Húsvéti üzenetek

2007. április 6., 10:00 , 325. szám

Ünnepünk van a feltámadás napján, mely igazoló, győzelemről tanúsító, reménységadó!

Krisztus feltámadott, Ő él! Mi nem csupán az e földön, e világban élő Jézust ismerjük, hanem az örökkévalót, az Atya jobbján ülő, uralkodó, halál felett is diadalmaskodó, teljhatalmú Urat (Zsolt. 110:1.), Jézus Krisztust. Ha csak ebben az életben reménykedünk Őbenne, ez bizonyára csak vak remény... Ha ezzel megelégszünk, akkor minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De honnan tudhatjuk bizonyosan, hogy Ő él? Elsősorban az Igéből, a tévedhetetlen, igazat mondó Szentírásból. És tudhatjuk a cselekedeteiből, az Atyától kapott erejéről, mert amikor holtak voltunk vétkeinkben, Ő új életre támasztott fel. Jézus neve ma is hatalommal bír, és ez így is marad. Békességünk, az a békesség, amelyet a világ nem adhat, szintén az Ő élő és ma is hatni képes voltát tanúsítja. És az evangélium is ezt igazolja, hogy minden élet az Atyától és Tőle jön, aki a földi életben is támasztott halottakat.

Ezek az esetek világosan és egyértelműen bizonyítják, hogy a halál nem az élet megszűnése (csak testi értelemben az!), hanem az életnek egy másik, fejlettebb formába való átminősülése. És a feltámadás is sokkal több annál a csodánál, amelyet tapasztalhattak a szemtanúk. A feltámadás nem pusztán a halál birodalmából visszahívottak új életre keltése. Az Úr Jézus Krisztus valóban feltámadt az Atyával való örök közösségre. Ő most már nem "test és vér", már nincs többé fölötte hatalma a halálnak. Megdicsőült testben, útja a mennyei honba vezetett, az enyészet és mulandóság meg sem közelítheti.

Isten minket is ilyen feltámadásban akar részesíteni. Azért akarja az újjászületés által átformálni jelen életünket, hogy ne a bűn törvénye, hanem az ő kegyelme uralkodjék rajtunk. Csak így tudjuk őt tetszése szerint szolgálni itt a földön, s ha eljő az idő, majd odaát.

Ma még sokan tagadják a feltámadás igazságát, de ez annak igaz voltát nem változtatja meg. Vajon a te feltámadás-hited van-e olyan erős, hogy életed odaszentelésére késztessen? Add át Jézusnak szíved és teljes földi életed, hogy Ő azt az örök életre váltsa! "Aki feltámasztotta a halálból Krisztus Jézust, meg fogja eleveníteni a ti halandó testeteket is."(Róm. 8:11)

A feltámadás ünnepének áldott bizonyságát vigyük el a gyászoló szívekhez, vigasztaljuk őket azzal az örömhírrel, hogy a romlandóságot ama nagy napon felváltja a romolhatatlanság! Mondjuk el mindenkinek: van feltámadás! Isten színe előtt majd meg kell állnunk, és akkor mindenki megítéltetik. De a mennybe csak a Szentléleknek, a hitnek a gyümölcseivel érkezhetünk, földi érdemeink ott nem számítanak. Aki a földön Isten nélkül, hit nélkül és a Szentlélek vezetése nélkül bolyong, az nyilvánvalóan nem Jézus követője, s ha így van, nem léphet be a mennyek országába sem! Az ilyennek más lesz az osztályrésze.

Adjunk hálát Jézus győzelméért, és valljuk meg bűnbánattal, hogy sokszor nem látszik meg életünkön a lelki feltámadás, mert nem gondolunk eleget az odafent valókra! Ezért járnak köztünk annyian, akik még bizonytalanok. Könyörögjünk a feltámadásba vetett hitünk megerősödéséért, hogy az életünk teljes odaszentelésére késztessen bennünket!

Akik megemlékeznek a feltámadásról, hittel ünnepeljenek! Higgyenek a feltámadásban és az örök életben, amelyet megad a mi Urunk Istenünk, ingyen való kegyelméből az Ő Szent Fiáért mindnyájunknak!

Zán Fábián Sándor,

Kedves Krisztus-hívő testvéreim!

Az elmúlt negyven napban, s különösen a Nagyhéten föltekintettünk arra, akit keresztülszúrtak (Jn 19,37). Pápa urunk az idén arra kér minket, hogy a kereszt misztériumában fölismerjük a Mennyei Atya irgalmának korlátlan erejét.

