Puskás Baskíriában

Ufától délre, a Belaja folyó partján volt Baskíria leghírhedtebb lágere: a 20-as láger. 1953-ban mintegy 10 000 elítélt töltötte itt egyhangú, eseménytelen életét. Isimbáj városka határán volt a láger, nem messze a folyótól. Egy új várost építettünk: Szalavát városát. Első építői között voltunk mi, elítéltek. Az épülő város az orosz parasztvezér, Pugacsov egyik felkelőtársáról, Szalavat Julajevről kapta nevét. Barakkunk a drótkerítésre rúgott. Mintegy 200 ember lakott két szekciójában. Fekvőhelyünket emeletes ágysorok képezték. Én közvetlenül az ajtó mellett aludtam az alsó sorban. Fölöttem egy észt fiú feküdt, aki Rix névre (a Richárd rövidítése) hallgatott. Jó barátságban voltunk. (Felszabadulása után meglátogatta családomat és a velünk raboskodó szintén viski Asztalos Józsi bácsi családját.)

1953 kora tavaszán rabszállítmány (etáp) érkezett Moszkvából. Az új szállítmányok mindig eseménynek számítottak egyhangú életünkben. Érdeklődve szemléltük érkezésüket. Vasárnap volt. Barakkunkban is elhelyeztek néhányat. Szőke, szerfölött fiatal fiú lépett be szekciónkba. Gyorsan lekapta fejéről a sapkáját, belerúgott, miközben harsányan így kiáltott: "Bjot Puskás!" (Puskás lő!) Miután új rabtársaim elhelyezkedtek, leléptem fekvőhelyemről, és odamentem a Puskás nevet kiáltó újonchoz. Megkérdeztem tőle, hogy jól hallottam, Puskás nevet hangoztatott? Igen, mondta ő (később megtudtam, hogy Petyának hívják), Puskás egy ismert magyar labdarúgó. Visszamentem fekvőhelyemre, és felszóltam a már szundikáló Rixnek: "Rix, tudod-e, hogy ki az a Puskás?" "Inkább neked illene tudni, Imre barátom - válaszolta Rix. - Puskás tagja annak a csapatnak, amelyik Helsinkiben a tavaly megnyerte az olimpiát. Most pedig hagyj aludni!"

Engem pedig ezen a tavaszi éjszakán nem fogott az álom. Itt, Ázsia határán, a Belaja folyó partján, idegen emberek között elgondolkodtam az én Tisza menti falumról, drága beteges édesanyámról, kinek legfőbb gondja raboskodó fia volt. Minden eddiginél erősebben elfogott a vágy szülőföldem iránt. És érzésem ilyen nagymértékű elburjánzásában döntő szerepe volt a moszkvai fiú csatakiáltásának: "Bjot Puskás!"

Hánka Imre nyugdíjas tanító, Visk