Feketepatak története

Feketepatak 16 km-re fekszik Nagyszőlőstől, Salánk és Verbőc között terül el. Közigazgatásilag Verbőchöz tartozik. A honfoglalás során a falu környékét Tuhutum (Töhötöm) vezér törzse foglalta el, s ennek egyik ága, a Farkas Igmánd nemzetség ütött itt tanyát. Nevével írásos forrásban először 1260-ban találkozunk Feketepotok formában, ez a magyar fekete melléknévnek és a patak "vízfolyás" főnévnek az összetétele. A falun egy sokszor egészen kiszáradó, sötét vizű patak kanyarog át. Az ukrán elnevezés, Csornij Potyik a magyar helységnév szó szerinti fordítása.

A tatárdúlás alatt a település teljesen elpusztult, majd V. István a Gutkeled nemzetségbeli Thyba fiának, Miklósnak adományozta. A család az elpusztult települést a Szamos mentéről hozott magyarokkal telepítette újra. Határa ekkor még - miként az 1295. évi határjárásból megállapítható - jóval nagyobb volt, s felölelte Ugocsa megye egész északnyugati részét a beregi határszélig. E hatalmas területen a XIV-XV. században újabb községek települtek meg: a Borzsa mentén a megye legnagyobb határú községe, Salánk, s a keleti részén Komját és a két Karaszló. Az uradalom birtokosai századokon keresztül a nemzetségből leszármazó családok (Gacsályi, Atyai, Rozsályi Kun) tagjai voltak, majd a fiág kihaltával az uradalom a leányág, a Barkóczyak, s végül a Károlyiak és mások kezére jutott. A falu lakosainak nyelve az úrbérrendezésről 1772-ben felvett bevallások záradéka, a végrehajtásról 1775-ben kiadott bizonyságlevél, valamint az 1773. évi hivatalos helységösszeírás, s a falu jegyzőjének 1862. évi jelentése szerint magyar volt.

Fényes Elek statisztikus-geográfus Magyarország geographiai szótára c., 1851-ben Pesten kiadott művében így írja le a település jellemzőit: "Patak (Fekete), magyar falu Bereg-Ugocsa vmegyében: 419 ref., 6 g. kath. lak., ref. anyatemplommal. Határa kemény agyagos ugyan, de termékeny, közös erdeje igen nagy, s makkot bőven ad. F. u. Buday, Pogány, Gabányi gr. Károlyi s m."

A település 1920-ig, a trianoni békediktátumig Magyarországhoz, majd 1920-1938 között Csehszlovákiához tartozott. Akkori cseh neve Cerny Potok. 1938-1944 között újra az anyaországhoz tartozott. Ekkor a szovjetek bevonulásával újabb kisebbségi korszak kezdődött. A sztálinisták 99 férfit hurcoltak el lágerbe a faluból, ebből 22-en odahaltak. A II. világháborúban 8-an estek el.

Lakossága: 1851-ben 583, 1900-ban 475, 1910-ben 506 fő. 1921-re kissé megcsappan a lakosok száma: ekkor 497 ember élt a településen; 1940-ben 708, 1944-ben 688, 1989-ben 900, 1991-ben kb. 1000. A 2001-es népszámlálási adatok szerint pedig a település állandó lakossága 1074 fő, ebből magyar 999 (a lakosság 93 százaléka), a fennmaradó 7 százalék pedig ukrán.

Református egyháza 1670-ben keletkezett. 1851-ben a lakosok túlnyomó többsége református. 1900-ban a településen 5 római katolikus, 21 görög katolikus, 418 református és 31 izraelita vallású személy élt, 1941-ben pedig 8 római katolikus, 20 görög katolikus, 645 református, 12 izraelita és 3 egyéb vallású.

A csehszlovák rendszerben református magyar elemi iskola működött két osztállyal és két tanítóval. A szovjet rendszerben a feketepataki gyerekek a falu társközségének számító verbőci általános iskolában tanultak. 2006. szeptember elsején ünnepi esemény történt a két település életében: Verbőcön felavatták és átadták a helyi kolhozirodából átalakított, általános iskolából középfokú tanintézménnyé átminősített magyar tannyelvű középiskolát.

2001-ben a Feketepataki Egyházközség az Apáczai Közalapítvány támogatásával megvásárolt a településen egy üzlethelyiséget. Miután teljes belső felújítást végeztek, az épületben egyházi óvodát hoztak létre, amely a "Fenyőfácska" nevet kapta. 2003 májusáig teljes mértékben az egyházközség fedezte az óvoda fenntartási költségeit, 2003 júniusától az állam is besegít a személyzet fizetésével. Ugyanezen évben új szárnyat építettek az óvodához. Összesen 40 gyerek jár ide Feketepatakról és a szomszédos Verbőcről, ezekkel két 20-20 fős csoportban foglalkoznak a dolgozók.

A falu igen szép látnivalókat kínál az odalátogatóknak. Régi temploma 1670-ben épült, mai formáját 1848-ban nyerte el. 2002-ben felújítási munkálatokat kezdtek el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. Ugyanezen év őszén újrafedték a tetőszerkezetet, 2003-ban pedig az elavult villamos hálózatot cserélték korszerűbbre és biztonságosabbra. Restaurálási munkálatok folytak a mennyezet kazettáin helyi szakemberek részvételével.

A helyi idős emberek emlékezete szerint a templom két gesztenyefája kb. 140 éves. A KMKSZ-alapszervezet kezdeményezésére az elhurcoltak hozzátartozói 1989 novemberében a református templom falán emléktáblát helyeztek el a második világháború és a sztálini terror áldozatainak a tiszteletére.

A településen a szovjet időkben nagy hagyománya volt a földieper termesztésének. A rendszerváltást követően ez a hagyomány lassan átalakult, jelenleg rengetegen foglalkoznak nagybani uborkatermesztéssel. Ez úgy látszik, jó befektetés, mivel a 2005-ben alakult tiszakeresztúri Mikaland konzervgyárnál kereslet mutatkozik az uborka iránt, amit az felvásárol a környező ugocsa megyei falvakból. Az idők során a gazdák és a gyár között jó kapcsolat alakult ki. A kölcsönös együttműködést bizonyítja, hogy a gyár a farmereknek kiváló minőségű nyugati szaporítóanyagot és növényvédő szereket biztosít, ezáltal - ha az időjárás is kegyes - szinte minden évben jó termésre lehet számítani.

Fischer Zsolt