Szégyelljük kiteregetni a szennyest

Családon belüli erőszak

2007. április 13., 10:00 , 326. szám

Egyes források szerint ma minden második ukrajnai nő szenved a családon belüli erőszaktól, de szenvednek a gyerekek és a férfiak is. Megfigyelők rámutatnak: ezen a helyzeten a modernebb törvényi háttér sem változtatott alapvetően, mert egyelőre erősebbek a hagyományok.

Egy korábbi ukrajnai országos felmérés során a megkérdezett nők kevesebb mint 40 százaléka ismerte el, hogy férje vagy élettársa bántalmazza őt, illetve gyermekét. Kárpátalján becslések szerint a családok 15 százaléka lehet érintett.

A nők általában évekig titkolják problémájukat. A szégyenérzeten túl, amit a szennyes kiteregetése okozna, tartanak attól is, hogy felbomlik a család, s az sem mellékes, hogy esetleg eltartó nélkül maradhatnak gyermekeikkel együtt. Sokan legalább ennyire félnek a felelősségre vont családtag későbbi megtorlásától.

Szilviát tízéves házasságuk során férje rendszeresen bántalmazta. Egy különösen súlyos verés után, amikor a szíjcsapások egész hátát elcsúfították, a nő hazamenekült szüleihez. Mikor később látszólag helyreállt a családi béke, s az asszony visszatért a közös otthonba, a férfi már nem vigyázott arra, hogy csak olyan sebeket ejtsen, amelyeket a ruha eltakar. Szilvia 10 napig nem mert megjelenni munkahelyén, nehogy kollégái észrevegyék arcán a véraláfutásokat. Egy kis közösségben persze úgyis minden kitudódik...

Legalább ennyire érzékenyen érinti az erőszak a gyermekeket. Egy tavalyi felmérés szerint, amely 35 kárpátaljai iskola 1613 diákjára terjedt ki, a megkérdezett tanulók 398 esetben számoltak be családi veszekedésekről és verekedésekről. Negyvenhét diák bevallása szerint szüleik leggyakrabban szidják és gúnyolják őket, míg 73 tanulót inkább vernek a szülei. Hat diák naponta szenved a testi fenyítéstől, 14-en minden másnap, 26-an hetente egyszer, 78-an pedig havonta egy alkalommal.

Az orvosok gyakorta találkoznak a hasonló "háztartási" incidensek nyomaival betegeiknél, jobbára azonban tehetetlenek. A súlyos testi sértés fogalmát kimerítő, csonttöréssel, esetleg erős vérzéssel járó, tehát "látványos" esetekben természetesen kötelességük értesíteni az illetékes hatóságokat, de az "egyszerű" kék foltokról, a szíj- és vesszőnyomokról, sőt cigaretta vagy egyéb forró tárgy okozta égési sérülésekről senki se beszél szívesen, különösen a gyerekek nem. Sokat látott hivatalnokok is megrendülten emlékeznek azokra az esetekre, amikor a gyermek az éveken át tartó bántalmazás, megalázás és látszólag elviselhetetlen életkörülmények ellenére is tagadja a szülei ellen felhozott vádakat, az őt ért erőszakot. Az ő szempontjából persze érthető ez a viselkedés, hiszen úgy gondolkozik, hogy vallomása hatására elszakíthatják szüleitől, amit rosszabbnak tart a napi ütlegelésnél is.

A szakemberek rámutatnak: a gyermek számára nemcsak a fizikai bántalmazás jelent óriási traumát, de az is, ha a szülők egymást bántalmazzák. "Ha például a gyermek apát és anyát is szereti, nehéz megértenie, miért bántja az egyik a másikat. Meg akarja védeni a mamát, ugyanakkor szeretni akarja továbbra is a papát. Ezen az alapon gyakorta alakulnak ki neurózisok és pszichikai megbetegedések" - állítja Jurij Onisko pszichoterapeuta. Ráadásul a szakértők szerint Ukrajnában még nincs hagyománya annak, hogy az emberek szükség esetén azonnal pszichiáterhez forduljanak. A gyermekek, s nemegyszer rászoruló szüleik is általában csak akkor kerülnek szakemberhez, amikor a kór már teljesen elhatalmasodott rajtuk.

A rendőrségi összesítések szerint a családi erőszaktól szenvedők 90-95 százaléka nő. A kérdés szakértőinek azonban meggyőződésük, hogy a közhiedelemmel ellentétben a családon belüli erőszak nagyon sok férfit is érint. Az erősebbik nemnek hagyományosan nehezére esik bevallani a bántalmazást, így azután a valóságosnál lényegesen kevesebb eset kerül napvilágra. Ráadásul ne feledjük, mutatnak rá, hogy a nők a férfiaknál gyakrabban élnek a pszichikai erőszak fegyverével, ami azonban következményeit tekintve nemegyszer felér a fizikai bántalmazással.

Gyakran felmerül a kérdés, kire tartozik a családon belüli erőszak. Hivatalosan a rendőrség körzeti megbízottaira; ha gyermekek is érintettek: a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó szolgálatra, valamint a gyámügyi hatóságra; a helyi önkormányzatra; továbbá azon speciális állami intézményekre, melyek a családon belüli erőszak áldozatait hivatottak segíteni. Két éve például Ungváron is működik egy ún. krízisközpont, ahol olyan személyeknek nyújtanak mentális és pszichés segítséget, adnak ideiglenesen szállást, akiket családon belüli erőszak ért. Mindennek 2002 óta immár korszerű jogi háttere is van - ekkor lépett életbe a családi erőszakról szóló törvény.

Kérdés azonban, működik-e a rendszer, merünk-e élni a jogszabály biztosította lehetőségekkel. A nők érdekvédelmi szervezetei úgy látják, távolról sem mindig. Szerintük még azoknak a nőknek a többsége is, akik elkeseredésükben a rendőrséghez fordultak, később visszavonja a férje elleni feljelentést a férj, a család vagy éppen magának a körzeti megbízottnak a nyomására. Kiteregetni a szennyest ugyanis még mindig nem ildomos... (Kárpátalja/Koreszpondent)