Hóra várva

Turizmus

Nincs komolyabb menynyiségű hó, elmaradnak a síelők, veszteségek érik a Kárpátalján húzóágazatnak számító turisztikai szektort. Öröm az ürömben, hogy az idei tél is bizonyította, a Kárpátokat nem csak a havas domboldalak miatt szeretik a turisták.

December közepén egyes falvakban már hóért imádkoztak a pópák a szomszédos megyék hegyvidéki járásaiban, s mifelénk is egyre többen fürkészték aggódva az eget, bele kellett azonban törődnünk, hogy a síszezon Európa legnagyobb részéhez hasonlóan nálunk is késett.

A sajtóban egyre másra jelentek meg az aggódó írások a krónikus "hótlanság" kapcsán, az első összegzések azonban valamelyest árnyalják a képet. Tény, hogy mindmostanáig elmaradtak a pályákról a helyi símániások, akik a hétvégéken és az ünnepnapokon kitartóan állnak sorban a felvonóknál, bérlik a felszerelést és fogyasztanak a vendéglátó-intézményekben. Az is kétségbevonhatatlan, hogy néhányan hó hiányában valóban visszamondták decemberi helyfoglalásaikat. Az utóbbi években több százezer dolláros befektetéssel sorra épülnek a sífelvonók, nyílnak a kölcsönzők, panziók és kocsmák. Érthető hát az aggodalom, hogy minden fillérnyi bevételkiesés visszavetheti ezt a kedvező folyamatot, melynek eredményeképpen ma már hivatalos adatok szerint 60 sífelvonó, 44 sífelszerelést kölcsönző vállalkozás működik a megyében, a vendégeket váró 37 szanatóriumról, 137 turistatelepről és üdülőről, valamint 124 szállodáról és motelről már nem is beszélve.

Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a turistatelepek, üdülők és szanatóriumok vendéghelyeinek kihasználtságát decemberben és az új esztendő első napjaiban, látnunk kell, hogy csőd azért mégsem fenyegeti ezeket az intézményeket. A szanatóriumok esetében például, ahová mindenekelőtt gyógyulni, regenerálódni vonulnak el a vendégek, gyakorlatilag kimutathatatlan a látogatottság visszaesése a folyamatos túljelentkezés miatt. A szanatóriumoktól meg kell különböztetnünk az egyre szaporodó, s az előbbi intézményekkel nem egyszer összefonódó üdülőket, turistatelepeket és egyéb szálláshelyeket, melyeknek vendégei esetleg meggondolhatták magukat a hóhiány miatt. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a síszezon mifelénk általában amúgy is csak december második felében kezdődik, a szilveszter megünneplése, a téli vakáció pedig nem csak a hóról szól, akkor az eddigi kiesés még nem olyan vészes.

A szilvesztert nálunk ünneplő belföldi turisták számára például - amint az a klasszikus anekdotából is tudható (A hazautazás előtti felfedezés: "Jé, itt hegyek is vannak?!") - elsősorban az évbúcsúztató bulik a fontosak, azaz a kiszolgálás, a kényelem, s a természet szépségei ehhez képest majdhogynem másodlagosak. Azt is tapasztalnunk kell, hogy a családostul téli vakációra érkezőket sem csupán a hó vonzza vidékünkre. Legalább ennyire népszerűek ma már a gyalogtúrák, az autóbuszos kirándulások, a városnéző túrák is. Végül, bár a külföldi vendégek száma még viszonylag csekély, köztudott, hogy többségük történelmi emlékeink, természeti szépségeink miatt érkezik ide.

A jelek szerint a vendégeket áraink sem igen rettentik vissza, hiszen még az ünnepekre ugyancsak felsrófolt napi 400-1200 hrivnyás szobaárak iránt is volt kereslet Újévre és az ortodox karácsony napjaira. Részt vehetett az ember olyan vacsorával egybekötött szilveszteri mulatságon is, amelyért fejenként 650 hrivnyát kellett fizetni. Megjegyezzük azért, hogy ilyenkor is találhatunk az interneten igen jó ajánlatokat fél- vagy teljes panziós ellátással már napi 200 hrivnyától. Jól kihasználják az ilyenkor megnövekedő forgalmat a turistautak szervezői, akik már 55-60 hrivnyától hirdetnek egynapos kirándulásokat a szállóvendégeknek Munkácsra és Ungvárra, a Szinevéri-tóhoz és a vidék egyéb természeti látványosságaihoz, borkóstolóra pincészeteinkbe, de még a hegyektől viszonylag távoli Beregszász termálvizes medencéje előtt is tucatnyi autóbusz áll meg naponta.

Elmondhatjuk tehát, hogy ezekben a hetekben derült fény valójában arra a tényre, miszerint számos problémája mellett a kárpátaljai idegenforgalomnak legalább egy előnye van a sok tekintetben fejlettebb infrastruktúrájú szomszédos Lemberg és Ivano-Frankivszk megyékkel szemben: az idegenforgalom itt több lábon áll, s ma még ezen belül is mindenekelőtt a hagyományos, országszerte széles körben ismert gyógyturizmusra támaszkodik.

hk