A "malenykij robot" áldozataira emlékeztünk

Istenbe vetett hittel és reménnyel kell élni, emlékezni

2006. november 24., 09:00 , 306. szám

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungváron tartotta központi megemlékezését az 1944-ben sztálini lágerekbe hurcolt magyarok tiszteletére. A Kálvária-dombi temetőkertben lévő emlékjelnél Kovács Miklós elnök üdvözölte a jelenlévőket. Emlékbeszédében rámutatott: a kárpátaljai magyarság történetében ez a legsötétebb dátum, a legsúlyosabb csapás, mely tudatos politikai lépés volt az akkori hatalom részéről azzal a céllal, hogy a magyar emberekben elültesse a rettegést és a félelmet.

"Ha emlékezünk, ettől a rettegéstől szabadulunk meg, és kifejezzük saját nemzetünk élni akarását. Ezért fontos, hogy ez a tragikus történelmi dátum és elődeink áldozatvállalása mind szervesebben beépüljön a magyar köztudatba. Ha nem akarjuk, hogy Isten megfeledkezzen rólunk, akkor nem szabad megfeledkeznünk nemzetünk mártírjairól" – fogalmazott Kovács Miklós.

A sztálini terror áldozataiért Molnár János atya, az ungvári római katolikus egyházközség plébánosa mondott könyörgést: "Imádságban emlékezzünk az elhunyt áldozatokra. Az egyházban mindnyájan felelősek vagyunk egymásért. Könyörülj, Urunk, elhunyt testvéreinken, hogy irgalmadból nyugodjanak örök békében."

Héder János, az ungvári református gyülekezet lelkésze a 90. zsoltárt olvasta fel, majd arról beszélt, hogy egyedül az Istenbe vetett hit és remény adhat erőt az emlékezéshez és a jövőbe tekintéshez. "Adja az Úr, hogy valóban legyünk az a nép, mely bízik jövőjében, és istenhittel akar megmaradni magyarnak. Alázattal emlékezzünk azokra, akik a legkeményebb időkben is felvállalták hovatartozásukat, kitartottak az igazság mellett" – mondta a tiszteletes.

Az 1989-ben a KMKSZ által felállított emlékjelnél a szövetség részéről Kovács Miklós és Brenzovics László, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola részéről Orosz Ildikó és Soós Kálmán helyezte el az emlékezés koszorúit.

Vasárnap Szolyván a sztálinizmus áldozatainak emlékparkjában tartott megemlékezést a KMKSZ. A szövetség nevében Kovács Miklós elnök és Brenzovics László alelnök helyezték el a kegyelet koszorúit.

Munkácson a Rákóczi-kastély udvarán gyűltek össze a megemlékezők, azon a helyen, ahonnan egykor elindultak a hosszú rabságba és a halálba a város magyar és német nemzetiségű lakosai. Nemzeti himnuszunk eléneklése után Gajdos Olga, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke szólt az emlékezőkhöz. A 62 évvel ezelőtti eseményekről Popovics Béla helytörténész, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke beszélt, aki felolvasta Radnóti Miklós Erőltetett menet című versét, majd így folytatta: "Két óriási veszteség, két holokauszt volt itt 62 évvel ezelőtt. Munkácsról 1944 áprilisában vitték el a zsidókat, majd egy fél évvel később elviszik a város magyar és német polgárait is. Sajnos ez utóbbiról sokkal kevesebbet hallhatunk a magyar médiából, pedig ez a második holokauszt sem volt kisebb, a magyar és német férfiak elhurcolásának körülményeire is tökéletesen illenek Radnóti Miklós szavai. (...) Több ezer ember pusztult el a szolyvai gyűjtőtáborban és a Szovjetunió számos Gulág-táborában. A Gondviselés kegyelme, hogy ennyi szenvedés és megpróbáltatás után van magyarsága Kárpátaljának..." Lengyel Zoltán, a Munkácsi Városi Tanács első titkára beszédében hangsúlyozta: "Nekünk emlékeznünk kell azokra a szörnyű időkre. Emlékeznünk és dolgoznunk azért, hogy meg ne ismétlődjenek még egyszer itt a szülőföldünkön." Kizman Zoltán, a Kárpátaljai Német Szövetség elnöke a német kisebbséget ért atrocitásokról beszélt. A római katolikus egyház ifjúsági énekkarának szolgálata után Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke olvasott fel egy sokak számára vigaszt nyújtó részt a Prédikátor könyvéből, majd a református egyház énekkara szolgált, és Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke, a deportálás túlélője szólt az egybegyűltekhez. A megemlékezés végén a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének Kisegyüttese egy, a lágerben keletkezett, és az onnan hazatértek által lejegyzett dalt adott elő. A KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezete nevében Gulácsy Géza elnök és Gajdos Olga koszorúzott.

