2007. május 4.
"Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek." Pál első levele a korintusiakhoz, 9. rész 24. vers
Pál apostol szavai arra figyelmeztetnek, hogy a keresztyén élet nem a legkényelmesebb. Sőt, olyan a hívő ember élete, mint egy futás. Itt nemcsak amolyan kellemes esti kocogásról van szó. Hanem az a fajta futás ez, amikor minden izmunkat megfeszítve, a levegőt kapkodva, izzadva, nem-ritkán mások lökdösődését elviselve próbálunk eljutni a célig. Az izmait megfeszítő és mozgásban lévő versenyző képe legyen előttetek, ha saját keresztyén életetekre, szolgálatotokra, küldetésetekre gondoltok. Mi gyakran csendes, nyugodt víztükörként képzeljük el a hitünket. Békességes és nyugodt szemlélők szeretnénk lenni. De a sokat futott öreg Pál figyelmeztet mindannyiunkat: az igazi keresztyén élet tele van cselekvéssel, törekvéssel, lendülettel. Hitünknek a megélése ezért nem nélkülözheti a tenni akarást, a lendületes szolgálatot.
Persze valamit tisztázni kell. Nem pusztán arról van szó, hogy a keresztyéneknek le kell foglalniuk magukat valamivel. Nem céltalan cselekvésre hív minket Pál. A tevékenységünknek, fáradozásunknak nagyon is van célja. Azért vagyunk itt a világban, mint egyház és mint keresztyén egyének is, hogy a jó hírt, az evangéliumot terjesszük. Igazából küldetésünket akkor teljesítjük jól, ha eleget teszünk a mi Urunk hívásának, aki minden hívő embert evangelizátorrá, igehirdetővé tett. Ezt a feladatunkat gyakran elfelejtjük. Sokszor kisebb, teljesíthetőbb vagy megfoghatóbb célok elérésével is beérjük. Pál szolgálata, és Jézus küldő parancsa azonban figyelmeztet: legfőbb küldetésünk ezen a világon Krisztus bűnt rontó és bűnből megszabadító áldozatának hirdetése. Krisztus halálával megtörte a bűn uralmát. A vétkeink halált, betegséget, kapcsolatok romlását, pusztulást és enyészetet hoztak ebbe a világba. De Krisztus által a bűn megbocsátást nyer és a bűn ereje megtört. Ezért hirdetnünk kell mindenkinek a szabadulást.
Barta Zsolt
