A kanadaiak nem esnek kétségbe a nehézségektől

Brenda Heyink szívesen jön Kárpátaljára

A közelmúltban a Nagyberegi Református Líceumban vendégeskedett a kanadai Brenda Heyink, aki a diákok között nagy sikert arató angol hét egyik főszervezője volt. Örömmel tapasztaltuk, hogy jól tud magyarul, és megragadva az alkalmat Kanadáról, az ottani emberek mindennapjairól, illetve saját életéről kérdeztük.

- Hogyan kerültél kapcsolatba Kárpátaljával?

- Nem ez az első utam ezen a vidéken, már több alkalommal megfordultam Nagyberegen. Sőt hosszabb ideig dolgoztam is itt. 1999-2001 között a líceumban angoltanárként tevékenykedtem - ennek köszönhető a magyar nyelvtudásom -, majd visszautaztam Kanadába. Viszont ha csak tehetem, mindig szívesen jövök vissza Kárpátaljára. Nagyon jó a viszonyom az intézmény tanári karával, diákjaival, különösen Baráth Csillával, a líceum jelenlegi angoltanárával, akivel rendszeresen tartom a kapcsolatot.

- Mi a benyomásod az angol hét rendezvényeiről? Mi a véleményed a diákokról?

- Nagyon tetszett az egész. Igaz, kicsit rányomta a bélyegét az influenzajárvány, sokan megbetegedtek ugyanis a diákok közül. De akik "kitartottak," azok derekasan állták a sarat. Kreativitásban nem volt hiány. Különösen a táncház és a filmvetítés tetszett, de a legnépszerűbb szerintem a juharszirupos palacsinta készítése volt, és természetesen az elfogyasztása.

- Mondanál pár szót a családodról és a szülőhazádról, Kanadáról?

- Kanadai állampolgár vagyok, de szüleim Hollandiából származnak. Még kisgyermekek voltak, mikor családjaik az 50-es években kivándoroltak Kanadába, sok más holland állampolgárral együtt. (Az országban élő holland kolónia eléggé számottevő: a 2001-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 3,12 százaléka vallotta magát holland nemzetiségűnek.) A szüleim Ontario államban telepedtek le, a Nagy-tavaknál, egy kis településen, Chathamben. Ontario az ország tíz tartománya közül a legnépesebb, több mint 12 millió lakosa van, ez az egyik legsűrűbben lakott régió. (Kanada lakossága a legutóbbi, 2001-es népszámláláskor 30 007 094 fő volt; az ennek alapján a 2005-ös évre becsült adat 32 233 955 fő). Itt található a főváros, Ottawa és a tartományi székhely, Toronto. Kanada nagyon szép ország, a civilizáció terjedése ellenére sok érintetlen hely megmaradt növény- és állatvilágával, ezért aki külföldről idelátogat, nem fog csalódottan hazatérni. A családom velem együtt hattagú: a szüleim, Gary és Linda, a húgaim, Emily és Janice, valamint a bátyám, Brian.

- Milyen az ottani életszínvonal?

- Az emberek Kanadában jól élnek, nagyon boldogok. Az átlagos fizetés 2-3 ezer kanadai dollár havonta (12 901-19 941 hrivnya), ebből ott nagyon jól meg lehet élni, meg lehet pl. vásárolni ott olyan alapvető dolgokat, mint a gépkocsi. Autója egyébként szinte minden kanadainak van, ez természetesnek számít. Szükség is van erre az ország hatalmas méretei, a nagy távolságok miatt. Az ingatlanárak kicsit borsosak, viszont olcsóbbak, mint az Egyesült Államokban és Hollandiában. A lakosság egy része a mezőgazdaságban dolgozik, de sokan tevékenykednek értelmiségi pályán, valamint a szomszédos USA-ban vendégmunkásként. Persze nálunk is vannak negatívumok, pl. tekintélyes a munkanélküliek, egészségügyi segélyeken élők száma. A munkanélküli segély összege havonta kb. 500-600 kanadai dollár (3323-3870 hrivnya), ami ugyan nem sok, de a legszükségesebb dolgokra elegendő. Mindazonáltal a kanadaiak nem esnek kétségbe a nehézségektől, bíznak a jövőben.