Beregszászban a megemlékezők az 5. számú középiskola falán elhelyezett emléktáblánál gyülekeztek: egykor ebben az épületben tartották fogva a férfiakat, mielőtt Szolyvára indultak volna. Az emléktáblánál Darcsi Karolina, a KMKSZ városi tanácsi frakciójának képviselője mondott emlékbeszédet, majd az egybegyűltek a sztálinizmus áldozatainak emlékművéhez vonultak. Nagy András és Rontó József, a lágerek túlélői megszólaltatták a lélekharangot az elhunyt áldozatok emlékére, akiknek lelki üdvéért Bohán Béla római katolikus plébános és Taracközi Ferenc református lelkész imádkozott. Beszédet mondott Gajdos István, Beregszász polgármestere és Petróczi Sándor, a HTMH megbízott elnöke. A túlélők nevében Nagy András emlékezett a lágerévek megpróbáltatásaira. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, megyei tanácsi képviselő hangsúlyozta: a KMKSZ 1989 óta szorgalmazta az elhurcoltak rehabilitálását, mindeddig sikertelenül. Most azonban megtört a jég: a megyei tanács a KMKSZ képviselőinek kezdeményezésére nyilatkozatban mondta ki, hogy az 1944-ben elhurcoltak politikai megtorlás áldozatai voltak, s megilleti őket a rehabilitáció. Szólt a megemlékezőkhöz Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke is.

Badalóban a hálaadó istentiszteletet követően a helyi református templom szomszédságában lévő emlékparkhoz vonultak a résztvevők, ahol emlékmű örökíti meg az elhunytak nevét. Elsőként Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke üdvözölte az egybegyűlteket és beszélt arról, hogy a megyei tanács legutóbbi ülésén a testület támogatta azt a javaslatot, miszerint az 1944-ben elhurcolt magyarokat és németeket ismerjék el politikai áldozatoknak.

Baráth Imre helyi lelkész igehirdetését és Nagy András polgármester megemlékezését követően a gróf Gvadányi József nevét viselő badalói iskola növendékei adtak elő az eseményhez illő verseket és dalokat.

Nagyberegen több mint 200-an emlékeztek közösen a sztálinizmus áldozataira. Bálint András, a KMKSZ-alapszervezet elnöke megemlékező beszéde után a nagyberegi születésű, ma Debrecenben élő Géczy Tihamér református esperes hirdetett igét, akinek testvérbátyja ugyancsak a sztálini terrornak esett áldozatul. Dóka Márta helyi lakos saját versével emlékezett az elhurcoltakra, akik közül nyolc túlélő jelen volt a megható emlékünnepségen. A Nagyberegi Református Líceum diákjai rövid műsorral tisztelegtek.

Bátyúban a református templomban emlékeztek. Szántó János esperes prédikációjában rámutatott, hogy csak egy istentelen diktatúra képes olyan terrorra, mint amilyen a "háromnapos munka" volt. Szántó Edit, a KMKSZ-alapszervezet elnöke hangsúlyozta: azért kell mindannyiunknak emlékeznünk erre a tragédiára, hogy ne engedjük, hogy ilyen még egyszer előforduljon. A bátyúi középiskola Szántó Edit és Riskó Anikó által felkészített diákjai irodalmi, zenés összeállítást adtak elő. A helyi Együtt Nyugdíjasklub is emlékezett, megható volt, ahogy Demjén Terézia Ilona saját gyerekkori emlékeiről beszélt. Végül a templomkertben álló emlékműnél Beregszászi Ferenc polgármester ismertette a Bátyúból deportált férfiak megpróbáltatásainak állomásait.

Aknaszlatinán a temetőkertben lévő emlékkeresztnél Sóbányi Imre, a KMKSZ-alapszervezetének elnöke, Kocserha János polgármester-helyettes és Benedek Imre iskolaigazgató helyezte el a megemlékezés koszorúit. A nagyközség lakossága Szulincsák Sándor római katolikus plébános által celebrált szentmisén emlékezett a 62 évvel ezelőtt elhurcoltakra. A megemlékezés a templomkertben álló emlékoszlopnál folytatódott, ahol Sóbányi Imre szólt az aknaszlatinai áldozatokról. A Bolyai János Középiskola diákjainak előadásában elhangzott az aknaszlatinai Benedek Gellért sztálini lágerekről szóló verse is. A diákok a hagyományoknak megfelelően felolvasták mind a 175 aknaszlatinai áldozat nevét. Az ünnepség a bányászhimnusz eléneklésével zárult.

P. Zs., R. M., B. Zs., J. L.