2006. december 15.

2006. december 15., 09:00 , 309. szám

Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. Júd. 1,20-21

Advent harmadik hetére készülődve szólít meg bennünket, olvasókat a bibliai üzenet. Most, amikor sorra indulnak, és érkeznek az ünnepi jókívánságokat tartalmazó üzenetek, levelek, talán még tisztábban szólal meg Jakab apostol testvérének, Júdás levelének utolsó, idézett szakasza.

"Ti azonban, szeretteim..." - hangzik el az üzenet. Az ünnepi rohanásban, készülődésben és izgalmakban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a legdrágábbról: hogy megkülönböztetett szeretettel és figyelemmel forduljunk egymás felé. Pedig a várakozás hetei ezt a fajta odafigyelést, és Isten beteljesülő ígéreteibe kapaszkodó szent bizonyosságot kívánná felfokozni, nem azt a fajta túlhajtott megterhelést, ami kiül az arcokra, a megfeszült ideges sietségben. Mi azonban, mint Isten szerettei, készülhetünk Reá figyelve.

"... épüljetek szentséges hitetekben ..." - olvassuk a folytatásban. Ez azt jelenti, hogy a mi hit szerinti várakozásunk növekedési folyamat. A hit épülésének, növekedésének a következetes folytonossága, megerősödése és fejlődése. Ami semmiképpen nem jellemezhető tétlen tunyasággal, vagy valami változhatatlan statikus létezéssel. Olyan ajándék, amely akkor tölti be küldetését, ha el nem múló fényével elhat életünk minden területére: munkánk, ünnepeink, és családunk közösségébe, imádságaink mélyébe.

"...várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre" - olvashatjuk a záró sorokat. Minden igazi várakozás a reményteljes beteljesülésre néz. Ebből az eljövendő örömből, szent bizonyosságból merít erőt a mindennapokra. Mi már tudjuk, hogy a megígért Szabadító eljött, felnövekedve pedig halálával törölte el vétkeinket, és legyőzte a halált. Most pedig ezt a dicsőséges Úr Jézus Krisztust várjuk mint az irgalom és az örök élet fejedelmét. Bizony, jövel Urunk Jézus!

Estók István,