'56-os emlékjel Gálocsban

2006. október 27., 10:00 , 302. szám

Az 1956-os magyar forradalom idején az ungvári járási Gálocs községben három tizenéves úgy érezte, nem maradhat tétlen: "ellenálló csoportot" szerveztek, majd a forradalom második évfordulóján röplapokkal tiltakoztak a szovjet beavatkozás miatt. Ezeket a fiatalokat nevezték később gálocsi csoportnak. Tagjai közül kettő börtönbe került, a legfiatalabb - 13 éves - KGB-s megfigyelés alá. A nyomozók az ügybe ártatlanul belekeverték a falu szülöttét, Gecse Endre huszti református lelkészt, akit a kihallgatások során halálra vertek. A három bátor fiú ügye miatt sok embert hallgattak ki, hurcoltak meg az ungvári járási kis faluban, talán emiatt is élnek élénkebben az ott élők emlékezetében az 50 évvel ezelőtti események.

"A mi kis falunk, a KMKSZ-tagok elhatároztuk, hogy a gálocsi temetőkertben emlékjelet állítunk az 1956-os magyar forradalom emlékére, és azok emlékére, akik a legdrágábbat, az életüket adták a szabadságért. Emlékeztesse ez a kopjafa azokat, akik a magyarságért tesznek, hogy érdemes népünkért küzdeni" - kezdte ünnepi beszédét Molnár László, a gálocsi KMKSZ-alapszervezet elnöke, a gálocsi csoport egykori tagja, majd megköszönte a támogatók, többek között a Budapesten élő Török Iván segítségét.

Dr. Brenzovics László, a megyei tanács elnökhelyettese, a KMKSZ alelnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta: "A forradalom tanulsága az, hogy egy összetartó, egymást támogató nemzetet még egy hatalmas birodalom sem tud legyőzni. Azonban semmifajta pénzzel, semmifajta támogatással összetartani nem lehet egy olyan közösséget, ahol nincs megegyezés, nincs egymás iránti tisztelet és együttműködésre való törekvés. Közös felelősségünk mindent megtenni annak érdekében, hogy azt, amit őseink ránk bíztak, amiért oly sokan az életüket áldozták, a magyar népnek a szabadságát, függetlenségét és egyetértését fenntartsuk és előre vigyük a közös, szebb, boldogabb jövőnk érdekében."

Balogh Bernadett előadásában egy forradalmat felidéző vers hangozott el, majd dr. Soós Kálmán, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a beregszászi főiskola rektora szólt arról, hogy a magyarság Mohács utáni történetének sikertelen szabadságharcai következtében sohasem tehette azt, amit kellett, csak azt, amit lehetett. "Ennek a megalkuvásnak a tagadása 1956, amikor a magyar nép azt tette, amit kellett, és nem azt, amit lehetett."

A kopjafát Poharecki Róbert római katolikus plébános és Tóth Jenő görög katolikus parochus áldotta meg. A helyi lakosok mellett a körzet KMKSZ-alapszervezeteinek vezetői is megjelentek a megemlékezésen, amely koszorúzással és a Szózat eléneklésével zárult.

dózsa