Villám előtti szikrák az ukrán politikában

Ha két ellentétes töltésű test van egymás közelében, kisülés keletkezik közöttük. Csak a feszültséget kell megfelelő szintre növelni. Az ukrán elnök és a miniszterelnök közt a feszültség egyre nő, a szikrák is pattognak, de a nagy, villámlásszerű kisülés még várat magára.

Az elmúlt időszak szikrái kisebbfajta villámok voltak - áldozatokkal - és a közéletet egyre jobban betölti a keletkező ózon.

A konfliktusok mind személyi, mind hatásköri, mind elvi-politikai kérdésekben jelentkeznek.

Újabb összecsapás következett be a külpolitika irányítása körül. Itt elvileg egyértelmű, hogy ez elnöki hatáskör, és Janukovics terjeszkedik túl alkotmányos jogkörein, amikor az ország külpolitikai stratégiáját alakítja.

A Juscsenko-csapat ezért saját területen ütközött meg a betolakodókkal, amikor lemondta Janukovics egyesült államokbeli hivatalos útját. Tette ezt teljesen jogosan hivatkozva arra, hogy tárgyalásainak alapelveit be kellett volna nyújtani jóváhagyásra az elnökhöz.

Janukovics visszakozott és gyorsan benyújtotta a kért dokumentumot, amit Juscsenko azonnal alá is írt, és Janukovics mehetett Washingtonba, kihagyva a delegációból az ország külügyminiszterét. Vagyis Juscsenko ezúttal sem mert igazán keményen fellépni saját hatáskörének védelmében. Hogy még feltűnőbb legyen Janukovics függetlensége az elnöktől, még gyorsan fordult egyet Moszkvában - mindenféle elnökileg jóváhagyott tárgyalási irányelvek nélkül.

A narancsos miniszterek kiszorítása befejeződött, sőt túlfutott a múlt héten. A kormánykoalíciónak egyértelműen joga volt leváltani Juscsenko azon embereit, akiket szívességből hagytak a helyükön. Utoljára Lucenkót, a szakmailag értékelhetetlen, de narancsos körökben népszerű rendőrminisztert.

Taraszjuk azonban külügyminiszterként nem leváltható az elnök hozzájárulása nélkül. Ám a parlament mégis megszavazta a menesztését, amivel jogilag kezelhetetlen helyzetet idézett elő. Még olyan verzió is felmerül, hogy a kormányt ügyvezetőnek kell tekinteni, mert nem teljes összetételű, és ha egy hónap alatt nem sikerül betölteni a posztot, az elnök feloszlathatja a parlamentet. Az utóbbi variáns - a soron kívüli parlamenti választásoké - egyre gyakrabban bukkan fel a politikai elemzésekben.

Egyértelműen csak Timosenko szállt síkra ezért - érthető okokból. Lucenko leváltásában például részt vett néhány (üzletember) BJUT-os, holott a párt vezetése ellenezte a Majdan egykori hősének menesztését. A normális politikai rendszer hiánya mutatkozik meg ebben a példában is. A normális demokráciák elengedhetetlen eleme az ellenzék megléte. Ha nincs ellenzék, nincs minek feszélyeznie a hatalmat, nincs fékje az önkénynek. Az ukrán pártokat működtető üzleti körök azonban nem bírják az ellenzéki létet, mert az csökkenti a profitot jobb esetben, de magának a vállalkozásnak a létét is fenyegeti - a rosszabbikban. Julija Timosenkónak, akit nem a közvetlen profitszerzés orientál, ezért sürgős egy mihamarabbi választás, mert a soron következőig esetleg teljesen szétmállik a frakciója és a pártja.

A harmincas évekbeli mesterséges éhínség népirtásként való elismerése körül is felforrósodott a hangulat. Ami Ukrajna nemzeti beállítottságú részének természetes, az a vörösök szemében vörös posztó. Le is szavazták a törvénytervezet elnöki variánsát. A régiósokat valószínűleg nemigen izgatta a kérdés, de a kommunistákra mint koalíciós partnerre továbbra is szükségük van. Így az ukrán történelem egyik legnagyobb tragédiájának ügyében az áldozatok hóhérainak színeit viselők akarata dominált. Ez a történet azonban nemcsak a politikai klikkek, hanem az ország két fele közötti kisülésveszélyes feszültséget is jelzi.

A legérdekesebb kérdés természetesen az, hogy meddig fokozható még a feszültség, és milyen formában történik meg a helyzetet megoldó kisülés.

Ha nem számolunk újabb Majdannal, akkor a végkifejlet legvalószínűbb színhelye az ukrán alkotmánybíróság ülésterme lehet. A hatásköri kérdések az alkotmány és a törvények nem egyértelmű szövege miatt ennyire zavarosak. Aki a meglévő paragrafusok közül kiválasztja az irányadót, és megmondja pontosan, hogyan kell a konkrét helyzetet értelmezni, az a dráma főszereplője. Úgy tűnik, Ukrajna legalábbis ebben utoléri az Egyesült Államokat, ahol már rég az alkotmánybíróságként is funkcionáló legfelsőbb bíróság dönti el a legfontosabb kérdéseket.

Sz. K. M.