befizetni valamennyi adófajtát (6,1%).

Összegezve a kutatás eredményeit, a Centr szakértői úgy vélik, a polgárok többsége nem magát az adófizetési rendszert ítéli el, hanem azt, ahogyan a továbbiakban felhasználják az adózásból befolyt összegeket. A felmérés ugyan csak hangulatjelző, a teljes képhez hozzátartozna a vállalkozók és a makrogazdaságot figyelő szakemberek véleménye is, ám az általános elégedetlenséget így is jól mutatja.

Az adózási fegyelem és szokások kérdése azért is aktuális ma, mert ismét új kormánya van Ukrajnának, s az új miniszterek megjelenése az utóbbi időben új adókivetési elképzeléseket is jelent. A változtatási inger persze nem valamiféle hóbort a miniszter urak/elvtársak részéről. Mindenekelőtt a meglehetősen jelentős költségvetési hiány kényszeríti őket cselekvésre, amelynek pótlására legelőször is az adóterhek növelése jut eszükbe. Ez pedig bérből élő polgárt és nagyvállalkozót egyaránt érint. Általában második lépésben vetődik fel részükről a vállalkozásbarát adózási rendszer bevezetésének lehetősége, ami elvben növekvő bevételekkel kecsegtetne, ám elképzeléseik megvalósításáig csak ritkán juthattak el az illetékesek az elmúlt 3-4 esztendőben. A legnagyobb problémát a kormányok viszonylag gyakori változása, a politikai bizonytalanság jelentette. De ezeket a nehézségeket leszámítva sem volt könnyű dolga az aktuális gazdasági-pénzügyi szakembereknek, mert mindenkor figyelembe kellett venniük az éppen érvényes kormánytöbbséget alkotó politikai erők részéről felmerülő, esetenként merőben ellentétes érdekeket. A legjobb és legutóbbi példa erre a jelenségre a narancsos forradalom erői által hatalomra segített Timosenko-kormány volt, amely egészen tavaly szeptemberi távozásáig képtelennek bizonyult megbirkózni a problémával.

A Janukovics-kormány nyári megjelenésével szinte egy időben merült fel ismét a pénzügyi és adórendszer korrekciójának szükségessége. Annyi már ma is világos, hogy újabb rendcsinálás várható az export után járó áfavisszatérítések, illetve a szabad gazdasági övezetek adókedvezményeinek tekintetében. Arról azonban máig nem tudunk semmit, hogyan, s mikor alakul át - ha ugyan átalakul egyáltalán - az adófizető polgárokat leginkább érintő jövedelemadó fizetésének rendszere. Ennek módosítását pedig egy átfogó adóreform keretében már a Kucsma elnöksége alatt igazgató korábbi Janukovics-kormány idején is szükségesnek tartották volna a szakemberek, de arra sem a forradalmi lendülettel igazgató Timosenko-kormány, sem az azt váltó Jehanurov-kabinet nem volt képes.

Addig is, amíg eldől, hogy ezúttal a politikai vagy a gazdasági szükségszerűségek kerekednek-e felül adóügyekben, nem marad más hátra, mint hogy türelmesen szemléljük az adóbehajtás mechanizmusának fokozatos tökéletesedését és szigorodását, ami általában véve örvendetes jelenségnek mondható, ám aligha tudjuk "élvezni" áldásos hatását, ha vele párhuzamosan nem teremtenek méltányosságot és átláthatóságot kivetésének rendszerében és felhasználásának módjában. (Kárpátalja/korrespondent.net/podrobnosti.ua)