Veszélyben jogaink

Idén januárban újabb lendületet vett az állami intézmények, köztük az iskolák újraregisztrációjának és azonosító kóddal való ellátásának két éve elkezdett folyamata. Azon iskolák, amelyekben még nem történt meg az újraregisztráció, felszólítást kaptak, hogy az ügy rendezése érdekében tegyék meg a szükséges lépéseket: nyújtsák be az iskola alapszabályát és forduljanak a megfelelő hivatalos szervekhez. E folyamat eredményeképpen a tanintézmények új, saját azonosító kódot tartalmazó körpecsétet és bélyegzőt kapnak, amelyek felirata (az eddigi gyakorlattal szemben, amikor is a tanintézmény kérésére kétnyelvűek lehettek a feliratok) kizárólag államnyelven tartalmazhatja az iskola megnevezését, az oktatás nyelvén - azaz a bennünket érintő esetben magyarul - nem. Ennek az az oka, hogy bár az 1989-es ide vonatkozó törvény még érvényben van, 2004-ben, az akkori Janukovics-kormány idején rendeletet fogadtak el, amely kimondja: az állami intézmények pecsétjeinek, bélyegzőinek feliratozásában csak az államnyelv használható. Sajnálatos, hogy az anyanyelv használatának körét ilyen módon is szűkítik, annál is inkább, hogy ez visszalépés a sokat ostorozott szovjet időkhöz képest.

A másik, oktatással kapcsolatos aggasztó jelenség, hogy az idén (még!) ismét kísérleti jelleggel megtartandó érettségi vizsgák tesztjei szintén kizárólag ukrán nyelvűek lesznek, annak ellenére, hogy a KMPSZ és a KMKSZ többször fordult kéréssel az illetékesekhez az ügyben, hogy az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a teszteket fordítsák le a kisebbségek nyelvére, azaz magyarra is.

m