Római katolikus oktatás a középkortól 1945-ig

Beregszászi iskolatörténet 2.

2007. május 11., 10:00 , 330. szám
Pásztor Ferenc

(Folytatás az előző számból)

Érdekes a beregszászi lányiskola története. 1842-ben megalakult Szatmáron a Szatmári Irgalmas Nővérek Rendje, 2-3 Bécsből érkezett nővérrel. Ők kis jövedelemért mentek el - éppen hogy csak megélve ebből - tanítani és beteget ápolni. Így kerültek el nagyon hamar Ungvárra, Munkácsra, majd 1896-ban Beregszászba.

Idekerülésük után tapasztalhatták, a lányiskola megszüntetése után milyen nagy igény van egy ilyen intézmény iránt. Ez ügyben Turcsányi János akkori beregszászi plébános tett lépéseket, aki egyenesen a püspökhöz ment, hogy megnyerje őt egy lányiskola építéséhez. A püspök erre ígéretet is tett, amennyiben telekhelyet szereznek a jövendő intézménynek. Turcsányi János ezt követően Bécsbe utazott, hogy megnyerje tervének azt a hercegnőt, akié a kiszemelt telek. Útja sikerrel járt, és ezt követően megkezdődhettek a munkálatok. A püspök tekintélyes összeggel járult hozzá az építkezéshez, melyet másfél év alatt fejeztek be (ez az épület a mai beregszászi római katolikus plébánia). Mai napig megvan az építési napló, ennek alapján képet kaphatunk a munkálatok lebonyolításáról, a közben felmerülő problémákról stb. Az épület 1896-ban, a millennium évében készült el, ekkor kezdődött meg itt a lányok beiratkozása, majd tanítása. Egészen kiskorúakkal, óvodásokkal is foglalkoztak, s külön jelentősége volt annak, hogy a mostani kollégiumokhoz hasonlóan a messziről érkezettek bent lakhattak.

A fiúiskolában eközben folytatódott a tanítás, de mivel az állam állandóan zaklatta őket, 1905-ben elhatározták, hogy új iskolát építenek a jelenlegi Bethlen utcában a templom mellett. 1906-ban lett készen az egyszintes, kétosztályos épület, és megkezdődött a tanítás.

A gyerekek az államilag előírt tanterv szerint tanultak, de érdekesség, hogy a könyveket általában nem az állam, hanem az egyes felekezetek maguk készítették iskoláik számára. A katolikusok és a reformátusok különböző könyveket készítettek.

A fiú- és lányiskola független volt egymástól, de az I. világháború után már közös igazgatója lett. Trianont követően probléma mutatkozott a nyelvoktatás terén: először a ruszin, majd a cseh nyelv oktatása következett, noha mindkettő magyar iskola volt. Tanítót erre a célra Csehországból hozattak.

A lányiskolában eközben további gondok mutatkoztak. A hatalom állandóan kifogásolta, hogy kicsi a tanterem az államilag kötelezett 45-50 gyerek számára. Ezenkívül adósság is sújtotta az iskolát, emiatt az egyházi vagyont zár alá helyezték. A nővéreknek nem akarták megengedni a tanítást, mivel nem tették le a cseh állami esküt. A problémát a felsőbb egyházi vezetés oldotta meg, akik rábeszélték a nővéreket az eskületételre, így aztán nyugodtan taníthattak.

1935-36-ban Pásztor Ferenc, Bereg megye akkori főesperese gyűjtést rendezett az iskola bővítésére, e célból a saját magánvagyonát - 20 000 koronát - is feláldozta. Az összegyűlt pénzből kifizették az adósságot, valamint megkezdték az iskola második emeletének építését. Az építésben Pásztor Ferenc mellett nagy szerepet játszott még Jakner Endre akkori kántor is.

1938-ban Beregszász visszakerült az anyaországhoz, s az iskolákban újra megkezdődött a magyar tanterv szerinti oktatás. 1942-44 között elkészült az államilag kidolgozott nyolcosztályos tanterv, amit a háború miatt már nem minden intézményben sikerült bevezetni.

Magyarország német megszállását követően, 1944 áprilisában befejeződött a tanítás. A gimnáziumokban az érettségi is elmaradt, a fiatalok egy részét frontszolgálatra mozgósították. Ez év őszén még meghirdették a gyerekek beiratkozását a következő tanévre, de a tanítás szeptemberben több okból kifolyólag nem indult meg.

1945 januárjában egy 10 pontos felhívás jelent meg, mely előírta, milyen feltételek mellett lehet megindítani újból az iskolát és hogyan lehet kérni a magyar nyelvű oktatást. Beregszászból 177 szülő aláírásával megerősített kérvényben kérte Pásztor Ferenc az oktatás újbóli megindítását, de ezt a februárban jött válasz nem engedélyezte.

Gyakorlatilag így szűnt meg a II. világháború utolsó hónapjaiban a beregszászi római katolikus iskola. Jakner Endre kántor meghalt, a kántorlakásba orosz családokat telepítettek be. Az apácák egy ideig még itt maradtak - egy időre Linner Bertalan híres sebészprofesszor fogadta be őket -, de később ők is elmentek.

Tragikusan alakult Pásztor Ferenc élete is. 1946-ban a szatmári püspök helynöknek nevezi ki Kárpátalja egész területére, de a szovjet megtorlást nem kerülte el. 1949 márciusában az akkor már 70 éves helynököt a sztálinisták 25 évi szibériai kényszermunkára ítélték. Két év múlva, 1951 őszén a szibériai Tajsetben halt meg az iskolás fiatalság egyik legnagyobb mecénása, aki magánvagyonát sem kímélte a jó cél érdekében. Emlékét a római katolikus templom falán emléktábla őrzi.

Fischer Zsolt