Elnöki kegyelem

Rablógyilkos, bérgyilkos szóba sem jöhet

2007. április 27., 10:00 , 328. szám

Az államfő az év eleje óta immár háromszor gyakorolt kegyelmet elítéltek fölött. Eközben a jogvédők azt állítják, hogy némelyek a humanizmusból is üzletet csinálnak.

Az államfői titkárság részeként működik a Kegyelmi Ügyek Szolgálata (KÜSZ), ahová évente több tucat kegyelmi kérvény érkezik a börtönbüntetésüket töltőkkel kapcsolatban. Függetlenül attól, hogy bárkinek, tehát magának az elítéltnek, családtagjainak, s még a parlamenti képviselőknek is jogában áll kegyelemért folyamodni, a rokkantaknak, a többgyermekeseknek és a háborús veteránoknak a legnagyobb az esélyük arra, hogy elnöki kegyelemben részesüljenek. Igaz, a legfontosabb mérlegelési szempont minden esetben az elkövetett bűncselekmény súlyossága.

"Miféle kegyelemről lehet szó rablótámadás, bérgyilkosság esetén?" - teszi fel a költői kérdést Viktor Mojszejenko, a szolgálat vezetője. A kegyelem legsúlyosabb esetben hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság esetén jöhet szóba, mondja a szakember, de ezen esetek többségében sem jelent a döntés közvetlenül szabadlábra helyezést. Az állítást a statisztika is alátámasztja, mely szerint csak az érintettek egyharmada szabadul azonnal, a többiek esetében mindössze a büntetés időtartamát csökkentik.

Ezzel együtt az ukrán hatalom évről évre humánusabb. 2005-höz képest tavaly duplájára nőtt az elnöki kegyelemben részesültek száma, március 28-án pedig immár a harmadik idei rendeletét írta alá Viktor Juscsenko, amely 85 elítéltet érintett.

A jogvédőket azonban nem lelkesítik ezek a számok. Ők azt állítják a Korreszpondent című hetilap szerint, hogy Ukrajnában a kegyelem nem a humanizmus megnyilvánulása, hanem a hatalom kísérlete a számos bírósági hiba utólagos kiküszöbölésére. A lapnak nyilatkozó Eduard Bagirov, a Nemzetközi Polgárjogvédelmi Liga vezetőségének elnöke szerint ráadásul némelyik büntetésvégrehajtási intézmény vezetősége aktívan spekulál a fogvatartottakról kiállítandó jellemrajzokkal, amelyeket a KÜSZ követel a döntéselőkészítéshez. Mások, elsősorban a büntetésüket töltők hozzátartozói pedig azt vetik a KÜSZ szemére, hogy meglehetősen felületesen és lassan kezelik a rendszer által sokszor megnyomorított emberek ügyét.

Mojszejenko másféle számtan szerint számol. A több ezer anyag kivizsgálásához mindössze kilenc munkatárs áll rendelkezésére a hivatalban, akiket ezért tréfásan igáslovaknak is szoktak becézni. Az ő feladatuk a bírósági határozatok tanulmányozása, a rabok kolóniabeli magaviseletének elbírálása, s nekik kell tisztázniuk az elkövetett bűncselekmények motívumait, nemegyszer pedig az elítéltek családi körülményeit is, melyeknek sokszor döntő szerepe van a kegyelemgyakorlásban. A KÜSZ szerint éppen ez az alapos vizsgálat különbözteti meg az elnöki kegyelmet a hétköznapi amnesztiától, amelynél csak az számít, miért ítélték el a szóban forgó rabot.

Mojszejenko szerint az a lényeg, hogy az arra legméltóbbak ügyét terjesszék az államfő mellett működő kegyelmi bizottság elé. A bizottság tagjait az elnök jelöli ki, ezért az utóbbi években nem is fordult elő, hogy Juscsenko ne hagyta volna jóvá az eléje terjesztett kegyelmi kérvényeket.

Az egykori politikai elítélt, Levko Lukjanenko vezette bizottság feddhetetlenségét az egyébként igen harcias jogvédők sem merik kétségbe vonni, azt azonban feltételezik, hogy akadnak, akik megpróbálják megkörnyékezni őket. Nyomásgyakorlással vádolják a jogvédők a parlamenti képviselőket is, akiknek jogukban áll jelen lenni azokon a bizottsági üléseken, amelyeken az általuk benyújtott kegyelmi kérvényeket tárgyalják. Mojszejenko némi éllel jegyzi meg, hogy a képviselők néha olyan esetekben is a bizottsághoz fordulnak, amikor kegyelem helyett indokoltabb volna szigorítani az eredetileg kiszabott büntetést. Mindazonáltal Levko Lukjanenko, aki maga is 15 évet húzott le a halálraítéltek cellájában, úgy véli, a bizottság egyelőre jól boldogul a nem túl válogatós képviselők melléfogásaival.

Mint már szó volt róla, a KÜSZ tevékenységének leggyengébb láncszeme a foglyokról a kolóniákból megküldött információ, hiszen azt gyakorlatilag lehetetlen ellenőrizni. Előfordul, mondják a bizottságnál, hogy a kolónia jellemzése szerint az elítélt magaviseletére nincs panasz, de fogvatartói hozzáteszik: "nem mutat kezdeményezőkészséget". Ugyan miféle kezdeményezőkészség lehetséges egy börtönben?! - teszik fel a jogos kérdést a szakemberek, s rámutatnak: a jelenség oka a kolónia vezetésének az a törekvése lehet, hogy fedezzék magukat.

Bagirov szerint ugyanakkor az efféle kedvezőtlen jellemrajzokat nemegyszer azután állítják ki, hogy a rab nem hajlandó honorálni a jó jellemzést. Emlékei szerint a KÜSZ nemegyszer fordult már az állami büntetés-végrehajtási felügyelethez olyan esetekben, amikor a kolóniák vezetői visszaeső bűnözők megkegyelmezéséért folyamodtak. A hasonló eseteket a büntetés-végrehajtásnál sem tagadják, de emlékeztetnek, hogy szigorú megrovásokkal igyekeznek gátat szabni ennek a gyakorlatnak. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy bizonyítékok hiányában képtelenség vizsgálatot indítani az efféle ügyekben. (Kárpátalja/Korreszpondent/podrobnosti.ua)