Benkő György: A legjobbat kihozni a diákokból

Egy művész, aki pedagógus is

A Magyar Köztársaság elnöke Benkő György festőművésznek, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rajztanárának a kárpátaljai magyar diákság művészeti képzése terén kifejtett tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetését adományozta. A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának Beregszászban élő tagját ebből az alkalomból kérdeztük munkájáról.

- Mióta tanít a beregszászi főiskolán?

- 2002 óta tanítok rajzot, festészetet a vizuális nevelésen belül a beregszászi főiskola tanító és óvodapedagógia szakos diákjainak, az alapoktól kezdve, a témaválasztástól egészen a gyakorlati kivitelezésig, a formába öntésig. Úgy állok hozzá a munkámhoz, hogy a diákok többségénél a nulláról kell elkezdenünk a tanulást. Habár jócskán akadnak a tanítványaim között kimagasló tehetségek, ám úgy vélem, a többieknek is fel kell zárkózniuk, el kell sajátítaniuk a legfontosabb ismereteket. Mindig elemi feladatokkal kezdjük a munkát az elsősökkel, azaz megtanulunk például vízszintes, függőleges, hullámos vonalat húzni, alapvető idomokat rajzolni, s fokozatosan jutunk el az egyszerűbb rajzokig, amelyekről azután készítünk grafikai, majd festői változatot is. Idővel egyre bonyolultabbá válnak a témák is, miközben tisztázzuk, hogy mi a perspektíva, a kompozíció, a szerkezet.

- Szeretnek egyáltalán rajzolni a mai fiatalok, komolyan veszik a tárgyat?

- Úgy veszem észre, hogy komolyan veszik a tanulmányaikat, persze ebben a pedagógusnak is partnernek kell lennie. Ha kell, tanárosan beszélek velük, ha kell, lazítunk, viccelünk. A lényeg, hogy úgy tudjam irányítani, terelgetni őket a munkájuk során, hogy mégse kizárólag az én akaratom érvényesüljön, hanem hagyjam kibontakozni őket. Ehhez pedig fontos belelátni mindegyikük lelki világába, megértetni, hogyan folytathatják a megkezdett munkát. Szerintem erre nem létezik előre kidolgozott recept. Persze én még kezdő vagyok ezen a téren, hiszen mindössze ötödik éve tanítok.

- Miben különbözik az ön kurzusa attól, amin a diákok már átestek az iskolában rajzóra címén?

- A probléma részben éppen abból fakad, hogy nagyon sokan nem sajátították el megfelelően az alapokat az iskolában. Sajnos csak ilyenkor, a főiskolán derül ki, hogy korábban sem a gyerekek, sem a tanárok nem vették igazán komolyan a vizuális nevelést. Pedig az érdeklődés igazán megvan a diákokban. Tanítványaim például rendszeresen érdeklődnek a főiskolások munkáiból összeállított évenkénti kiállításaink iránt, ahol módjuk van bemutatni a tanultakat, megnézni társaik munkáját.

- Önt eddig elsősorban festőként ismertük. Hogy fér meg az oktatás a művészettel?

- Bevallom, nagyon nehezen. Mindkét foglalatosság igen időigényes, s megfelelő szellemi és fizikai felkészültséget igényel. Számomra legalábbis nehezen összeegyeztethető a két hivatás. A fő hangsúly esetemben jelenleg az oktatáson nyugszik, hiszen azt vallom, hogy ha már belefogtam valamibe, akkor csináljam is végig, teljesítsem a vállalásomat. Amikor látom valamelyik tanítványom szép, befejezett munkáját, az bizony boldogsággal tölt el, örülök a fiatalok sikereinek.

- Véleménye szerint, milyen hozadéka lehet mostani munkájának azon kívül, hogy diákjai megtanulnak rajzolni, megszeretik a művészetet?

- Elsősorban arra gondolok munka közben, hogy azok a fiatalok, akik a jövőben az óvodákban, az elemi osztályokban oktatnak majd, legalábbis az alapvető tudnivalók birtokában állhassanak az apróságok, nebulóik elé. Hiszek abban, hogy ma már komolyabban veszik az iskolai rajzórákat, s döntően a tanítókon, tanárokon múlik, megszerettetik-e diákjaikkal a rajzolást, a művészetet.

- Mit jelent az ön számára a magyar állami kitüntetés?

- Nagyon meglepett az elismerés, nem számítottam erre a magas kitüntetésre, hiszen vannak tapasztaltabb, rátermettebb pedagógusok, akik nálamnál jobban rászolgáltak erre. Mindenesetre elgondolkodtattak a történtek, a jövőben igyekszem még jobban végezni a munkámat.

- Mit csinálna másképpen, ha engednék a körülmények?

- Mindig lehetne még tovább növelni az óraszámot, javítani az oktatás feltételein, de azt vallom, hogy a tanárnak minden esetben az adott lehetőségekből kell kiindulnia, s kihoznia a legjobbat neveltjeiből.

hk

Aki a jövőnek dolgozik

- Az elismerés elsősorban Benkő Györgynek és eddigi teljesítményének szól. Annak a teljesítménynek, amelyet azon mostoha körülmények között sikerült elérnie, amelyben a művészet az elmúlt években volt ezen a vidéken. Magam és a főiskola kollektívája csak örülhetünk, hogy egy olyan tanár oktatja a felnövekvő nemzedéket, a leendő alsós kollégákat főiskolánkon, aki művészként olyan értékeket tud közvetíteni, amelyek nem azonnal kamatoznak ugyan, hanem csak akkor, amikor a keze alól kikerülő fiatalok az iskolai katedrára kerülnek, és továbbadhatják tudásukat, de akkor azután hatványozottan. A jó mag ugyanis több generáció múltán is érezteti hatását, s hozhat olyan termést, ami egész Kárpátalja számára értékes lehet - mondta el lapunknak Benkő György kitüntetését kommentálva Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke.