Lendületben az elnök

Ukrán politika a jog keretein kívül

2007. május 4., 10:00, 329. szám

A politika bonyolultabb, mint a sakk. Az utóbbiban például csak egyet lehet lépni egy figurával, azt is csak a szabályoknak megfelelően. Képzeljék csak el akár a legmenőbb bajnokot, amikor az ellenfele egyszerre több bábut is megmozdítana. Nem csoda, hogy Kaszparovnak nem megy túl jól Oroszországban.

Az ünnepek előtt Juscsenko két bábuval is lépett. Ha maradunk a sakkhasonlatnál, akkor bástyával és huszárral.

A bástya támadásának az újabb parlamentoszlató ukáz felelt meg. Tartalmában ez ismétli az előzőt, csak a választások időpontját tolja kijjebb egy hónappal, június 24-re, valamint beillesztett egy hivatkozást az alkotmány 90. paragrafusára, amely a parlamentoszlatás lehetséges eseteit tartalmazza.

Arról nem érdemes hosszan filozofálni, mennyit javult a szöveg jogi értelemben vett minősége, hiszen a politikai küzdelem már rég kilépett még az igen elmosódott határú ukrán jog keretei közül is. Inkább a lépés taktikai következményeit van értelme számba venni.

Két problémát bizonyosan jól kezelt ez a lépés. Az egyik a negatív alkotmánybírósági döntés elhárítása. Ahogy arról már szó volt, az elnök egyértelműen vesztésre áll a "bírólekötelező" versenyben Janukoviccsal szemben. Az új rendelettel a régi érvényét vesztette, a taláros testületnek elölről kell kezdeni a kérdés megvitatását. Az új szövegbe be lehetett építeni olyan momentumokat, amelyre az eddigi viták során a Janukovics-párti bírák hivatkoztak. Az új eljárásban már nem Sztanyik lesz az előadó, aki a testületnek talán a legemblematikusabb kucsmistája.

A másik taktikai hozadék, hogy sikerült a határidő problémáját enyhíteni. Világossá vált ugyanis, hogy május 27-ig semmiképp nem sikerülhet határidőre biztosítani a törvény által előírt előkészületeket. Az elnök ezzel a rendelettel adott még egy hónapot csapatának a szabotázs elhárítására.

Az előkészületek meggyorsításának lehet döntő momentuma a ravasz lóugrás: Piszkun újbóli kinevezése. A "többszörösen ex"-főügyész megnyerte a munkaügyi pert, de nem ez volt a döntő. Nyilván az a momentum döntött, hogy sikerült meggyőznie az elnököt hűségéről az előre hozott választásokban vívott küzdelemben.

Példának okáért egy szimuláns központi választási bizottsági tag nyilvánvalóan bűncselekményt követ el. A Janukovics-párti rendőrség természetesen nem fog nyomozást indítani a Janukovics érdekében beteget jelentett bizottsági tagok ügyében. Az ügyészség azonban, a hasznosságát bizonyítani akaró Piszkunnal az élén már igen.

Persze, aki Piszkunban bízik, megérdemli a sorsát, azt azonban reálisan fel lehet tételezni, hogy rövid távon, cserében azért, hogy visszakapta a főügyészi rangját, teljesíti a megállapodást. A donyecki főügyész-helyetteseket mindenesetre első intézkedésként rúgta ki.

Ha valamihez mégis hasonlítani kell a politikát, akkor az a háború. Nemhiába mondta a téma legismertebb klasszikusa, hogy a háború, az politika más eszközökkel. Ebből az analógiából lehet levezetni az ünnepek előtti elnöki manőverek fő hozadékát. Minden hadseregnek szüksége van a vezérbe vetett bizalomra. Annak a tudata, hogy a tábornok a helyén van és tudja, mit csinál, erőt ad a katonáknak, mint ahogy a vezetés bizonytalansága elbátortalanítja a mezei hadakat.

A narancsos táborba lelket önt, hogy Juscsenko átvette a kezdeményezést és ilyen merész hadműveletre szánta rá magát. A politikai szereplők nagy hányadát kitevő bizonytalankodók és köpönyegforgatók tömege, akik már éppen kék-fehérrel kifelé bújtak volna a kabátjukba, most megtorpantak, hátha mégis a narancsszín lesz a nyerő.

Az is látszik azonban, hogy a verseny a versenypályán kívül dől majd el. Hogy még egy abszurd sporthasonlattal éljek, úgy, mintha egy Forma-1-es futam kint a mezőn érne véget. Az ünnep alatt ugyanis a parlamentben megint elővették az előrehozott elnökválasztás kérdését, ami egyértelmű jogi abszurdum. Az elnök pedig kirúgott két alkotmánybírát az elnöki kvótából, akiket viszont még az előző elnök, Kucsma nevezett ki. Az érintett alkotmánybírák, Psenyicsnij és Sztanyik természetesen nem ismerik el az elnöki ukáz jogosságát. Lassan semelyik állami tényező sem fogadja el a másik intézkedéseit, amivel magát az államhatalmat ássák alá. Ha nincs is jogi alapja, de politikailag érik még egy végső elnöki rendelet, amely majd rendkívüli állapotot fog hirdetni.

Sz. K. M.