Legyen ünnep a szívekben

Március 15.

2007. március 16., 09:00 , 322. szám

Különleges ajándékot kapott a történelemtől a magyar nemzet: amikor új szakasz kezdődik a természet örök körforgásában, a világ magyarsága már több mint másfél évszázada azt ünnepelheti, hogy új lap kezdődött történetében. 1848 óta március 15-e a magyar lélek szabadságvágyának napja. Voltak korok, amikor némán, a hősök elestének gyászos árnyékában idézte fel minden magyar ennek a napnak az emlékét. Voltak idők s - Trianon után - helyek, amikor a tiltás szította még izzóbb parázzsá a magyar lélekben élő szabadságszikrát. De elmúltak ezek az idők, s nincs ma már ország, ahol ne méltathatnák szabadon nemzeti ünnepünket. Budapesten, Kassán, Aradon ugyanaz hatja át a magyar érzelmű szíveket, mint Montrealban, Sydneyben vagy Los Angelesben. Előkerülnek a kokárdák, a Talpra magyar ritmusára dobbannak a szívek, s százak-ezrek-milliók öltenek ünneplő ruhát, hogy a világ minden sarkában Petőfiről, Kossuthról, Batthyányról, a függetlenségét békésen kivívó, majd a minden oldalról rárontó ellenséggel szemben véráldozattal védelmező nemzetről emlékezzenek. Nagy kár, hogy ma ismét akadnak helyek, ahol alantas szándékok rémével riogatják, kordonok mögé szorítják, nacionalistáknak nevezik az ünnepelni vágyókat. De ez nem szabhat gátat az igazi ünneplésnek. A világ magyarságának részeként a kárpátaljai magyarok, a podheringi emlékműnél, a nagyszőlősi Perényi-szobornál, az ungvári és a beregszászi Petőfi-szobroknál, a técsői Kossuth-szobor előtt, a megye minden egyes településén és magyar iskolájában ugyanazon a napon, s így bizonyos értelemben együtt ünneplők március 15-én amellett tesznek hitet, hogy időn és téren túllépve a nemzet szabadságának ünnepe valójában a szívekben, a lelkekben él.