Kárpátalján a Debreceni Kodály Kórus

Beszélgetés Gyüdi Sándor karnaggyal

Kihasználva az alkalmat, hogy Ungváron járt a Debreceni Kodály Kórus, Gyüdi Sándort, az együttes karnagyát az egyik legjelentősebb magyar énekkar tevékenységéről, hétköznapjairól faggattuk.

- Miért tartja fontosnak egy, az önökéhez fogható jeles kórus, hogy Kárpátalján is fellépjen?

- A kórus Kodály Zoltán nevét viseli. Ez volt az első énekkar, amely még Kodály életében, az ő személyes engedélye alapján felvehette a nevét. Ezzel a történeti ténnyel egyfajta rang és misszió is együtt jár. Természetes, hogy az ő műveinek a terjesztése Magyarországon és annak határain kívül komoly részét alkotja tevékenységünknek.

- Mennyire határozza meg repertoárjukat a hatalmas Kodály-örökség?

- Egy hivatásos énekkar nemigen engedheti meg magának, hogy jelentősen specializálódjon; főleg mostanság, amikor azért a komolyzene valamennyire mégiscsak defenzívában van. Ez nem jelenti azt, hogy az emberek alapvetően kevesebbet hallgatnának komolyzenét, de többfajta zenefogyasztási lehetőség van - CD, rádió, egyebek. Amikor tehát a felkérések száma azért kétségtelenül csökkenőben van, a komolyzene minden műfajában aktívnak kell lenni. Ezért a Kodály-kórus mai repertoárjának a túlnyomó részét az oratóriuméneklés képezi. Zenekaros darabokat adunk elő, s messze nemcsak a magyar termést, hanem Bach passióitól a legmodernebb darabokig nagyon sok művet. Természetesen amikor Kárpátaljára készültünk, abból indultunk ki, hogy az itteni közönség Kodályra, művészetének magyaros rétegére kíváncsi. Ezért magyar költők verseire írott kompozícióiból, egyházi műveiből, s népdalfeldolgozásaiból állítottunk össze egy csokorra valót.

- Nehéz ma egy hivatásos kórus élete; különösen, ha nem állami intézményről van szó?

- Kórusunk megalakulása egy jelentős személyiséghez, Gulyás Györgyhöz kapcsolható. Ő egy amatőr énekkarból hozott létre mintegy fél évszázaddal ezelőtt professzionális együttest, fokozatosan fejlesztve a színvonalat, s megkeresve a hivatásos státus elnyeréséhez szükséges kontaktusokat. A kórus egyébként ma összekapcsolódik a Debreceni Filharmonikus Zenekarral, a két együttes önkormányzati intézmény, azaz a város tartja fenn azokat. Némi állami támogatás is jár ugyan a művészeti együtteseket fenntartó önkormányzatoknak, de kétségtelen, hogy nem könnyű a helyzet. Magyarországon egyfajta gazdasági válsághelyzet van, amelyet a társadalom minden szegmense megérez. A legtöbb szó ugyan az egészségügyi és az iskolarendszerről esik, de természetesen a kultúrában is nagyon fontos szemponttá vált a takarékosság. Szerencsére mi eddig megőrizhettük működésünk gazdagságát, s bizakodva tekintünk a jövőbe. Egyébként azonban, véleményem szerint, nagyon kevés hivatásos komolyzenei együttes működik ma Magyarországon. Vidéken hivatásos énekkarként, a színházi együtteseket leszámítva, csak a Kodály-kórus létezik.

- Mit jelent hivatásos kórusénekesnek lenni?

- A hivatásos kórusénekes munkája nem csak a próbákból áll. Számos egyéb elfoglaltság mellett ide tartoznak például az egyéni felkészülés, az énekórák is. Természetesen nem lehet naponta nyolc órában énekelni, ezért az effektív próbaidő látszólag nem túl sok. Lényegében hétköznaponként egy délelőtti háromórás próbáról van szó. A koncertek száma évente 30-40-re tehető az ősztől tavaszig tartó évadban, azaz hetente-kéthetente vannak fellépéseink. Ezek rendszerint különféle műsorok, tehát nagyon sokféle anyagot kell megtanulni és egyszerre műsoron tartani.

- Mi a rémálma egy kórusvezetőnek?

- Az ember ismeretlen helyre készülve elsősorban a körülményektől tart. A jelenlegi, kárpátaljai esetnél maradva, tudatosan nem hoztunk olyan darabot, amely zongorakíséretet igényelt volna, mert sohasem tudhatja az ember, milyen zongorát talál a helyszínen. Nyilván fontosak a terem adottságai is. Egy kórus számára a túlságosan nagy helyiség nem előnyös, az inkább zenekari hangversenyre való, a kis, kultúrház jellegű terem pedig borzasztóan rosszul szól. Itt kell elmondanom, hogy az ungvári koncerthelyszín, az egykori zsinagóga épülete szép tágas, nagy épület, ugyanakkor nagyon jól zengő terem, ahol hálás dolog énekelni.

- Végül, mi az, amiért érdemes művelni a kórusművészetet?

- Bizonyára nagyon triviálisan, gyerekesen hangzik, de aki ezt a munkát végzi, az magát a zenét szereti, azt az élményt, hogy előadhatja az általa szeretett darabokat, s teheti ezt közönség előtt, amely mindenre reagál. Ez egy mindig megújuló, erőt adó élmény.

hk

Debreceni Kodály Kórus

A Gulyás György által 1955-ben alapított énekkar 1971-től működik hivatásos együttesként, tagjainak száma 40 és 50 között mozog. A kórus eddigi működése során több mint 2000 koncertet adott Európa, Ázsia, Afrika, Amerika 40 országában. Ez idő alatt számos kitüntetést, díjat kapott. Ezek közül a legfontosabbak: Csokonai-díj, Pro Arte Hungarica, Magyar Örökség Díj, Bartók-emlékdíj.