Kortárs magyar írók a Rákóczi-főiskolán

A Könyv utóélete Kárpátalján

A maga nemében egyedülálló irodalmi estre került sor a A Könyv utóélete Kárpátalján címmel Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a magyarországi Szépírók Társasága szervezésében. A főiskola Esztergom termében üdvözölhette a mintegy háromszáz fős hallgatóság Esterházy Péter, Závada Pál, Csaplár Vilmos írókat, Tolnai Ottó költőt, s a mediátor szerepét betöltő Mészáros Sándort.

A jeles vendégeket a házigazdák, s ezen belül is a szervezésben jeleskedő filológiai tanszék magyar tanszéki csoportja nevében dr. Beregszászi Anikó főiskolai tanár köszöntötte, s mutatta be, egyben köszönetet mondva a Szépírók Társaságának, hogy partnerek voltak e vidékünkön eddig példa nélküli rendezvény megszervezésében, ami Csaplár Vilmosnak, a társaság elnökének bevallása szerint másfél évi szervezőmunka eredménye volt.

Ahogyan Mészáros Sándor fogalmazott, "szigorú német módon" a szerzők előbb felolvastak műveikből, azután beszélgettek. A felolvasott részletek között egyaránt hallhatott a közönség már-már klasszikusnak számító szövegeket, amilyennek például immár Esterházy Péter Harmonia Celestis c. regénye, vagy Tolnai Ottó némelyik költeménye is számít, de újdonságok is elhangzottak Závada Páltól, aki készülő regényéből olvasott fel részleteket.

A felolvasást követő beszélgetésből egyebek mellett kiviláglott, hogy 1989, a rendszerváltás után egyértelműen megváltoztak az írás feltételei, ami a szabadság megélésén túl bizonyos nehézségekkel is járt, hiszen – mint Esterházy Péter fogalmazott – bizonyos értelemben újra kellett tanulni a nyelvet, megvizsgálni, hogy ebben az új helyzetben hogyan viselkednek a szavak, mert megszűnt egyfajta cinkosság.

Azok, akik a rejtett politikai cinkosságok miatt olvastak regényeket és verseket, akik a sorok között olvastak, most letették a regényeket, és újságot olvasnak. Az irodalomnak napjainkban nincs az a fontos szerepe, ami például a vaskohászatnak vagy a kenyérnek van, ami jót is tesz neki, mert attól a kicsi szerepétől viszont, ami van, más lett az emberiség története. A jelenlegi helyzet éppen ezért az irodalom látszólagos visszaszorulása miatt sem tekinthető drámainak, legfeljebb azok számára, akik továbbra is ehhez a régi helyzethez ragaszkodnak – hallhattuk.

A szavak jelentése különbözik határon innen és túl, erősítették meg a vendégek, a magyar vagyok kifejezésnek valójában a határon túl van jelentése. Az ember gyakorta nem országban gondolkozik, hanem nyelvben, s a nyelvi állapothoz a nyelv, a nyelvhasználat veszélyeztetettsége is hozzátartozik. A magyar író nagy előnye, hogy sokféle magyar nyelv létezik. A vajdasági származású Tolnai Ottó például másként tud magyarul, mint valamelyik anyaországi kortársa; az ungvári Berniczky Évának más a szóhasználata, érzékenysége. Mint elhangzott, olyan értékek képződhetnek ily módon, amelyek csak az adott környezetben jöhetnek létre; a más kultúrákkal való együttélés, a kultúrák közötti közvetítés lehetőségeiről nem is szólva.

A mintegy kétórás találkozó végén a szerzők dedikálták műveiket, s az olvasók is megszólíthatták kedvenc szerzőiket.

hk