Illegális bevándorlók: Kárpátalja mint átjáróház

2006. november 17., 09:00 , 305. szám

Ázsiai vagy afrikai származású emberrel találkozni Ungvár utcáin ma ugyanolyan hétköznapi dolog, akárcsak Kijevben. A nyugatra tartó, Kárpátalját egyfajta ugródeszkának tekintő külföldiek száma olyannyira megnőtt az utóbbi években, hogy a sajtóban afféle akasztófahumorral már az illegális migráció ukrajnai fővárosaként emlegetik Ungvárt.

Először a Szovjetunió felbomlása után, a kilencvenes évek elején hallottunk illegális bevándorlókról. Akkoriban elrettentő adatként emlegették, hogy évente 200-400 migránst tartóztattak fel a megyében. De az igazi forgalom a zöldhatáron 1996-tól indult be, amikor a határsértés tényállása kikerült a büntető törvénykönyvből (a Szovjetunióban háromtól öt évig terjedő börtönbüntetés járt ezért), s 1999-ben érte el tetőfokát ez a fajta népvándorlás. Idén eddig mintegy 3500 migránst fogtak el.

Nyilvánvaló, hogy a határsértők számának alakulása nem csak a határőrök éberségén múlik. Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy valahányszor természeti katasztrófa következett be vagy háborús konfliktus tört ki valahol, hatásuk néhány héten-hónapon belül érzékelhető volt Ukrajna nyugati határain. Ennek megfelelően változott a migránsok nemzetiségi, származási összetétele is. Például, miután a kilencvenes évek végén hatalomra kerültek Afganisztánban a tálibok, az 1999-ben Kárpátalján elfogott 7400 illegális bevándorló közül mintegy 4000 afgán volt. Tavaly a gazdasági problémák és a kaukázusi háború következtében a volt szovjet tagköztársaságok területéről érkeztek a legtöbben szerencsét próbálni. Háborús menekültek napjainkban is érkeznek, elsősorban Csecsenföldről, köztük olyanok is, akiket meggyőződésünknek megfelelően tekinthetünk terroristáknak vagy szabadságharcosoknak.

Összesen az elmúlt 15 év során több mint 35 ezer illegális bevándorlót tartóztattak fel Kárpátalján, akik 59 országból, többségükben Délkelet-Ázsiából származtak. A határőrök becslése szerint a migránsok kétharmadát tartóztatták fel, a kísérletezők egyharmadának sikerül átjutnia a határon.

A rendvédelmi szervek adatai szerint az Ukrajnán keresztül nyugatnak tartó illegális bevándorlók 70 százaléka a jelképesnek mondható orosz határon keresztül érkezik az országba, míg a többiek legálisan, turistaként vagy diákként lépnek ukrán földre. A bevándorlók túlnyomó többsége az értelmiség köréből kerül ki, akik elő tudják teremteni a nem csekély "viteldíjat", vagy fiatalok, akiknek a költségeit a már Nyugatra került szüleik, rokonaik állják. Azok a szakemberek, akik már évek óta dolgoznak a migránsok körében, határozottan állítják, hogy csupán az illegális bevándorlók egynegyede-egyharmada menekül valamiféle üldöztetés, a kibírhatatlan nyomor elől, vagy azért, hogy megvalósíthassa önmagát. Többségük az addiginál könnyebb, vagy minőségileg jobb élet reményében kel útra.

Érdemes megvizsgálni ebből a szempontból azt is, mennyiért jutnak, vagy remélnek eljutni az illegális bevándorlók álmaik valamelyik nyugat-európai országába. A sajtóban a rendvédelmi szervekre való hivatkozással napvilágot látott adatok szerint egy Délkelet-Ázsiából vagy Afrikából származó bevándorló számára az ár 14 ezer dollárnál kezdődik. Az egykori Szovjetunió területéről származók "viteldíja" 2500-4000 dollár. Az utazás minden egyes szakaszának megvan a maga tarifája. Például az út Kijevtől Ungvárig mintegy 800 dollárba kerül, onnan a határig további hatszázba. Ungvárról Nagymihályig, a szlovák határvárosig mintegy ezer, Pozsonyig mintegy 2000 dollár a tarifa.

Nyilvánvaló, hogy ennek a népvándorlás-méretű és igen jövedelmező embercsempészetnek a lebonyolításához igen jelentős alvilági struktúrákra van szükség, amelyekben - az elmúlt időszakban indított bűnügyi eljárásokból és a nyomozó hatóságok nyilatkozataiból ítélve - nemegyszer a rendvédelmi szervek (rendőrség, határőrség) munkatársai is érintettek. A kárpátaljai helyzet sajátossága, hogy az embercsempészési "üzletágba" az idők során aktívan bekapcsolódott a helyi lakosság is. Beszámolók szerint az elsősorban a zöldhatáron való átjutáshoz vezetőkként használt helyiek előnye, hogy az évek során minden bokrot, minden fűszálat megismertek a terepen, s gyakran legalább olyan jól fel vannak szerelve, mint maguk a határőrök.

Az utóbbi években megfigyelhető, hogy visszaszorulóban van az embercsempészet az ukrán-magyar határszakaszon, a migráció elsősorban a lényegesen rövidebb ukrán-szlovák határszakaszra tevődik át, s a "forgalom" apadása tapasztalható a romániai szakaszon is. Szakértők a jelenséget többek között az embercsempészés jogszabályi megítélésének alakulásával magyarázzák. Romániában és Magyarországban az elmúlt időszakban jelentősen nőttek az embercsempészésért kiszabható büntetési tételek (Magyarországon például 8-tól 15 évig terjedő szabadságvesztés), s számos honfitársunk azóta is élvezi a magyar börtönök vendégszeretetét. Szlovákiában ugyanakkor lényegesen liberálisabb a törvénykezés, Ukrajnában pedig némelyek szerint olybá tűnik, mintha nem is létezne. Mert igaz ugyan, állítják, hogy az ukrán büntetőtörvénykönyv 2-től 7 évig terjedő büntetéssel sújtja az embercsempészést, a gyakorlatban azonban eddig csak keveseket ítéltek ezen a jogcímen letöltendő börtönbüntetésre. (Kárpátalja/podrobnosti.ua/zerkalo-nedeli.com/korrespondent.net)