Október 6. – nemzeti gyásznap

2006. október 6., 10:00, 299. szám

Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. "Kegyelemből" golyó által végezték ki Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet, majd kötél általi halállal a többi kilenc főtisztet. Ugyanezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt.

Gróf Batthyány Lajos Pozsonyban, 1807. február 10-én született. 1830-ban a főrendiház tagja lett, e minőségében jelen volt a koronázási országgyűlésen, majd később az 1832-1836-oson már jelentékeny szerepet töltött be, mint az ellenzék vezére. Az 1840-1844-es országgyűlésen a főrendi szabadelvű ellenzék vezéralakja volt.

A császár 1848-ban az első magyar minisztérium megalakításával bízta meg. Októberben – Lamberg császári altábornagy felkoncolása után – lemondott.

Pesten 1849. január 6-án elfogták, s a budai laktanyába zárták. A magyar seregek közeledtével Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe, s a főváros visszafoglalása után ismét Pestre hozták, ahol felségsértés vádjával kötél általi halálra ítélték, ám végül golyó által hajtották végre az ítéletet.

Lázár Vilmos (szül. Nagybecskerek, 1817. október 24.) Katonai szolgálatát 1834-ben kezdte. 1848-ban főhadnagyi rangot kapott, részt vett a Duklai-hágón át betört cári sereg elleni harcokban. Július 16-tól alezredes, augusztus 12-től ezredes. 1849. augusztus 19-én megmaradt embereivel a császári csapatok előtt letette a fegyvert.

Dessewffy Arisztid (szül. Csákány, 1802.) 18 éves korában lépett katonai pályára. 1839-ben nyugdíjaztatta magát, de a forradalom után ismét szolgálatba lépett. Őrnaggyá, majd alezredessé nevezték ki. Részt vett a december 11-ei budaméri, majd az 1849. január 4-ei kassai csatában. Február 14-én ezredessé léptették elő. Június 2-án vezérőrnaggyá nevezték ki. Részt vett az augusztus 5-ei szőregi, majd az augusztus 9-ei temesvári csatában.

Kiss Ernő (szül. Temesvár, 1799. június 13.) 1818-ban a császári hadseregben kezdte katonai pályáját. A szabadságharc seregében elsőként nevezték ki honvéd vezérőrnaggyá, majd honvéd altábornaggyá. Egészen a bukásig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került cári, majd császári fogságba.

Schweidel József (szül. Zombor, 1796. május 18.) Az 1848-as forradalom kitörésekor hazavezette Bécsből az ezredét. Először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta. 1849. május 9-én Pest városparancsnoka lett. Világosnál tette le a fegyvert.

Török Ignác (szül. Gödöllő, 1795. június 23.) A császári hadseregbe hadnagyként lépett. A forradalom előtt Lembergben, majd alezredesi rangban Zágrábban, 1848-1849 telén pedig Komáromban szolgált. Komárom parancsnokának lemondatását követően rá ruházták a városparancsnokságot. 1849. január 28-án tábornokká nevezték ki. A kormány utasítására Budára rendelték, majd Szegedre, hogy a Tisza jobb partján sáncokat emeljen.

Lahner György (szül. Necpál, 1795. október 6.) Katonai szolgálatait 1848 tavaszán ajánlotta fel a magyar kormánynak. A Honvédelmi Minisztérium hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelővé nevezte ki, ezredesi rangban. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki. Nevéhez fűződik a nagyváradi fegyvergyár felállítása és a katonai események miatti költözködés megszervezése is.

Knezich Károly (szül. Velki Gradevac, 1808.) A császári hadsereg tagja volt, a magyar seregbe 1848 tavaszán lépett be. Részt vett a szerbek elleni hadjáratban. Damjanich megsérülése után tábornokká és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki, e minőségében vett részt Buda ostromában. Kossuth Lajos kinevezte a felső-tiszai hadtest parancsnokának, s a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Kossuth kiszemelte Erdély kormányzójának posztjára is, azonban a hadi események romlásával egy rögtönzött hadosztály élére került, majd Világosnál fogságba esett.

Nagysándor József (szül. Nagyvárad, 1804. október 17.) Katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte, 1844-ben nyugállományba vonult. 1848-ban ismét szolgálatba állt a magyar hadseregben, őrnagyi kinevezést kap. A déli harcokban való kiváló teljesítményéért előbb alezredessé, majd ezredessé léptették elő. Harcolt a nagysallói, majd április 26-án a komáromi csatában, 1849 januárjában Pancsovánál, majd a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és váci csatákban. Április 5-én tábornokká léptették elő. Ott volt Buda ostrománál is. Világosnál tette le a fegyvert.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly (szül. Ilberstadt, 1819. április 11.) 1848 őszén önként jelentkezett a szerbek elleni harcra. 1848 decemberében őrnagyi, 1849 márciusában alezredesi, áprilisban ezredesi rangot kap. A tavaszi hadjáratban szerzett érdemei elismeréséül július 1-jén tábornokká léptették elő.

Aulich Lajos (szül. Pozsony, 1793. augusztus 25.) 1848 áprilisáig a császári és királyi hadsereg alezredese. Ekkor lépett be a honvédségbe, zászlóaljparancsnok lett. Részt vett az isaszegi csatában és Buda ostromában is. A kápolnai csata előtt kapta meg tábornoki kinevezését. 1849. július 14-étől augusztus 11-éig a szabadságharc utolsó hadügyminisztere volt.

Damjanich János (szül. Staza, 1804. december 8.) 1848 áprilisától főszázados, decemberben tábornokká nevezték ki. A tavaszi hadjáratban győzelmet aratott Szolnoknál, Hatvannál, Tápióbicskénél, Isaszegnél, Vácnál, Nagysallónál. Április 28-án ideiglenes hadügyminiszterré is kinevezték, azonban még aznap eltört a lába, emiatt szolgálatképtelenné vált. Július 10-től az aradi vár parancsnoka lett, augusztus 17-én a cári csapatok előtt tette le a fegyvert.

Gróf Vécsey Károly (szül. Pest, 1807.) Bécsben végezte a hadiiskolát. 1848 májusától a Délvidéken részt vett a szerbek elleni harcokban. Októberben ezredesi, decemberben tábornoki rangot kapott. Damjanich csapataival egyesülve Szolnoknál fényes győzelmet aratott. 1849-ben az aradi várnál győzelmet aratott, de Temesvárt nem sikerült elfoglalnia.

F. Zs.