Évösszegző interjú dr. Orosz Ildikóval, a KMPSZ elnökével

Esélyegyenlőség: a magyar oktatás kulcsszava

2006. december 15., 09:00 , 309. szám

- A KMPSZ hétvégi közgyűlésén tartott beszámolójában a múltból indult, de a történtek méltatását nagyon hamar lezárva, egykettőre áttért a jelen problémáira és a jövő vázolására. Tudatos volt ez a szerény ünneplés? Ilyen sok volna a gond?

- Minden célt a múlt tapasztalataiból és a jelen problémáiból kell levezetni, ezért természetesen megkerülhetetlen szövetségünk elmúlt tizenöt esztendeje, de legalább ennyire fontos, hogy tudatosítsuk a megoldandó problémákat. Idén ráadásul olyan gond merült fel, amely alapjaiban veszélyezteti a kárpátaljai magyar oktatást. Egy olyan mechanizmus körvonalazódik az oktatásban, melynek egyik üzenete meggyőzni a szülőket arról, hogy hosszú távon mondjanak le az anyanyelvű oktatásról és képzésről. A független érettségi vizsgaközpontok létrehozásáról van szó, ami a függetlenséget célozva európai értékeket követ, megvalósításában azonban a Szovjetuniót idézi, hiszen az európai gyakorlat szerint, amennyiben engedélyezett egy kisebbség számára az adott nyelven való oktatás, akkor az esélyegyenlőség megteremtése érdekében azt is lehetővé teszik, hogy az oktatás nyelvén érettségizzen a diák. Amennyiben az érettségi egyben felvételit is jelent a felsőoktatási intézményekbe, az anyanyelven való vizsgázás biztosíthatja az esélyegyenlőséget a továbbtanulás terén is, tehát kétszeresen fontos. Ellenkező esetben diszkriminációról beszélhetünk, márpedig jelenlegi formájában az ukrajnai vizsgaközpontok rendszere nem veszi figyelembe a nemzeti kisebbségek ezen jogait.

- Értik ezt a problémánkat a hivatalnokok, a szakemberek? Van fogadókészség ezekre a felvetésekre?

- Az a szomorú, hogy felfogják a problémát, de nem reagálnak rá. Reakcióikból ítélve úgy gondolják, hogy a mi érdekünket szolgálná, ha mielőbb feladnánk az önazonosságunkat. Szomorú, hogy sokan azok közül, akikkel még a kilencvenes évek végén, amikor az ukránok is kisebbségnek számítottak a Szovjetunióban, közösen tudtunk fellépni ezekben a kérdésekben, ma nem értik a mi gondjainkat. Gyakran azt a szlogent hangsúlyozzák nekünk, amit maguk is hallhattak az oroszoktól: beszéljünk otthon is ukránul a gyerekekkel, és ezek a problémák meg fognak oldódni. Ebben a helyzetben csak egyet tehetünk: következetesen kitartunk a jogaink mellett, mert azt is lehetett látni az elmúlt évtizedekben, hogy azok tudnak boldogulni az életben, akik alapos tudást szerezve kerültek a felsőoktatási intézményekbe, ami viszont anyanyelven a leghatékonyabb.

- A KMPSZ tevékenységének elismeréseként is értékelhető, hogy tavasszal önt választották a megyei tanács oktatásért is felelős bizottságának elnökévé. Ebben a minőségében rálátással bír az oktatás helyzetére a megyében?

- Mindenekelőtt igyekszem elérni, hogy végre hivatalos forrásból származó adatok, objektív értékelések kerüljenek a megyei tanács elé az oktatás és azon belül a kisebbségi oktatás helyzetére vonatkozóan. Elsőként a felsőoktatást és a szakképzést vettük górcső alá a megválasztásom óta eltelt néhány hónapban, és sajnos szomorú adatokkal kell szembesülnünk: alulreprezentáltak a nemzeti kisebbségek a felsőoktatásban Kárpátalján. A magyarok helyzete ezen belül annyival is nehezebbnek mondható, hogy csak itt, Kárpátalján van lehetőségük a továbbtanulásra az országon belül. A számok azt mutatják, hogy miközben a magyarság részaránya Kárpátalja lakosságán belül 12,1 százalék, addig átlagban csak 5,7 százalékban tanulnak magyar diákok a felsőoktatási intézményekben, ami a részarányunknak megfelelő mutató felét sem éri el. Ha szakokra bontva vizsgáljuk az adatokat, a helyzet még gyászosabb, hiszen a magyar anyanyelvű diákok többsége a magyar tagozatokon tanul, illetve az olyan szakokon, amelyek nem piacképesek, tehát ahová könnyű a bejutás. Ugyanakkor csak elvétve találunk magyart az úgynevezett presztízsszakokon, amilyennek manapság például az orvosi, a fogorvosi, a jogi, a nemzetközi kapcsolatok, a közigazgatás, az informatika szakok számítanak, holott ezekre a szakemberekre égetően nagy szükség volna már ma is a magyar településeken. Ebben a vonatkozásban érzékelem a legnagyobb lemaradást, s az állami beavatkozás, a pozitív diszkrimináció szükségességét, hiszen egy kisebbség a legnagyobb jóakarat mellett sem vehet át olyan állami feladatokat, mint amilyen például az orvosképzés. Felmérésünk nyomán javasolni szeretném a képviselőknek olyan megyei programok kidolgozását az adott kisebbségek képviselőinek bevonásával, amelyek a kisebbségek számára garantálják az anyanyelvi kultúra megőrzésének lehetőségét.

- Sokszor elhangzik a tárgyalt problémák kapcsán, hogy nincs, vagy elenyészően kevés a rendelkezésre álló pénz...

- Általában politikai akarat kérdése, hogy mire fordítják a forrásokat azok, akik rendelkeznek felettük. Pozitív példa, hogy az elmúlt időszakban felgyorsult a család típusú gyermekotthonok létrehozásának folyamata, ami egyértelműen a politikai szándék meglétére utal a kijevi kormányzat részéről. Nagyon sokszor jut pénz ugyanakkor fölösleges rendezvényekre is. Azt gondolom, elsősorban reális, átgondolt, hosszú távú programokra kellene költeni, s erre manapság már mutatkozik is lehetőség. Például a KMPSZ idén először kapott támogatást az Irka című gyermeklap megjelentetésére az állam által meghirdetett pályázat révén. A hasonló példák alátámasztják, hogy amennyiben van politikai akarat, s figyelembe veszik, mire van szüksége az adott kisebbségnek, akkor nem lehetetlen ahhoz anyagi forrásokat előteremteni.

- Ha már szóba került a politikai akarat, nehéz nem észrevenni, hogy néha az oktatásügy területén is érezteti hatását a kárpátaljai magyarság sajnálatos politikai megosztottsága, szembenállása.

- A legtöbbször kicsinyes torzsalkodásokról van szó, amelyek szövetségünk álláspontja szerint nem befolyásolhatják az oktatásügy fontos kérdéseit. A KMPSZ hozzáállása egyértelmű: konfliktusoktól, politikai hovatartozástól függetlenül támogatunk minden megfontolt, a kárpátaljai magyar oktatásügy hosszú távú céljait szolgáló kezdeményezést. Példaként említhetném az ungvári iskola esetét, amelynek az iskolaépítés folytatására vonatkozó beadványát támogattuk az oktatási bizottságban, s azt a megyei tanács el is fogadta.

szcs