- Ott, ahol te élsz, milyen szokásaitok, hagyományaitok, ünnepeitek vannak?

- Sok kanadai dicsekedhet holland ősökkel, változatos a gasztronómiánk. Például ahol én lakom, hagyománya van a borkultúrának, holott ez Kanadára soha nem volt igazán jellemző. Készítenek az emberek almabort, valamint különböző sajtokat. A sajtkészítésnek egyébként szintén hollandiai hagyományai vannak. Az egész országban a legelterjedtebb kanadai szokás a juharszirupkészítés. A legnagyobb ünnepeink pl. május 22-én a királynő napja, valamint október 9-én a hálaadás ünnepe és december 25-26-án a karácsony.

- Úgy tudom, Hollandiában tanulsz. Milyen az ottani diákélet, az életszínvonal?

- A családom szorosan kötődik a protestáns egyházhoz, mindannyian hiszünk Istenben. Éppen ez motivált, hogy teológiát tanuljak, mivel a papi hivatással kapcsolatos terveim voltak. Kanadában, ha valaki pap akar lenni, fontos, hogy tudjon héberül és görögül. Ezeket nem könnyű elsajátítani, de sokkal könnyebb nyelvek, mint a magyar. Kanadában Ótestamentumot tanultam - ehhez elengedhetetlen a fenti két nyelv -, majd tanulmányaim végeztével tervbe vettem a doktorátust. E célból tavaly ősszel felvételiztem az Amszterdami Vrije Universiteitre (vrije hollandul szabad, független), ahol jelenleg PhD-n ugyanezt a szakot tanulom. Még hátravan három és fél évem, remélem, hogy sikeresen ledoktorálok.

Hollandia szintén nagyon szép. Míg Kanada a természetvilága miatt, addig Hollandia történelmi vonatkozásban: építészeti öröksége és emlékművei tekintetében. Amszterdamban szinte minden utcából árad a történelem. Az életszínvonal magas, nagyon sok a gazdag, tehetős ember, akiknek már szinte mindenük megvan. A gondolkozásmódjuk is figyelemreméltó, nagyon szeretnek pl. adakozni, de ez megmutatkozik a kelet-európai országoknak nyújtott segítségben is.

Nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra is. A diákokat különböző kedvezményekkel, juttatásokkal segítik abban, hogy valóban minden nehézség nélkül tanuljanak, ne legyenek gondjaik, és ezáltal csak a tanulásra tudjanak koncentrálni. Nem kell tandíjat fizetni, hétfőn és pénteken teljesen ingyen utazhatnak bárhová az országon belül közúton és vasúton, s ez még a legszegényebb diákoknak is nagy lehetőségeket ad. Mindezek a kedvezmények természetesen a külföldi diákokra is vonatkoznak.

- A diploma után Kanadában vagy Hollandiában szeretnél elhelyezkedni?

- Szeretnék majd hazautazni és az amerikai protestáns egyháznak dolgozni, mert a másokon való segítséget nagyon fontosnak tartom, de ez nehéz kérdés, mert mindkét országot szeretem.

- Mi a véleményed Kárpátaljáról, összehasonlítva Kanadával és Hollandiával?

- Elszomorít, hogy sok itt a nehézség, nagy a munkanélküliség, és úgy tűnik, hogy sok ember boldogtalan. Ez véleményem szerint még a kommunista rendszer öröksége. Azonban úgy látom, hogy vannak pozitív változások is. Kárpátalján sokkal többet jelent a család az embereknek, mint a fenti két országban. Az oktatást nézve az itteni diákoknak sokkal többet jelent a diploma, mint pl. Kanadában. Míg Kanadában mindenki ingyen mehet egyetemre, addig itt sokat számítanak a jó tanulmányi eredmények, egy-egy pont is eldönthet egy felvételit. Örömmel tölt el, mennyire tiszteletben tartják itt a hagyományokat. Bár a gazdasági helyzet nehéz, azt tudom tanácsolni mindenkinek, mindig bízzanak Istenben, hiszen ő olyan támasz, akire bármilyen helyzetben számíthatunk.

Fischer Zsolt