Ukrán politikai szabadgyökök

2007. február 16., 09:00, 318. szám

A kémiában a szabadgyök kifejezés azt jelenti, hogy az adott atomcsoport a környezetében tetszőleges másikkal képes vegyületet alkotni. A politikai szervezetek többnyire nem tekinthetők ilyeneknek, hiszen egy jobboldali politikai erő nem szokott koalíciót alkotni, sőt még eseti szövetséget sem kötni a baloldal erőivel.

Az ukrán politikában is vannak ellentáborok, a politikai erők mégis szabadgyökként működnek. Miután Timosenko is volt már Janukovicsék szövetségese, most újból az ellenzéki oldal összefogása került előtérbe.

A BJUT és a Mi Ukrajnánk megállapodást kötött a közös ellenzéki fellépésről. Ezentúl például együttesen támogatják majd meg az elnöki vétókat. Igaz, a gyakorlatban az egyezséget épp egy vétó elmaradása szentelte fel: Juscsenko mégis aláírta a Timosenkónak oly fontos imperatív mandátumról szóló törvényt.

Mindez persze úgy is értelmezhető, hogy ezentúl már nemcsak Janukovicsék szerzik meg potyán az elnöki hozzájárulást a számukra fontos kinevezésekhez és törvényekhez, hanem Timosenko is. Az imperatív mandátum sima átengedésének az ellentétele az lenne, hogy a két párt frakciói elkezdenek helyi szinteken is koalíciót alkotni. Sok helyen ez már így van, de kérdés, mi történik ott, ahol Juscsenko és Timosenko hívei farkasszemet néznek egymással, mint Kárpátalján. Nálunk például, az együttműködés helyi oltárán Balogáéknak fel kellene áldozni a Martin-féle "szakadár" bjutosokat a Szerbajlo-féle "hűségesek" kedvéért. Vagy a kijevi bjutosoknak a helyi sajátjaikat.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Julija nemcsak a nasásoktól, hanem a krízisellenesektől is képes megszerezni a magáét. A minisztertanácsi törvény átsegítéséért az elnöki vétón például megkapták az egyik házelnök-helyettesi tisztséget is, amit Tomenko - beseperve az ellenzéki és a kormánypárti szavazatokat egyaránt - azonmód be is töltött. Annak ellenére, hogy diplomájának az internetre feltett másolatából a szakot jelző "SZKP történésze" megnevezésből kiretusálta az SZKP-t.

Juscsenkónak ezek után járna, hogy kinevezhesse a saját emberét külügyminiszternek (a lemondatott Taraszjuk helyébe), valamint SZBU(titkosszolgálat)-elnöknek. Mindkét kinevezéssel kapcsolatban felmerült Porosenko neve. A külügyminiszter-jelöltként pletykaszinten, a főtitkosszolgai posztra pedig hivatalosan is jelölték legközelebbi munkatársát, Korolj rendőrtábornokot. Amennyiben az elnök emberei megkapják a posztokat, rövid konszolidált időszak következhet be az ukrán belpolitikában. Főleg, ha Julijával együtt sikeresen blokkolják az elnöki jogköröket tovább szűkítő kormánykoalíciós törvénytervezetet.

Az alkotmánybíróság körül tovább nő a feszültség azzal, hogy az összes vitás politikai ügy beadvány formájában landol a taláros testület asztalán. A minisztertanácsi törvény, éppúgy, mint az imperatív mandátum vagy a termőföld szabad forgalmára kimondott moratórium, vagy nyolcvan másik fontos üggyel együtt várja, hogy az alkotmánybírák elkezdjék meghozni a döntéseiket. Egyelőre azonban csak annyi történt, hogy a testület elnöke jelezte: nem fognak sietni. A döntések megjósolásához nem az alkotmányjogot kell ismerni, hanem az ukrán politikai osztály lelkét, ahová a bírák is tartoznak. Egy rendes ukrán politikus addig húzza a döntést, ameddig lehet, és utána annak javára dönt, aki az erősebb. Hogy ki az, még nem lehet tudni. Egyelőre annyi történik, hogy sokatmondó mimikával cáfolják a pletykát, miszerint Julija az egyik, Janukovics emberei a másik oldalról tisztességtelen ajánlatokat tettek volna a bíráknak.

Én tehát Juscsenko és Timosenko helyében nemigen reménykednék, hogy az alkotmánybíróság visszavonja a politreformot, az elnök javára átszabja a kormánytörvényt, jogi alapot teremt a parlament feloszlatására. Hacsak valamilyen rendkívüli állapot erre nem kényszeríti. (Narancsos) forradalmat azonban nem lehet minden két-három évben csinálni.

Sz. K. M.