"Ne búslakodjatok, mert jóra fordul minden"

Exkluzív interjú Pitti Katalinnal

A Magyar Állami Operaház egykor ünnepelt magánénekesét, Pitti Katalint leginkább a televízió képernyőjéről ismerhetik a Kárpátalján élők. Manapság kevesebbet halljuk énekelni, mégis sokan ismerik. A Liszt Ferenc-díjas énekes gyakran jótékonykodik, legutóbb a beregszászi főiskola javára rendezett jótékonysági esten énekelt nagy sikerrel. "Nekem az éneklés a hivatásom. Kislánykorom óta hív a zene, és mára rendkívül tudatos művésszé váltam, aminek ára van. Ez bizony teljes embert kíván. Minden gondolatomat leköti egy-egy új feladat" - vallja önmagáról a művésznő.

- Mivel foglalkozik jelenleg?

- Önálló koncertekkel, dalestekkel lépek fel. Úgy érzem, a szakrális, magyar programjaimmal többet tudok adni az embereknek, közelebb tudom vinni a közönséghez a műfajt, és több emberi érzést tudok közvetíteni. Igyekszem nemcsak énekelni, hanem szavalni is. Az előadóművészet terén az "első szerelmem" a versmondás volt, színésznek készültem. Később derült ki, hogy a hangommal is érdemes foglalkozni.

- Október elején Budapesten, a Kossuth téri tüntetők előtt is többször énekelt.

- Az első perctől kezdve kinn voltam a Kossuth tériek között, mert úgy éreztem, ott kell lennem. Az Ave Mariát énekeltem és Mária-énekeket, hogy megemeljem a lelkeket, hogy imádságra buzdítsam az ottlévőket. Csendben, pisszenés nélkül hallgatott több ezer ember, akikre később azt mondták: vandál csőcselék.

- Gyűjtést is szervezett a Kossuth téren...

- Ennek előzménye, hogy Sepsiszentgyörgyre és Kézdivásárhelyre vártak muzsikus kollégáimmal egy ötéves, agydaganattal műtött kisfiú javára szervezett rendezvényre. Mivel Erdélyben igen alacsonyak a bérek, tudtuk, hogy ott nem sok pénz fog összegyűlni. A téren jött az ötlet, hogy adakozásra szólítsam a tüntetőket a beteg gyermek javára. Kiálltam az emberek elé, és azt mondtam: ha úgy érzik, a határon túliak honpolgársága ügyében "igen" a válaszuk, tegyenek némi pénzt az adománydobozba. Félóra alatt 161 ezer forint gyűlt össze. Az a bank is tett az összeghez, ahol nagyobb címletekre váltottuk a pénzt, a Kossuth család leszármazottja, Kossuth Lilla 20 ezer forinttal, két másik magánszemély további pénzzel gyarapította az adományt. Végül 200 ezer forintot vittünk, amit a koncert után átadtunk az egyedülálló édesanyának, hogy az utókezelést biztosítsa a kisfiának. A gyermeknek egy mesekönyvet küldtem, és a visszajelzés szerint a kisfiú azóta ezzel a könyvvel kel és fekszik.

- Miként érez a határon túl élő magyar közösségek iránt?

- A határon túli magyarok valamennyien az anyanemzethez tartoznak. Vallom, nem szabadna megkülönböztetni a bel- és külföldön élő magyarokat. Úgy gondolom, a 2005. évi, kettős állampolgárságról szóló gyalázatos népszavazás felért egy nemzetárulással. Egyszerűen törvényt kellett volna hozni a parlamentben és nem heccelni az ország népét, nem uszítani egymásra az országon belül és kívül élő nemzettestvéreket. Az elszakadt országrészekben élő magyarok nálunknál jobban őrzik anyanyelvünket, a magyar nemzet történelmi, irodalmi, művészeti kincseit. Van mit tanulnunk a határon túli magyaroktól. Ahogy Kodály Zoltán mondja: ha magyar akarsz lenni, tanulj meg székelynek lenni.

- Hol koncertezett eddig az országhatáron túli magyar területeken?

- Pályakezdőként felléptem Kolozsváron, az elmúlt 30 évben többször jártam Szabadkán, újabban gyakran énekelek Csíksomlyón. Tavaly novemberben a székelyudvarhelyi Szent Mihály-templomban volt nagy koncertem. Idén nyáron a Koltay testvérek Napba öltöztetett lány című rockoperájában énekeltem Babba Máriát. Csodálatos élmény volt a csíksomlyói szabadtéri oltár hatalmas keresztjének tövében, három méter magasan lebegve elénekelni a Mária-áriát. Az ének után még 40 percig mozdulatlanságban, áldást adón kellett maradnom, mivel a darabban áldásért járulnak az általam megtestesített madonna elé a szereplők. Hozzá kell tenni, hogy zuhogó esőben folyt az előadás, mégis százezrek hallgatták végig, és a művészek is alázattal tették a dolgukat. Nagyon szeretnék egyszer Kárpátalján fellépni, mivel úgy érzem, hogy a bennünk való együttérzést és szeretetet árasztani kell a határon túli magyarok felé. Oly méltatlan helyzetben élnek és nem tehetnek róla. Hisz nagyhatalmak döntöttek a sorsuk, sorsunk és hazánk felől.

- Gyakran elmondja, hogy Ön sokat kapott a határon túli magyaroktól.

- Ez így van. Egy máréfalvai, 86 éves látóasszony például azzal az üzenettel bocsátott utamra, amikor vendége voltam: "Ne búslakodjatok, mert jóra fordul minden. De menjetek a templomba és híjjatok mindenkit az Isten házába." Ehhez a bölcs mondáshoz nincs is mit hozzátenni.

- Miért nem látni mostanság a televízió képernyőjén Pitti Katalint?

- Mert nem készül semmi új dolog. Egyetlen operafilmem az Otelló, még szinte pályakezdő koromból. A Magyar Állami Operaházban, ahol 25 évig voltam szólóénekes és csak főszerepeket énekeltem, évek óta nem jártam. A legelső szerepem Otelló (Verdi) Desdemónája volt, és 2000-ben énekeltem az utolsó premieremet, a Toscát (Puccini). Ekkor kaptam egy "elbocsátó" levelet az operaháztól, melyben közölték: "strukturális átépítés" okán nem tudnak több szerepet biztosítani számomra. Rendkívül megviselt a dolog.

- Gyermekei, unokái?

- Egy felnőtt lányom van, aki sokáig színésznek készült, jelenleg gyógypedagógiát tanul. Tavaly decemberben világra hozta elsőszülött kisunokámat: Barnabás Mátét. Ő az, aki bearanyozza az életemet.

Popovics Zsuzsanna