Tárlatok, díj, tervek

Év végi interjú Magyar Lászlóval, a RIT elnökével

2006. december 29., 09:00 , 311. szám
Riskó György, a RIT alelnöke és Magyar László, a RIT elnöke a díjjal

A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságát (RIT) Kisebbségekért Díjjal tüntette ki a napokban Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök. A budapesti díjkiosztó ünnepség után Magyar Lászlót, a társaság elnökét kérdeztük az elismerés jelentőségéről és terveikről.

- Mit jelent a RIT számára az anyaországi elismerés?

- Meglepetésként hatott, hogy ilyen rangos kitüntetésben részesültünk. Természetesen büszkeséggel tölt el mindnyájunkat az elismerés. Számunkra azt jelenti, hogy nem dolgozunk hiába, maradandó, hasznos és értékes, amit csinálunk. Nagy esemény társaságunk életében, hogy a Parlament Vadásztermében Magyarország legfőbb közjogi méltóságaitól vehettük át a díjat, ami további imspirációt jelent a számunkra.

- Milyen évet zárt idén a társaság?

- Mondhatom, tagjaink produktívan dolgoztak idén, s örömmel tölt el, hogy a társaság is megtarthatta hagyományos rendezvényeit. Gondolok itt mindenekelőtt szokásos évzáró kiállításunkra, melyet december elején nyitottunk meg Ungváron a megyei néprajzi múzeumban. Egyébként a tárlat anyagának egy része ezekben a napokban Beregszászban, a helyi magyar főiskola nagytermében is megtekinthető. Ugyancsak nagy sikert aratott a nagyszőlősi ferences kolostor kápolnájának felszentelése alkalmából rendezett kiállításunk. Kétségtelen, hogy az anyaországi támogatások apadása, a pályázati lehetőségek számának csökkenése rányomja bélyegét a mi tevékenységünkre is. Terveztük például, hogy idén ismét megrendezzük a korábban nagy népszerűségnek örvendő művésztelepünket a Kárpátokban, ám önerőből nem valósíthattuk meg az elképzelésünket, Magyarországon pedig nemhogy támogatást, de pályázati lehetőséget sem találtunk e témában.

- Milyent tervekkel vágnak neki a 2007-es esztendőnek?

- Újabb tárlatokat tervezünk, méghozzá külföldön is, elsősorban természetesen Magyarországon. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk például erre vonatkozólag egy újpesti galériával. Ami Kárpátalját illeti, célunk változatlan: szeretnénk, ha társaságunk tagjainak alkotásai a kisebb kárpátaljai településekre is eljutnának. Természetesen nagyban megkönnyítené a RIT működését, ha javulnának tevékenységünk anyagi feltételei, ha több pályázati lehetőség adódna számunkra. S itt nem csak a kiállítások megszervezésére gondolok. Nagyszerű volna például, ha az eddigi több mint 15 éves tevékenységünkről meg tudnánk jelentetni egy összegző reprezentatív képzőművészeti albumot. Nem mondtunk le a művésztelep megrendezéséről sem. Van azonban egy álmunk, ami talán az előzőeknél is fontosabb. Régen álmodozunk már arról, hogy egyszer olyan támogatáshoz jutunk, amiből anyagokat - festékeket, ecseteket, vásznakat stb. - vásárolhatnánk a művészeknek. Mert igaz ugyan, hogy ma már nálunk is sokat javult az ellátás a legfontosabb kellékeket illetően, az árak azonban számunkra sokszor fantasztikusan magasak. Fontos lenne megteremteni az alkotáshoz a nyugalmat és az anyagiaktól való legalább viszonylagos függetlenséget.

- Három alapító tag, társaságuk kiemelkedő képzőművészei, Veres Péter, Szemán Ferenc és Tóth Lajos halálával nagy veszteség érte a Révész Imre Társaságot. Van-e utánpótlás, jelentkeznek-e a fiatalok?

- A társaságunkat és a kárpátaljai képzőművészetet ért veszteség valóban igen súlyos, a természet rendje ellen azonban nem lázadhatunk. A RIT kiemelt feladatának tartja, hogy az eltávozott társainkra való emlékezés mellett kiemelten foglalkozzék a fiatal tehetségek felkutatásával is. Kutatásunk gyümölcseire példaként említhetném az ungvári Kulin Ágnest, aki tagjelöltként már meghívást kapott néhány kiállításunkra, nemrég pedig társaságunk teljes jogú tagja lett. Sorainkat gyarapítja immár a beregszászi Veres Ágota is, aki örökölve édesapja tehetségét, rendkívül gyorsan fejlődik. Idén első ízben vett részt kiállításunkon az ungvári Györke Géza, akitől ugyancsak sokat várunk.

pszv