A kirekesztő főszerkesztő

Kalandjaim egy titkosított alapszabály körül, avagy...

2007. február 2., 09:00 , 316. szám

A közelmúltban ünnepélyes keretek között tüntettek ki három kárpátaljai magyar '56-os hőst az ungvári magyar főkonzulátuson. Fotós kollégámmal mi is odasiettünk. Kisebb várakozás után beléphettünk a tágas előcsarnokba, ahol már várakozott több ismert kárpátaljai közszereplő, illetve szinte minden kárpátaljai magyar lap és az ungvári magyar TV és Rádió munkatársai. Mielőtt üdvözölni tudtam volna a kollégákat, Kőszeghy Elemér, a "zöld" Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének (MÚKSZ) elnöke és a Szülőföld Alap Tanácsának korábbi kárpátaljai tagja megragadta a karomat. A terem egyik üres sarkába invitált és ingerülten nehezményezte, hogy nem tartom be a sajtóetikát, hisz szerinte korábbi telefonbeszélgetésünk alkalmával nem jeleztem, hogy újságcikkhez fogom felhasználni az általa elmondottakat. Kőszeghy Elemér láthatóan nagyon ideges volt, durván és közönségesen beszélt, "öcsém"-nek, valamint "te kölyök"-nek szólított, és bár hangsúlyozta, hogy nem akar megfenyegetni, de mint mondta: "Ha nem vigyázol, a taknyodon fogsz csúszni".

Az eset után Milován Sándor azt mondta: "Ne ijedjen meg, Zsolt! Pofonnal az fenyeget, aki nem tud adni." Nekem mindössze annyi jutott a megdöbbentő eset után eszembe, hogy amennyiben a Kárpátalja hasábjain korábban írásban feltett kérdéseimre és az általam felvetett ügyekre nem tud egy újságíró, a kárpátaljai újságíró-szövetség elnöke másként választ adni, csak az előbb említett módon, akkor ott nagyon súlyos gondok lehetnek.

A fenti konfliktus előzménye az, hogy múlt heti számunkban megjelent "Metalocserepicás" tájház... című írásomban Kőszeghy Elemér MÚKSZ-elnököt idéztem, akivel azt megelőzően telefonon beszéltem arról, hogy főállású újságíróként továbbra is be szeretnék lépni a MÚKSZ-ba, de előtte szeretném elolvasni a szövetség alapszabályát. Kőszeghy, aki mint említettem, egyben a határon túli magyaroknak szánt egymilliárd forintos magyarországi támogatás elosztását felügyelő Szülőföld Alap Tanácsának kárpátaljai tagja volt idáig, hosszas győzködésemre megígérte, hogy ha Ungváron járok és beugrom a "zöld" Igaz Szó szerkesztőségébe, akkor ad egy példányt az alapszabályból, illetve ha írok egy neki címzett kérvényt, akkor a MÚKSZ elnöksége eldönti, hogy felvegyenek-e az újságírószervezetbe, amelyben csak egyéni tagság van. Érdeklődtem a Szülőföld Alap által a MÚKSZ számára megítélt 19 millió forintos támogatás sorsa felől is. Az elnök a teljesség igénye nélkül megnevezett néhány vidékünkön megjelenő magyar lapot, amelyek állítólag kaptak a támogatásból, de hogy melyik szerkesztőség mennyi támogatást kapott a magyar adófizetők pénzéből, azt nem tartotta közérdekű információnak. Kérdeztem a tavalyelőtt független magyar médiaközpont kialakítására nyert 9 millió forint sorsáról is, erre adott válaszát idéztem a fent említett írásomban. S igaz, nem hangsúlyoztam külön, hogy a válaszait újságcikkhez használom majd fel, de úgy mutatkoztam be: "Badó Zsolt vagyok, a Kárpátalja szerkesztőségéből". Ezek után nehezen értem, miért hihette az elnök úr baráti beszélgetésnek az általam feltett kérdéseket.

A beszélgetésünket követően Ungváron jártam, elmentem a "zöld szerkesztőségbe", de Kőszeghy úr nem volt ott. Dunda György, a MÚKSZ titkára (egyébként a "zöld" Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese) viszont igen, akinek elmondtam, hogy az újságírószövetség alapszabályáért jöttem, amit az elnök megígért. A titkár úr közölte: "Az alapszabály kiadására csak az elnök úr jogosult." Azóta Zubánics László MÚKSZ-alelnöktől azt is megtudtam, hogy az alapszabályból: "csak egyetlen hiteles példány van az elnök úrnál". Megfenyegettetésemet követően azonban nem tettem le azon szándékomról, hogy mégiscsak kapjak egy MÚKSZ-alapszabályt Kőszeghy Elemértől, mert ha mint neve sejteti, a kárpátaljai magyar újságírók szakmai szervezete kíván lenni a MÚKSZ, akkor csak ide kellene adnia a szövetség alapszabályát nekem is, aki négy éve vagyok főállású kárpátaljai magyar újságíró. Amennyiben pedig ez a szövetség csak egy gittegylet, esetleg zártkörű társaság, akkor változtassák meg a nevét, és többé ne pályázzanak és ne is nyilatkozzanak a kárpátaljai magyar újságírók nevében. A továbbiakban pedig őszintén remélem, hogy a megújított Szülőföld Alap új kurátorai ezentúl nem fognak olyan nem létező szakmai szervezetet támogatni, amelynek titkos a működési szabályzata, amelyről nem tudható, hogy vannak-e tagjai és kik azok, nincsenek közgyűlései, illetve amelybe politikai és egyéb meggyőződésétől függetlenül nem léphet be minden szakmabeli.

Végezetül, kedves olvasók, higgyék el, nem ijedtem meg a MÚKSZ faragatlan elnökétől, az egész történet csak arra ösztönöz, hogy a "Metalocserepicás" tájház... című írásommal kiváltott meglepő indulatok után még inkább utánanézzek annak, hogy mire költötték és hogyan hasznosult a kárpátaljai magyarság megmaradását elősegíteni hivatott magyarországi támogatás.

Badó Zsolt