Nyomulnak a szupermarketek

2006. október 6., 10:00, 299. szám

Az elmúlt néhány évben Kárpátalján is megjelentek a szupermarketek, még ha egyelőre viszonylag kevés is épült belőlük, a választékuk is hagy kívánnivalót maga után, s nem is váltak még életünk olyan elengedhetetlen helyszíneivé, mint azt a világ néhány boldogabb részén tapasztalhatjuk.

Először Ungváron nyílt szupermarket a megyében. A Vopak üzletlánchoz tartozó élelmiszer-nagyáruházakból azóta három is működik a megyeszékhelyen. Ezt az ezredforduló tájékán megejtett honfoglalást követően viszont meglehetősen hosszú szünet következett, s csak tavaly röppentek fel az első hírek arról, hogy a többi nagy országos üzletlánc is megjelenik a megyeszékhelyen.

Köztudott persze, hogy a nagyáruházak a nagyvárosokat szeretik, s még a legnagyobb kárpátaljai település, Ungvár sem nevezhető igazán nagynak a maga mintegy 120 ezernyi lakosával, némileg mégis meglepő, hogy ennyi ideig vártak az itteni piacon való megjelenéssel. Végül, úgy tűnik, idén megtört a jég, s tavasszal, ugyancsak Ungváron, megnyitotta első üzletét a Szilpo üzletlánc, majd szeptemberben megnyílt a Dasztor áruháza is. Ezzel együtt a megyeszékhelyen sajtóinformációk szerint immár 6 szupermarket működik, s további Szilpo és Dasztor üzletek megnyitása várható talán még idén. Ugyancsak a közeljövőben tervezi nagyáruháza megnyitását a Barva is.

A megye fennmaradó része viszont szinte abszolút lefedetlennek számít szupermarketek tekintetében. Egyenesen furcsa például, hogy a majd 100 ezer lakosú Munkácson egyelőre gyakorlatilag nem találunk ebbe a kategóriába sorolható üzletet, s ezen kívül csupán Beregszász büszkélkedhet szupermarket méretűnek tekinthető áruházzal, igaz, mindjárt kettővel is.

A beregszászi fenomén, hogy tudniillik miként tarthat el egy alig 30 ezres kisváros egyszerre két szupermarketet is, miközben a többiek egyet sem, mindjárt rá is mutat a jelenség egyik magyarázatára. Szakértők szerint pusztán a helyi vásárlóerőre alapozva Ungvár sem "bírna el" fél tucat, vagy (a jövőben) még annál is több nagyáruházat. Számolni kell ugyanakkor azzal a kárpátaljai sajátossággal, hogy a határ közelsége miatt igen jelentős számú, elsősorban magyarországi turista érkezik Kárpátaljára, mindenekelőtt bevásárlási szándékkal. A magyarországi és ukrajnai árak közötti számottevő különbözet, amihez még mindig hozzá kell számítanunk az üzemanyagárakban mutatkozó differenciát is, sok ezernyi, helyi viszonylatban vastag pénztárcájúnak mondható külföldi vevőt jelent hetente, akik tudvalevőleg a szupermarketeket részesítik előnyben. A magyarországi vásárlóerő jelentőségére jó példa az elmúlt hónapok határszigorításának következménye: a két beregszászi nagyáruház, s velük számos más, elsősorban a külföldi vásárlókra szakosodott helyi kereskedő üzlete szinte a szó szoros értelmében kongott az ürességtől.

A lakosság számán kívül annak vásárlóerejét, helyzetét is figyelembe kell vennünk. A szupermarketek többsége például a városszélen, illetve a külső kerületekben épült, vagyis jól működő és megfizethető tömegközlekedés hiányában a többség számára legfeljebb személygépkocsival közelíthető meg kényelmesen, ami máris lényegesen szűkíti a potenciális vásárlók körét. Ami pedig az árpolitikát illeti, néhány termék esetében a szupermarketek árai alatta maradnak ugyan valamivel a kiskereskedőkének, ugyanakkor az árkalkulációnál nyilvánvalóan számolnak a magyarországi turisták (pl. Beregszászban), illetve a helyi viszonylatban luxuscikkeknek számító termékek iránt érdeklődő helyi elit (elsősorban Ungváron) igényeivel is. Ugyancsak a kispénzűeket taszító hatással bír, hogy a nagyáruházak árukínálatából általában hiányzik azon olcsóbb árfekvésű igénytelenebb termékek egész sora, amelyek pedig igen fontosak a szerényebb jövedelműek létfenntartása szempontjából, ám sem minőségben, sem megbízhatóságban, sem előállításuk volumenében nem érik el azt a szintet, amelyet az elsősorban a középosztálybeliekre alapozó szupermarketek még tolerálni hajlandóak.

Mindent figyelembe véve elmondható, hogy pillanatnyilag a szupermarketek még alig, vagy egyáltalán nem olcsóbbak a városközponti kisebb választékkal és viszonylag magasabb árral operáló apróbb boltoknál. Vonzó lehetne elvben a nagybani bevásárlás jelentette jelentősebb árelőny is, ám egy olyan társadalomban, amelynek tekintélyes része egyik napról a másikra él, ez legfeljebb a jövő zenéje lehet. Mindez együttesen jelenleg távol tartja a szupermarketektől a helyi lakosság egy igen jelentős hányadát, s legfeljebb a középosztálybeli és tehetősebb polgárok számára jelent vonzerőt.

A szupermarketek tehát egyelőre nem szerves részei a mindennapi életünknek, még a középosztálybeliek és tehetősebbek számára is csak fokozatosan válik megszokottá a jelenlétük, bár kétségtelen, hogy a "hozzászokás" folyamata igen gyors. A szerényebb jövedelműek lisztért, olajért, cukorért és sok egyébért valószínűleg még hosszú ideig inkább a piacokra járnak majd; egészen addig, míg az üzletláncok közötti verseny az ukrajnai polgárok fizetőképességének szintjére nyomja le az árakat.

-hk-