"Ő úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16).

Régen a választott nép fiai a pusztában a kígyók halálos marásától haldokolva hittel néztek a fára fölszegezettre és meggyógyultak. Az a hit mentette meg őket, hogy az egy, élő Isten erősebb a halálnál is. Szívből megbánták hűtlenségüket és így megtapasztalhatták az Isten megbocsátó jóságát! Példájuk minket is arra tanít, hogy vegyük észre: e világ hazug kínálatai, mint ama ravasz kígyóé, elfordítani törekszenek minket teremtő és éltető Atyánktól, s aztán a test és az anyag időleges csillogásának bűvöletében tartanak fogva minket. Előbb-utóbb észrevesszük, hogy a halál felé tart már az életünk. Erre figyelmeztetnek a betegségek, háborúk, katasztrófák. Ne hagyjuk magunkat ámítani: elmúlik minden, amit látunk! Elmúlik e világ minden csillogása! Ne maradjunk az önelégültség képtelen illúziójában! Mily sokan lesznek így rabjai az anyagi világnak, s ebből kifolyólag a világ mulandósága titkos, mély félelemmel tölti el őket. Ezért görcsös igyekezettel próbálnak minél többet élvezni e földi örömökből, egyre több pénzhez és egyre nagyobb hatalomhoz jutni, de nem sikerül elhitetni magukkal sem, hogy mindez örökké tart. Mindazok azonban, akik az istenhit ajándékával gondolkoznak, "föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak" és eltölti őket a kegyelem. Ez egyrészt szomorúságot és szégyent jelent: hisz belátjuk, Ő miattunk került oda a büntetés helyére, ugyanakkor nagy öröm is és hála tölt el minket, hiszen meggyőzött minket nagy szeretetével: értünk vállalta ezt a tengernyi szenvedést, csak hogy megtérjünk, a zsákutcából visszaforduljunk, s az útkereszteződésben lépjünk arra a jobbik útra, mely valójában Ő maga!

Amikor bajainkban föltekintünk a keresztfára, tudjuk, hogy az már üres! Ahova az Ő holttestét helyezték, már üres! Ő feltámadt és fölment a mennybe – az Őt megillető uralkodói helyre! Ezután már nincs reménytelen állapot számunkra. Az Úr megváltotta az emberiséget. Krisztus legyőzte a bűnt s annak zsoldját, a halált is! Ezért emeljük föl mi is szívünket reménységgel!

Ő feltámadott halottaiból és él mindörökkön-örökké! Alleluja!

Majnek Antal

Húsvéti üdvözlet

A Munkácsi Egyházmegye híveinek és minden jóakaratú kereszténynek

Ebben az évben nagy ajándékot kaptunk az Úrtól: a világ keresztényei együtt ünneplik húsvét titkát. Ezáltal még inkább tudatosíthatjuk magunkban, hogy Jézus Krisztus egy, noha mi, tanítványai, az évszádok során különböző módon megosztódtunk.

A trieri katedrálisban őriznek egy értékes ereklyét: az Úr köntösét, melyet még a római katonák sem szakítottak szét, hanem "köntösömre sorsot vetettek". (Jn. 19,24)

Minden év januárjában, amikor a keresztények egységért imádkoznak, ebben a katedrálisban találkoznak az ott élő felekezetek: katolikusok, ortodoxok, protestánsok. Imádkoznak a keresztények egységéért, és kérik az Úr megbocsátását a megosztás bűnéért, és azért, hogy mi, keresztények, elosztottuk az Úr "köntösét", az ő Szent Egyházát.

A mi vidékünk is kapott egy drága ereklyét: a Rómában lévő Jeruzsálemi Szent Kereszt Bazilikából az Úr tisztes és életadó keresztjének egy darabkáját, amely mostantól állandóan itt lesz, Kárpátalján. Rómába az Úr keresztjének egy részét – a keresztény világ legértékesebb ereklyéjét – a IV. században Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja vitette el.

Mondjunk köszönetet az Úrnak azért, hogy úgy szeret bennünket, hogy ma is olyan jeleket ad, amelyek bűnbánatra és megtérésre hívnak bennünket.

Kívánok mindnyájatoknak, drága testvéreim, és vidékünk minden keresztényének örömteli húsvétot!

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Milán püspök