Mire jó a tannyelvpolitika?

Tannyelvpolitika a határon túli magyar felsőoktatásban címmel rendezett kerekasztal-megbeszélést Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága. A tanácskozás vendége volt dr. Kontra Miklós, a Szegedi Tudományegyetem professzora, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője, akitől aziránt érdeklődtünk, mi fán is terem tulajdonképpen a tannyelvpolitika?

- Miért, hogyan került a figyelem középpontjába az oktatás hivatalos nyelve?

- Egy, az erdélyi Sapientia Egyetemen tartott tanácskozáson merült fel először a kérdés, milyen nyelven folyjék az oktatás, s milyen nyelven kerül sor az államvizsgára, miközben természetesen elsősorban arra figyelünk, hogy megoldjuk a magyar szakemberképzést. Figyelembe kell ugyanis vennünk, hogy az adott államban milyenek az adottságok, s hogy egy adott tanintézmény romániai, vagy esetünkben ukrajnai polgárokat képez, tehát az anyanyelv ismerete mellett fontos az államnyelv elsajátítása is, ráadásul az európai integráció okán egy további idegen nyelv oktatása szintén fontos. Mivel számos hasonló problémával találkoztunk, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága 2004 októberében meghívta Debrecenbe szinte valamennyi olyan felsőoktatási intézmény vezetőit, szakértőit és diákjait, ahol magyarul is tanítanak a környező országokban. Ennek a rendkívül érdekes, pezsgő konferenciának az anyagait adtuk ki később egy önálló kötetben Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika címmel.

- Milyen következtetésekre jutottak?

- Egyértelmű következtetéseket levonni, ajánlásokat tenni nehéz, hiszen ahány ország, megannyi eltérő gazdasági, jogi helyzettel van dolgunk, s még ugyanazon országon belül is különbözhetnek az oktatási intézmények. Kárpátalján például lényeges a különbség az Ungvári Nemzeti Egyetem és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola között. Első pillantásra azt hinné az ember a tannyelvpolitikáról, hogy hivatalból, akár egy tollvonással is könnyen elintézhető probléma, holott távolról sem ilyen egyszerű a helyzet. A tannyelvpolitika masszívan összefügg a gazdaságpolitikával, a joggal, az oktatással és sok egyéb kérdéskörrel is. Azt mondhatnánk, hogy akkor alakítják jól egy adott felsőoktatási intézmény vezetői, tanárai és diákjai a saját nyelvpolitikájukat, ha végiggondolják, hogy mi a helyük a világban, s lehetőségeikből kiindulva döntik el, mit tesznek. Általában ugyanis az a jellemző mind a magyarországi, mind a határon túli felsőoktatási intézményekre, hogy nincs nyelvpolitikájuk, nem is tudják, hogy lennie kellene ilyennek. Sajnos a politikusokat sem lehetne megvádolni azzal, hogy átéreznék a problémakör fontosságát. Vegyük például azt a sokat emlegetett kérdést, hogy az egyes régiókban a magyarok milyen nyelven intézik írásbeli hivatalos ügyeiket. Egy erdélyi magyar ember például hajlamosabb megírni románul, vagy akár franciául is a szükséges kérvényt, mintsem magyarul, hiszen soha életében nem írt kérvényt magyarul, nem tudja, hogyan kell. De ha megtanítjuk erre az embereket, ha megszerkesztjük a megfelelő mintakérvényeket, akkor a jövőben, amint erre politikailag is megérik a helyzet, megtanulhatnak magyarul is hivatalos okmányokat fogalmazni.

- Úgy tűnik, a nyelvpolitikáról szólva a felsőoktatási intézmények versenyképességéről is szó van.

- Erdélyi egyetemi tanároktól hallottam: nem lehet úgy szakembereket képezni egy adott országban, hogy azok nem ismerik jól, lehetőleg kitűnően az állam nyelvét. A nemzetközi vérkeringésbe sem lehet bekapcsolódni például az angol nyelv ismerete nélkül. Nagyon sok jószándékú ember úgy gondolja, hogy mindezt el lehet intézni pusztán az idegen szakszavak oktatásával. Valójában háromnyelvű képzésre volna szükség a helyi adottságokból kiindulva, de az illetékesek általában nem veszik komolyan a kérdést. Éppen azért szervezünk a beregszászihoz hasonló megbeszéléseket Kárpát-medence-szerte, hogy felhívjuk a figyelmet arra: aki nem gondolja végig a saját nyelvpolitikáját, bármekkora jószándék dagasztja is a keblét, biztos, hogy kárt okoz az egyetemének, de a saját diákjainak is.

hk